A 9. tétel volt a 2011-es listában a Bachata. (nekem csak simán machete) Múlt héten elkezdtük ezt is Tündével. Egyelőre még csak az alapoknál vagyunk. Nem lehet egyből a csúcsán megmászni a hegyet... :)

Társas latin tánctanfolyamra sikerült beiratkozni. Itt sajátítjuk el éppen az alapokat. Minden kedden új risza van. :)

Múlt héten "cha cha cha" volt. Ma nem tudom mi lesz. Nekem kissé lassúnak tűnik az oktatás folyamata, de ne legyünk telhetetlenek.

A kérdés nem plátói. Tudjuk jól a választ mind. Hiszen mindenki külön autóval utazna ha tehetné. Mert utáljuk egymást (és a BKV érzést)... Mért? Na EZ már plátói kérdés!

Mégis láttam egy tökéletes példát ma is arra, hogy mért érzünk így. Egy ideje BKV-val közlekedem, érthető okokból. Semmi értelme nem lenne egész napos parkolási díjakat fizetni, hiszen a parkolási cégek is olyan intézmények, amiket szívesen felgyújtanánk. De nem tesszük. Nem teszünk mi semmit. Utáljuk a BKV-t, a tolvaj parkolási cégeket, és a jó magyar bunkó parasztokat. Mégse teszünk semmit!

No ez utóbbiból kaptam bemutatót ma is.

A metrón álltam, utaztam csendesen. Olvastam a könyvemet. (Pocsék Karma, ha kiolvastam jön a beszámoló). Az utasok között egy durván közlekedő, kopasz "úriemberre" lettem figyelmes. A hátán hátizsák, amit esze ágában nincs levenni. Mindenkinek jól nekivágja, hogy "érezzék" a közeledést, vagy épp a távozást. Odaállt HÁTTAL ahhoz az ajtóhoz, amelyik épp működött. Még 6-8 megállón át azon az oldalon nyílt és záródott az ajtó. Egy alkalommal se lépett arrébb, vagy nézett hátra, fel akar-e szállni valaki. Tulajdonképpen 1 percre se nézett fel a telefonjából, amit látványosan, és hangosan nyomkodott. Nehogy valaki ne lássa/hallja, hogy ő épp telefont piszkál. Mert ő laza... vagy mi...

Folyamatosan kárkokott. Nem tudom a kedves olvasó utazott-e már ilyen "lény" mellett, de zajosabb volt mint az első működő gőzmozdony. Krákogott, szívta az orrát, majd a megtermelt "eredményt" gondosan le is nyelte. Jóóó hangosan mindezt. Láthatóan élvezte a hangoskodást, és a gusztustalan viselkedést... Borzasztóan irritált! (kit ne irritált volna)

Igyekeztem a könyvembe feledkezni, és olvasni. Többé kevésbé sikerült is. Aztán arra lettem figyelmes, hogy új hangokat ad ki magából. Legalábbis nekem új volt. (neki bizonyára nem) Aztán láttam, hogy nem csak nekem új a hang...

Egy duci lány állt az "úriember" mellett. Csak úgy állt. Tudod... ahogy TE IS szoktál, ha utazol... csak úgy állsz...

A lány állt. Egy molett lány volt. De semmi extra. Csak molett. Olyan mint te vagy én. Csak nem kívül... 

Az "úriembernek" ez már elég volt. Az új hangok ennek a lánynak szóltak. disznóröfögős, horkanós hangok. Amolyan hangutánzó hangok. Mint a kutyánál a "vau". disznó hang pedig a "horkanás". Tudod jól melyik hangra gondolok. Emberünk gúnyos tekintettel meredt egyeneses a lány arcába. Gúnyosan eltorzított pofával RÖFÖGÖTT a lánynak. Hosszan. Hangosan... A lány igyekezett védekezni, ahogy tudott. Próbált "nem tudomást venni" az utastárs viselkedéséről. Csak nézett maga elé, és próbálta becsukni lelki füleit...

Az inzultus nem tartott sokáig. Akik észrevették, azok is csak félve (vagy közönyösen) elfordultak. Én, aki észre (és tudomásul-) vettem, a végkifejletre vártam. Felrémlett bennem egy régi eset a 123-as buszon, ahol volt végkifejlet... Itt most nem volt. Emberünk megunta a játékot, és tovább nyomkodta telefonját. Továbbra is mindenkit irritált... ahogy addig.

A lány nem reagált. Senki nem reagált...

Számomra az a lényeges kérdés, hogy:

- van-e még valaki, aki nem tudja, hogy mért erősebb az 1 farkas, a 100 báránynál???!!!

(gyengébbek kedvéért a válasz: a bárányok miatt! bizony!)

Hazáig méláztam aztán azon a régi emléken. Nem tudnék pontos évszámot mondani, de úgy saccolom, hogy 8-10 éve volt. A 123-as buszon utaztam a határút felé. Épp kisegítetten egy akkori ismerősömet a munkájában, a metro áruházban. ahogy utaztam, hátul, a sarokban, szemben állva a hátsó ajtóval, felszállt 3 srác.

(jelenleg igen divatos kifejezések helyett inkább azt írom, hogy "srác", és nem azt, hogy: "életmód- és viselkedésbeli sajátságaik alapján jól elkülöníthető etnikai faj")

Szóval ez a 3 SRÁC, bár együtt szállt fel, mégis távolabbra helyezkedett egymástól. furcsa háromszögbe helyezkedett egy középkorú hölgy körül. Nem feltűnően. Csak úgy lazán. az egyik srác, aki a hátul-középen lévő kapaszkodó rúdnál állt, egy üres zacskót vett ki a zsebéből. Szétnyitotta, a gondoson hajtogatott nylont, majd derék magasságba, odafogta a kapaszkodó kezével a rúdhoz.

Na ez már furcsa volt... Gyanús lett nekem ez a furcsa eseménysor. Én, ahogy említettem, a közvetlen közelükben álltam hátul, a hátsó ajtóval szemben, háttal az ablaknak. A középkorú hölgy a busz bal hátsó sarkában állt. Egy SRÁC mellette, egy az oszlopnál, a 3. SRÁC az ajtónál, az első SRÁC mellett.

Hirtelen nyilvánvalóvá vált mi történik. Rohadt szemét kis zsebes banda... Gyáva férgek társasága. A 3-as számú srác, átnyúlt lassan az 1-es számú srác háta mögött, és a nő táskájába próbált észrevétlen benyúlni. Nem tudom hány utasnak szúrta ez ki a szemét rajtam kívül, de nekem nagyon kiszúrta. Nemcsak gerinctelenek, de bénák is voltak. A VAKNAK is feltűnt volna mit csinálnak.

Sosem voltam az a pánikolós típus. most se gondoltam rá, hogy odébb álljak. gondoltam egyet, és cselekedtem.

Látványos, és hangos ÁL-tüsszentés következett. Majd odafordultam a nőhöz, és tisztelettel megkérdeztem, tudna-e adni egy papírzsepit. (nőknél mindig van papírzsepi, amit valószínűleg a táskájában tart ő is) A nő azonnal a táskájához nyúlt, amiben egyel több kezet talált annál, mint amire bárki is számítana. Azonnal egyértelmű lett mindenkinek a szitu. A nőnek, és a SRÁCOKNAK is.

Ostobák, és gyávák. Annyira azok, hogy ezek után se vettek vissza az arcból. Hangos vita kezdődött hátul. Beszállt pár idősebb úr is, akinek még nyilván volt erkölcsi nevelése is. Én kihasználva a hirtelen jött riadalmat, előrementem a sofőrhöz, és szóltam neki, hogy NE nyissa ki az ajtót, mert tolvajok vannak a buszon. Bólintott. Még láttam ahogy beszól rádión a központba, de mást láthatóan nem szándékozott tenni. Visszamentem az eredeti helyemre. Ekkor a SRÁCOKNAK ismerős lettem. Meg bántotta a csőrüket, hogy láthatóan hidegen hagy a "hatalmi kéjmámoruk". A dolgok innen veszélyesen felgyorsultak...

A hangadó közelebb lépett, és sűrű karmozgások közepette érzékeltetni kívánta, hogy ő "erős". A feje is úgy mozgott mint a galamboké, ha sietve kapkodják lábukat a földön, egy morzsáért. A klasszikus izom-tibi volt. Különösebb izom nélkül. Ha csak nyomokban tartalmazott volna az agya intelligenciát, tudta volna azt amit én.

1. Az erő nem minden! (sőt, gyakran inkább hátrány, mint előny)

2. Az ajtók, nem fognak kinyílni, őket pedig tetten érték

3. Én nem féltem tőle.

Nem vetek meg senkit. Nincs jogom ítélkezni. De tény, hogy a farkasok bizony azért erősek, mert a bárányok nem tesznek semmit! most se tettek. Néhány bácsika szóban tolmácsolta ellenszenvét a srácok iránt, de a fiatalabbak ha lehet még messzebb húzódtak. Ez utólag sem lep meg... akkor sem lepett meg...

Tehát a srác széles mozdulatokkal közelített. Fájt neki, hogy nem félek. Nem féltem. Nos. jobban tettem volna. A srác egy rugós kést vett elő. kinyitotta. És tovább hadonászott fenyegető mozdulatokkal.

Olyan hirtelen jött elő minden, amit anno edzésen tanultam, hogy engem is meglepett.

1-es számú srác jobb keze (a késsel együtt) az én jobb kezem felé lendült a hadonászás közben. A bal kezemmel megragadtam a csuklóját, és visszafordítottam balra. A karja kifordult, elvesztette a fogást a késen. Leejtette. Közben úgy gondolta, hogy tovább ront a helyzetén. Azt tette amit vártam tőle. (mint mondtam ostoba volt)

Megpróbált lefejelni. Ez olyannyira átlátszó volt, hogy szerintem Tanzániából is láthatták mi fog történni. Lassú volt, és kiszámítható.

Fejelni próbált. Hátrahúzódtam, és a jobb kezemet elfordítottam. "élire" Ahogy visszalendült a feje, olyan erővel vágtam torkon, hogy azonnal össze esett a légycsöve, és fulladni kezdett. Itt megfordult a kocka...

A légszomjtól összeesett, két társa a meglepetéstől megdermedt. Én elrúgtam a kést, és fagyosan nyugodt hangon kérdeztem tőlük:

- Még valaki...?

A levegő megdermedt. Síri csönd uralkodott el a buszon. Megfagyott a pillanat. A két srácból elszállt a maradék bátorság is, és tétován léptek hátrébb, jelezve, hogy "nem kérnek kezelést"...

1-es számú srác már picit könnyebben lélegzett, de már nem szándékozott felkelni. A "bárányok" felbátorodtak, és közrefogták a srácokat. A sofőr észlelte a megváltozott helyzetet, és kinyitotta az ajtókat, hogy a srácok kivételével mindenki leszálljon. Időközben már leadták a drótot a rendőrségnek, és bemondta a hangosbemondón, hogy a busz bevárja a zsarukat.

A már bátrabb bárányok közül az egyik odajött, és azt mondta:

- Jobb lesz, ha letiplizel, mert elő fognak állítani testi sértésért... i majd azt mondjuk a rendőröknek, hogy ezek itt "elestek"...

Volt bennem némi megvetés a "bátor bárány" iránt. hiszen emberünk kétszer akkor a volt mint én. "Nem volt nyaka", és láthatóan fel tudta volna emelni a buszt. Ennek ellenére le se szarta, hogy 3 srác terrorizálja az utasokat hátul.

Most azonban úgy gondoltam igaza van. Ha maradok, a legjobb ami történhet, hogy egy hosszadalmas bürokratikus procedúra elé nézek, még ha önvédelemnek is ítélik meg a dolgot. (az volt, a jog szerint is)

Ugyanakkor én segítséget ígértem valakinek, és ez most annyira hiányzott mint "árvaházban a szülői értekezlet". Így bólintottam, és egyszerűen elsétáltam. Mint a többi utas. az a hölgy is, aki egy szóval se köszönte meg, hogy megvédtem. (bár lehet, hogy csak sokkolták az események) Nem csak őt... engem is.

A stressz később jött ki. Egybe. Egyszerre. Ahogy sétáltam tovább a megbeszélt helyre, újra lepergett előttem az események sora. képkockánkét láttam mindent. Utólag érthetetlen volt amit tettem. hogy nem féltem. Hogy a késtől se féltem. Hogy hármuktól se féltem. hogy akció filmbe illő jelenetben, egy másodperc alatt terítettem le az 1-es számú srácot, és vetettem véget egyedül a srácok "terror hatalmának".

Reszketni kezdett a lábam, nem kaptam levegőt, a szívem a torkomban dobogott. FÉLNI kezdtem. halálfélelmem volt. UTÓLAG. Itt csak annyira emlékszem, hogy térdre estem, megtámaszkodtam a kezemen, és ziháltam levegő után. Rettenetesen féltem. Utólag...

ez már egy másik buszmegállóban volt. Tele emberekkel. SENKI nem jött oda, hogy mi bajom. Egy busz megállt. Leszálltak, felszálltak. Észre se vettek...

"bárányokat" mondtam? Legyenek inkább BIRKÁK!

Lassan jobban lettem. Felálltam, leporoltam magam, és mentem segíteni az ismerősnek...

Ami ebből (ennyi év után) érdekes lehet:

- A birkák soha nem fognak tenni semmit. Sem magukért. Sem érted... A jelszó: KÖZÖNY!

- A srácok csak csapatban bátrak. Akkor is csak addig, amíg TE félsz tőlük!

Hogy megtenném-e újra? MEG!

Mért? Már NEM a birkákért... Csak magamért. Mert ÉN nem tudom elviselni a jó magyar közönyt...

Hogy egy lány arcába röfögnek, csak mert molett... Itt ma nem volt végkifejlet. emberünk abbahagyta a provokálást időben. Csak szimplán bunkó volt. Jó magyar bunkó. A lány talán még most is sír az esett miatt. De már nem tudom sajnálni őt se. Nem tett semmit. Sőt. később se tett volna... Birkák mind...

Egyre inkább rá kell ébrednem mostanában (más okok miatt), hogy nem élhetem mások életét. Senkiét se. Lehet adni tanácsot, segíteni a másiknak, de mindenki maga éli SAJÁT életét. HA nem harcolsz, elbuksz. Ennyi.

Mindegy, hogy egy röfögő bunkót kéne felpofozni egy metróban, vagy 3 srácot megállítani egy buszon. Ha nem teszel semmit, ők győznek. És bizony NEM teszel semmit. Csak félsz... mintha az segítene...

Most kérdezheted joggal, hogy: "dehát mit tehetett volna az a lány?"

A fenti konkrét példa után NE kérdezd meg ezt tőlem. Igazság szerint LETOJOM, hogy mit tesz. BÁRMI jobb a semminél. kérjen segítséget, köpje arcon, pofozza fel, kezdjen sikítozni, rúgja tökön... CSINÁLJON valamit!!!!!

A címben feltett kérdésre azt hiszem megadtam a választ...

Mi, magyarok, egyszerűen leszarjuk egyműst. Tökéletes közönnyel viseltetünk a másik iránt. És ehhez nincs is jobb "kísérleti közeg" mint A BKV.

AZÉRT utálunk BKV-zni, mert ott szembesülünk saját közönyünkkel! Ez az igazság!

Én is hányok az átlagos "magyar közönytől". Ez a legfőbb oka, hogy nem szállok BKV-ra, ha nem muszáj.

Ha már FÉL "maraton"...

Vukcica ma teljesített egy csomó km-t, fertály óra alatt. És mindezt FUTVA... amit én persze, amíg élek nem fogok megérteni. :)

hiszen mér fut bárki is, akit nem kerget épp senki...?

De ő szeret futni.

Vágtázik, sprintel, kocog, rohan, lohol, nyargal, szalad, csörtet, robog, siet, vágtat, galoppozik, inal, iszkol, suhan, szedi a lábait, trappol, száguld...

Sajátságos stílusban, sajátságos lelkesedéssel teszi mindezt. Teljesítményéről hamarosan beszámolót küldött, most posztolom, hogy gratulálhassatok ti is. (nem vicc, tessék GRATULÁLNI!!!)

Íme Vukcica írása:

Az idei év első akadálya futás terén a Vivicitá fesztivál félmaraton távja volt. Még az újévben kitűztem azt a bizonyos 4 időpontot magam elé, a bizonyos 4 évszak félmaraton tervét. Aztán a hideg és a hosszú tél, meg a mindennapok forgataga néha feledtette a felelősséget s a kellő felkészülést. Így a márciusi eszmélés megannyi félelmet keltett bennem, hiszen leküzdhető és már általam is bizonyított távolságról beszélünk, de nem felelőtlenül. Végül úgy álltam a rajtvonalhoz, hogy több, mint fél éve nem teljesítettem 10km-es távnál többet, ami csupán csak fél útra elég... De nem volt kérdés, végig kell menni. Eleinte úgy volt hogy ez alkalommal a Margit szigetről indulunk, ám a Margit híd szigeti lehajtója nem készül el az eseményig, (amin persze így zárójelben nem is lepődünk meg), ezért a rajt és a cél helyszíne megegyezett a tavalyival, a Városligetben, az 56-osok terével. Az új helyszín adottságai miatt részben változott az eddigi program, útvonal és időrend is! De ezek tényleg csak részlet kérdéses információk. Kora délután 13:00kor ott álltam az állítólagos rekord létszámú 15 ezres tömegben. (ebbe bele sem gondolok, hogy ez több, mint az Aréna befogadó képessége telt házas eseményen:)) Bár jelen pillanatban még nem hozták nyilvánosságra a részidős eredményeket, mégis az első 10-esemet jó időnek érzem. A néha előbukkanó kisebb széláramlásokat és a vele járó fél maréknyi homokot az arcban és hol a szájban leszámítva kellemes időnk volt ;) Igazi áldás volt a cirka 4 kilométerenként felállított frissítő állomás, ahol egy korty víz tényleg igazi energia forrásként szolgált. Végül hivatalosan 02:05:28 a befutó időm... ugyan az eredeti elképzelésemhez viszonyítva gyengébb, mint amit szeretnék kihozni magamból, de a hosszú tél és az elmúlt 2 hét után ki tudok vele egyezni. Ami nagy tanulság, hogy sokat dolgozni, nem aludni és sportolni nem igazán lehet eredményesen egyszerre. De lesz ez még jobb is! Második állomás július 9-én!

És ha most őszinte vagyok igazán nem gondoltam volna, csak valahogy futólag fogalmazódott meg bennem, de fantasztikusan jó érzés volt hogy ott vártatok a célban! Köszönöm!!! És ha csak 5 percre is, de az a pár mosoly és ölelés, az kérem a lényeg.

Mert az enyém TUD! :)

Készülünk ezerrel a húsvéti mászásra. A tavalyi "olcsó körök" után ideje volt beruházni valami tartós komoly megoldásba. Hiszen nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy egy sziklafal tövében akarok éjszakázni. :)

Hosszas eszmecsere, és a téma körbejárása után, végül ezt választottam:

Picit sötétebb zöld a színe, de ugyanez a típus.

3 személyes, így bőséges hely van benne. Tágas, és roppant ellenálló a földfelszíni légmozgással szemben. (ez a szél :) ) Modern anyagból van, abszolút vízálló, és nagyon könnyű.

Nem klasszikus túra sátor. Ez ebben az esetben annyit jelent, hogy nem hengeres formára lehet összecsomagolni, és a rudazata sem szedhető részekre. Az egész sátor egybe csomagolható el, és egybe is nyílik ki. Méghozzá 2 másodperc alatt! :) Nem hiszed?

Íme:

Siófok - Széplak. A múlt heti megpróbáltatásokon felbuzdulva ismét úgy gondoltuk, hogy ideje mozogni kicsit. Ezúttal messzebbre mentünk...

Először Siófok - Széplakra.

- Péntek este, munkaidő vége, toll eldob, gép kikapcsol, tipli haza.

- Rohadt focimeccs miatt bosszankodás a metróban. Minden megállóban 5-10 per várakozás. (8-10 megállónál ez már komolyan idegtépő).

- Otthon összepakolás, kerékpár és motyó kocsiba pakolás. Olcsó benzinkútra odaérni 5 perccel zárás előtt.

- Decába pár apróság: kerékjavító szett (múlt hét :) ), zokni, póló

- Római part, Tünde összeszedése, másik kerékpár berakása, táskák, cuccok, stb...

- Pályamatrica, és mááááár el is indultunk... :)

Palace-tól nem messze, kis házacska, teljesen jól felszerelve. Kis szöszölés, pakolás, alvás. Másnap reggel iszonyú torokfájásra keltem. A torkom jobb oldala borzasztóan fájt. Csak a jobb. Nyelni alig tudtam.. Meleg kakaó, reggeli, aspirin. fél óra múlva semmi bajom nem volt. Mintha nem is lett volna soha... Nem értem.

Összeraktuk a bringákat, és elindultunk túrázni. Balatonboglárra mentünk. A km órám szerint kb 43 km volt az út oda. Csak pici szüneteket tartottunk. Ott megnéztük a Gömb kilátót. Néhány törvényi rendelkezést megszegtünk ugyan közbe, de nehogymá' hiába megyek oda... :)

A kilátó "építési munkálatok" miatt le volt zárva.

"hm... innen úgy tűnik épp nem építi senki... nosza" :) És már bent is voltunk... :) Aztán ahogy felértünk egyből megértettük az "építési munkálatok" táblát... Bár nem építette senki, alaposan ráférne... :(

Képek ömlesztve:

Szombaton, kis előzetes tervezgetés, és komoly reggeli győzködés után, sikeresen elindultunk egy "athok" kerékpártúrára. Úgy gondoltuk megyünk amíg megyünk. Ott majd elfáradunk, és visszafordulunk. Így is lett. Visegrád irányába indultunk el a római partról, végig a Duna parton. A mozgás jól eső érzése áradt szét bennem. Mostanában nagyon - NAGYON keveset mozgok. Ahhoz képest amihez régebben hozzá voltam szokva. :( Ez sajnálatos. De rajta vagyok a projekten. Ez is egy ilyen program volt.

Leányfaluig jutottunk. Ott úgy érezte a társaság, hogy ez a 21-22 km elegendő lesz ha visszafelé se tanulunk meg repülni. Így leányfalunál kis pihenőt vettünk, majd indultunk vissza. Épphogy elindultunk, és máris megálltunk...

5-en indultunk el Római partól, és kis híján csak 4-en jöttek haza. Jöttek... nélkülem. Leányfalunál visszafelé, 100 métert nem gurultam, mikor éreztem, hogy komoly rugalmasság - veszteség van az első kerékben. Minden levegő elillant egy kis (ekkor még rejtett) lukon át. Sziszegve adta tudtomra a kerék, hogy nem respektálja tovább az erőszakos hajtást, és nem hajlandó a továbbiakban együttműködni. Leeresztett. Gyorsan. Ebből a luk méretére is aggodalmasan lehetett csak következtetni.

Az első dolgom az volt, hogy a szelepet megvizsgáljam. Ha annak van baja, akkor a gumi általában menthetetlen. De nem láttam rajta törést, vagy hasonlót. Mivel "felkészült kerékpárosokként" egyikünknél se volt semmilyen javítókészlet, így kissé tanácstalanul álltunk a kerékpáros út szélén, egy félig szétszedett bringával. Ez így lett volna még 1 darabig, ha nem áll meg egy kedves "valóban felkészült" kerékpáros, és segít nekünk önzetlenül. Volt nála szerelőkészlet a gumihoz, és még egy másik belső is, ha esetleg az nem lenne elég.

Nosza:

1. kerék szétszed
2. belső kiszed
3. pumpa megfog, irány a víz (közel volt a duna)
4. térdig süllyedtem volna az iszapba, ha nem töltök még negyed órát azzal, hogy gallyakkal teleszórom a víz melletti kis helyet, ahol a gumit meg akartam vizsgálni
5. folyamatosan pumpálva, gumit víz alá nyomva, lukat megkeres
6. vissza a kerékpárhoz, át a mocsáron
7. szerelőkészlet elemez
8. luk környékének megtisztítása
9. megcsiszolása
10. beragasztózása
11. 5 perc oxidálásra várakozás
12. javító folt felhelyezése
13. 5 perc nyomás, amíg az ujj görcsbe áll
14. nyomáspróba - hallgatózás
15. leeresztés, külsőbe visszahelyezés
16. szelep felől a felnire illesztés
17. külső gumi perem bepattintás
18. pumpa puhára
19. a kerék körbe-pattogtatása, hogy a belső helyre rázódjon
20. felfújás, nyomáspróba
21. visszaszerelés az első villába
22. a gumi mintázatán észlelni, hogy fordítva lett felrakva a külső gumi!
23. ismét leszerel, megfordít , visszatesz... :)

Érdekes kis tapasztalat volt. :)

Utólag is hálás köszönet, a segítőkész kerékpáros lánynak! :)

A túra maga nagyon jól esett, eltekintve attól az iszonyatos savasodástól, amit mindkét combomban éreztem visszafelé 1 órán át. Minden lábkinyújtó-tekerő mozdulatnál, eszméletlen görcs állt a lábamba. Ez meglehetősen megnehezítette a kerékpározó mozgás alapjait is. :) De "nincs kecmec, nincs kifogás". Nem álltam meg egy percre se. :) Elégedett voltam. :)

Este nagy kártya party, palacsintasütéssel!

Így ismét "főztem". Ami ugye szintén fent van (volt) a listán. Finom lett a végeredmény. Csináltunk almás-tésztával, is simával is. Lekváros, diós, túrós, fahéjas, meg hasonlók... :)

Tavalyi tétel, de attól még nem kell elfeledkezni róla. :)

Főztünk. Finom rakott krumplit. Naaaagyon finom lett! Igazi szalonnazsírral kentük ki a jénait, és valódi házikolbásszal készítettük el. Talán épp ezért lett ilyen fincsi! :) Egy csepp só nélkül is isteni íze volt. Íme:

2011 tételsora

1. Olvasás

Kicsit többet kéne olvasnom. Nem csak nekem. Neked is. Azt hiszem túl sokat "nem olvasunk". Nézünk TV-t, dvd-t, ülünk az internet előtt (pl most is :) ), játszunk videó játékot, és a többi. Hol maradnak a klasszikus értékek? Komolyan... Az olvasás az egyik legjobb szellemi kikapcsolódás. Én tavaly karácsony környékén merültem el könyvekben utoljára. Jól esett... Egészen másképp működik az agy olvasás közben. Pihentető kikapcsolódás, fejleszti a szókincset, és nyugtatja az elmét. :) Többet fogok olvasni. Egy másik tétel pont ezt a távlatot célozza meg... 

2. Olasz nyelv

Régóta filózom ezen. Mindig tetszett az olasz nyelv. Jó lenne tudni még 1 idegen nyelvet az angolon, kívül. Mért pont az olasz? Mert NEM német. :) EZ nekem önmagában magyarázat. Akinek még ez kevés lenne, az tanuljon németet nyugodtan. :)

Felmerült a spanyol is... de az olasz jobban tetszik. Ennyi. :) Ergo tanulni fogok olaszul. :)

3. Sziklamászás

2010-ben, szerelem volt első "mászásra". Már akkor tudtam, hogy ez egy életre megmarad... A világot látni kell... FENTRŐL! :)

- Konigjodler (klikk  - video)

Bár nem tudom kimondani ezt a "nevet", de állítólag meg lehet mászni. Ez nekem elég is... :) Ezt sajnos ki kellett hagynom tavaly. Azóta is bánom. Zoli megígérte, hogy idén lesz lehetőség újra. Ergo ez lesz az egyik első pontja a sziklamászásnak. :) De nem az utolsó... :)

4. Zongora

No, EZ vicces. Íme a sokadik bizonyíték arra, hogy a "lista" milyen személyiség fejlesztő hatással van. Letojom ki mit hisz el ebből... Te tudod, hogy igaz! :) Zongorázni fogok tanulni. Felmerülhet mindenkiben az a közhely, miszerint "az igazi férfi tud játszani valamilyen hangszeren". Nos. Nem ez motivál. Ugyanakkor érdekel a dolog... :)

5. Felújítás

Elkezdtem már tavaly a lakás lassú, de céltudatos csinosítását. Nem titkolt célom, hogy bebizonyítsam, nem kell több pénz az egyedi lakásberendezéshez, mint a tucatrangúhoz. Amit csak lehet a saját agyammal tervezek, és a saját két kezemmel készítek el.

Idén a következő tervek vannak:

- Konyha-előszoba-fürdőszoba burkolása.

- Gardrób kibontása, és új készítése.

- Kisszoba átalakítása hálószobává.

- Új nappali szoba berendezés készítése.

- Konyha asztal készítése.

Ez nem kevés. Ezért azt hiszem eleve több éves tervnek kell ezt rögzítenem. Haladok vele, ahogy tudok. :)

6. Odafigyelni a másikra, VALÓBAN

Eege. Apróságnak tűnik. De az egyik legfontosabb tétel. Szerintem, amíg élek gyakorolni fogom...

7. Egyenlítő

No EZ nem piti. Ahogy a lista sok más tétele is, ez is csak egy beszélgetésből, viccelődésből ered. De idén sincs kecmec. Így még ezt is felírtuk azonnal. A cél maga annyit jelent, hogy el kell mennünk az egyenlítőhöz. A föld relatív közepén akarunk állni. Többes szám, igen. Tündével közös cél. Igazán izgalmas lesz.

Az egyenlítő: a föld leghosszabb szélességi köre (0°), a Föld forgástengelyére merőleges legnagyobb gömbi kör. Hossza körülbelül 40 075 km. A Földet két egyenlő félgömbre, az északi és a déli féltekére osztja.

A tudományos maszlagon túl tudnunk kell, hogy az egyenlítő számos országot szel át keresztbe. Így ha "rá akarunk lépni" erre a vonalra, akkor az alábbi országok egyikébe kell mennünk.

- Indonéziai szigetvilág

- Kenya

- Szomália

- Uganda

- Kongói demokratikus köztársaság

- Kongó (nem azonos az előzővel)

- Gabon (erről most hallok először)

- Brazília

- Kolumbia

- Equador

- Galapagos szigetek

Ezen felül vannak még "mini szigetek" is, amik talán érintik az egyenlítőt, de azt hiszem a fentiek közül is nehéz lesz választani. Annyi biztos... nem ez a legkisebb cél az évben... :)

----------------------------------------------------------------------

Idei újítás a kívánságlista. Minden barátom javasolhat egy-egy tételt a listára. Így még színesebb lesz az idei év. Eddig az alábbi javaslatok érkeztek be.

8. Rafting (Nelly, Tünde)

Ezt már 2-3 barátom is javasolta. Velük együtt biztos élvezetesebb lesz ez a program is. :)

9. Bachata (Tünde)

Egyfajta "csípős" salsa tánc. "Chili-salsa"-nak is szokták hívni. Nagyon érzéki, lendületes, és vonzó társas tánc fajta. Kiskamasz koromban már tanultam társastáncot. ÉS bizony tetszett! Ideje ismételni :)

10. Olvasni: A sikeres időgazdálkodás és életvitel 10 természettörvénye (Viktor)

Komment-be írhattok még: Viola, Zsófi, Robi, Peti, Zoli, Nelly, Tünde, Viktor! :)

-----------------------------------------------------------------------

És persze 2010-ből visszük tovább az alábbiakat:

11. London

12. Country fesztivál

13. Fagyizás

14. Kenutúra

15. Prága

16. Pucér éjszakai fürdőzés

17. Aggtelek

Van még egy nagy álom. Régóta ízlelgetem ezt a dolgot, és épp itt az ideje, hogy le is írjam. A konkrét cél még pár évvel odébb van, de a szervezést már most el kell kezdeni.

18. Budapest Bamako rally

El se hiszed mi? Pedig DE! Indulok a Budapest Bamako Rally-n... :)

Amióta ezen szervezkedek a háttérben, bizonyos nyugtalanító információk jutottak a birtokomba. Lehet, hogy más típusú rally lesz, de RALLY lesz. :) nagyon izgi... :)

Bár mégcsak február eleje van, még is úgy döntöttem lezárom a 2010-es listát. A még esetleg hátralévő tételekből már aligha tudok véghezvinni komoly lépést. Ugyanis erősen tél van. És a legtöbb elmaradt tétel magas(abb) hőmérséklethez kötődik. Vagy anyagi forráshoz. Ami most szintén átcsoportosul a komolyabb célok miatt.

De még mielőtt kibökném azt ami Téged is érdekel, vagyis hogy mik lesznek a 2011-es évi lista tételei, lássuk mit sikerült véghezvinni 2010-ben. Kapaszkodj meg valamiben... mert HOSSZÚ felsorolás lesz! :)

Minden fontos esemény dátuma mellé beteszem a bejegyzés linkjét is, így az olvasáshoz csak rá kell KLIKK-elned. Jó szórakozást! A beszámoló ugyanolyan őszinte és egyenes lesz, mint az egyes bejegyzések, így ezt is csak saját felelősségre olvasd... :)

2010.02.19 klikk

Hirtelen jött elhatározással elindítottam a "bakancslistát". Pontosabban elindítottuk. Akkor még ketten voltunk benne. Idővel sajnos egyedül maradtam. Vukcicát elfújta a szél más irányba. Én viszont még mindig itt vagyok. :) (és jövőre is itt leszek)

Még nem tudtam mi lesz a dologból. Ez az első komoly számvetés, így most fog igazán kiderülni, hogy majd egy év alatt mi mindent sikerült elérnem. Az elhatározás tehát megszületett...

2010.02.21 klikk

Megírtuk az első tételeket. 14-et egészen pontosan. Később számos új cél is bekerült a célkeresztbe. Nem részletezném őket egyenként, ha érdekel tessék klikkelni a dátum mellett. A listába mindent felvettünk, ami csak eszünkbe jutott, és ki mertük mondani. Így került rá pici lökött ötlet, és őrült nagy hülyeség is... És persze a komoly célok is.

Hogy hányat teljesítettem belőle? :) A bejegyzés végén számokban is kiderül az igazság. (fogadni mernék, hogy máris görgetni gezdtél lefelé... :) Tessék rendesen végigolvasni!!! :)

Én is újra olvasok egy két cikket, és bizony jókat derülök. Jó érzés újraélni egy - két pici sikert. pl ezt: klikk Ugye? :) Semmi extra, de emlékszem rá, milyen jól esett, és milyen jó volt észrevenni azt a pici jót... :)

2010.03.06 klikk

Persze már az elején sejthető volt, hogy lesznek olyan következményei is a változtatásoknak, amit sokan nem fognak megérteni. És főleg nem tolerálni.  Sajnálatos módon előre jósolható volt, hogy kinek fogom szúrni a szemét, és ki fog messzemenőkig támogatni. "fájdalom nélkül nincs győzelem" Azokat a döntéseket is meg kell hoznunk néha, amik hiába helyesek, fájdalommal járnak. Így ezt is meg kellett hoznom...

Ugyanazon a napon sikerült egy másik, már örömtelibb bejegyzést is elkészíteni. Főztem. Én. (nem is akárhogy) Na ezt nem mondta volna senki rólam egy éve... :) klikk

2010.03.10 klikk

Ahogy haladt előre a lista, és hozta el a változást kívül-belül, úgy bújt ki egyre inkább a szög a zsákból. Utólag visszatekintve már csak érdekesnek látom, hogy előtte mért nem láttam... ami ilyen egyértelműen meg tud nyilvánulni. Ez egy nagyon érdekes bejegyzés szerintem... még most is elgondolkodtat...

2010.03.18 klikk (tv állvány), klikk (polc), klikk (ágy), klikk (asztal)

Mai napig büszkeséggel tölt el, ha a két kezemmel sikerül alkotni valami újat. Ez egy remek példa erre. Egy egész láncreakciót indított el ez a projekt azóta. Nincs megállás, rendszeres időközönként kikerül a kezem közül egy-egy újabb darab, és igencsak elégedett vagyok az eredménnyel. De még mások is azok voltak vele. :) klikk

2010.03.19 klikk

Persze Vukcica is irogatott a blogba. Hol többet, hol kevesebbet. Idővel aztán végleg eltűnt, de lagalább egy darabig hatott rá is a dolog. Még egy közös bejegyzés is született...

2010.03.31 klikk

No igen. Ezt amíg élek nem felejtem. A 2010-es év egyik legnagyobb hibáját vétettem, és igencsak meg kellett fizetni az árát... Ostoba voltam nagyon. De így, hogy megőriztem, talán tanulok belőle, és ez jó dolog. Mindenesetre a mai napig nagyon sajnálom... :( Közvetetten is nagyon komoly károkat okozott az eset...

2010.04.28 klikk

Kerek 30 lettem tavaly. Ilyen is csak 1x van az életben. :) De az előző bekezdés miatt semmit nem tudtam megcsinálni abból amit terveztem. Szomorú nap volt, mégis picit boldog. Egy pillanatra talán sikerült elfeledni a gondokat a tetőn... :)

2010.07.26 klikk

Vitathatatlanul az egyik legszebb emlékem az előző évből. Azonnal függő lettem. Valami hiheteten élmény volt. Azóta sikerült ezt még egyszer átélni, de már akkor tudtam, hogy ez örök szerelem lesz. Felséges... :)

2010.08.11 klikk

Ez a bejegyzés is hosszan elgondolkodtatott ismét. Azóta sikerült ugyan elsimítani a hullámokat az egyik oldalon, de akkor is nagyon tanulságos az eset. Talán valóban nem ismerhetsz meg senkit úgy igazán... Valahogy nem akarom elhinni, hogy igaz ez a közhely...

2010.09.13 klikk

2010 második fele szinte kizárólag a munka árnyékában telt el. Méghozzá marha gyorsan. Ez a cikk egy tökéletes példa erre. Nagyon kemény időszak volt... De nem kell szégyenkeznem. :)

2011.01.31 klikk

És máris 2011 van. Az év egyik legmeghatározóbb élménye volt ez. :) Nagyon jó volt! :)

És itt vagyunk a jelenben...

Persze ez nem azt jelenti, hogy csupán ezek lennének az említésre méltó bejegyzések. Hiszen több mint KÉTSZÁZ cikk van már a bakancslistán. Bizony... és ha már "kétszáz", akkor jöjjenek az ígért számok:

Induláskor 14 tétel került fel a listára:

1. Balatoni vendéglő

2. Bocsánatkérés

3. Country fesztivál

4. CV

5. Elégedettnek lenni

6. Fagyizás

7. Főzni tanulni

8. Kenutúra

9. Lópuszi

10. Napfelkelte

11. Prága

12. Pucér éjszakai fürdőzés

13. Síelni

14. Szobrot mászni

Ebből teljesítettem 9 tételt. Nem teljesítettem 5-öt. Ezeket viszem tovább a 2011-es évre:

Country fesztivál

Fagyizás

Kenutúra

Prága

Pucér éjszakai fürdőzés

Később, ahogy haladt az idő, új tételek jöttek plusszba a listához. Néhányat nem találok utólag elég nagynak, vagy komolynak ahhoz, hogy itt szerepeltessem, és megint néhány felett át is siklottam ahogy próbáltam összeszedni a teljes lsitát. De az alábbiak biztosan szerepeltek valamilyen formában:

15. Aggtelek

16. London

17. Lakás - bútorok

18. Angol nyelv

19. BSTH találkozó

20. Bécs

21. Semmering

Ezekből teljesítettem 5-öt, és 2-őt nem. Ezeket is viszem tovább természetesen:

Aggtelek

London

Tehát a 2010-es év mérlege számokban:

21 komoly tétel a listán, 2010 márciusától - 2011 februárjáig, azaz 10 teljes értékű hónap alatt. Összesen 14 tételt sikerült kipipálni, és 7-et nem. Ez pont 2/3-os teljsítési érték.

Havi 1,4 teljesített tétel, ha nem számoljuk, hogy egyes tételeket havonta többször is véghezvittem, vagy ismétlődő ciklusuk volt, így újra és újra időt, és energiát igényeltek. Talán nem feltétlenül tűnik ez soknak, vagy jelentős eredménynek, azonban azt hiszem ezt másképp kell értékelnem... a számok nem mondanak el sok mindent... A mindennapi élet problémái mellett néha az is gondot tud okozni, hogy normálisan menjenek a dolgaink. Nemhogy EXTRA feladatokkal is megküzdjünk...

Véghezvittem TIZENNÉGY olyan dolgot, amelyek többségéről sosem hittem volna, hogy megteszem. 14 olyan élményem van 2010-ből, ami igenis csak keveseknek adatik meg. NEM azért mert nem engedhetik meg maguknak. Pusztán azért mert nem merik megtenni.. Pedig a döntést már meghozták, csak félnek a következményektől... Tizennégy okom van rá, hogy mért vigyem tovább a listát, hogy mért csináljam még elszántabban, hogy mért ne adjam fel soha. Tizennégy okom van rá, hogy a következő, 2011-es listát még keményebbre írjam. 14 ok, hogy olyasmiket is beleírjak amikről álmodni se mertem volna soha.

Szemernyi kétség sincs bennem, hogy az elmaradt tételek is ki lesznek pipálva, és az újak is fantasztikus erőt adnak majd. Tudom, hogy a 2011-es tételeken sokan ugyanúgy kuncognának, mint a 2010-es tételeken. De ők már nincsenek itt. Én pedig MOST kuncogok rajtuk. Mert megcsináltam őket... Mert NINCS olyan, hogy lehetetlen!!!

Számok nélkül írom inkább le ezt is:

Elvesztettem néhány "barátot", de SZÁMOS másik jött a helyükbe. Támogatnak, és a vérüket is odaadnák ha kérném... Sok tételben osztoztak velem, és segítettek a legvégéig. Gyakran NEKIK köszönhettem, hogy egy-egy tétel sikeres volt. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem Nekik a sok szeretetet, és támogatást, amit adtak, és adnak most is. Remélem méltó leszek a bizalmukra idén is... :)

Szintén fontos fejleménynek értékelem azt is, hogy a lista túlmutatott a pusztán megfogalmazott tételeken. Igen komoly önértékelő, és személyiségfejlesztő hatása van. Ma már látom, hogy ez egy folyamatos hatás. Nem egy egyszeri változás, hanem egy olyan SZOKÁS ami rámragadt. Sokkal inkább figyelek magamra. Céltudatosabb, és "bátrabb" lettem. Bizonyos dolgokban még határozottabb, másokban sokkal enyhébb. Ez egy folyamat... Minél több mindent viszek véghez, annál több mindenre leszek képes. Az események vonala konvergál a végtelenhez, bár azt soha el nem éri ugyebár... :)

Épp ezért kérem most ismét a segítségeteket. A tavalyi listából ugyanis hiányzott egy - néhány fontos tétel. Nem lettek beleírva azok a dolgok, amiket TE szeretnél megtenni velem. Olyan tételeket várok KOMMENTBE, amiket szerinted kéne csinálnom. Veled, vagy akár egyedül, de szerinted:

- ki kéne próbálnom

- meg kéne kóstolnom

- meg kéne tanulnom

- el kéne olvasnom

- meg kéne néznem

- véghez kéne vinnem

- meg kéne másznom

- meg kéne TENNEM... :)

Már készül egy ideje a saját ötlet lista is, de kérlek Téged, segíts nekem. Adj új inspirációt, ötletet, témát. Amire én nem is gondolnék. Segíts olyan erősre megírni a 2011-es listát, hogy ismét kelljen a segítséged a végrehajtáshoz IS. :)

A 2011-es listát nemsokára közzéteszem... Én már alig várom. És TE? :)

Rengeteg szempontból eltér ez a kaland a legutóbbi "greenhorn" nekifutástól. Igaz, most se volt róla fogalmam, hogy hova is megyek, és mi vár majd rám. Azonban azt tudtam, hogy ez a mászás egy klasszikus hótalpas hegymászás lesz, és nem sziklamászás.

"mit nekem zordon kárpátok..."

Ezzel a gondolattal pont le is tojtam, hogy konkrétan mire is vállalkozom.

4-en vágtunk neki az útnak, szombat hajnalban. 10 óra körül érkeztünk meg Semmering városba. Ez egy közkedvelt osztrák sí-település. Sokféle pálya várja a sportolókat. Az egészen kezdőktől (mint én), a halálvágyós profikig, mindenkinek van a tudásának megfelelő pálya.

A szombati napot a kikapcsolódásnak szántuk. Én pedig nem titkoltan a lista egyik utolsó tételének:

13. Síelni

No ez keményebb dió! Ahogy a Prágai út is, úgy ez is sajnos komoly pénzkérdés. De már fent van a listán. Így nincs kecmec. Elő kell teremteni rá a pénzt! És megtanulni síelni. Ugyanis még egyikünk se tud. :)

A "komoly pénzkérdés" valóban nem tréfa. De sokat lehet spórolni egy kis szervezéssel. Hála a barátoknak (és az ő barátaiknak) még a bérléssel se kellett vacakolni. Tökéletes sílécem, és bakancsom volt. Utólag is köszönet érte Zsófinak, és Párjának. Egyedül a síruhára mondtam azt előzőleg, hogy azt meg akarom venni. Egyrészt nincs igazi "télálló" kabátom - nadrágom, másrészt egy ilyen ruhát (jó esetben) csak egyszer kell megvenni. Ezért úgy gondoltam, hogy veszek egy síruhát, amit persze bármilyen más téli sportra is jól lehet használni, de akár utcai viseletnek is kitűnő, ha nagy a hideg.

Erre esett a választás:

Hozzáillő nadrág, kesztyű, sapka. Teljes hacuka. És nagy örömömre kitűnően vizsgázott.  Abban reménykedtem, hogy a zéró sítudásommal talán nem leszek olyan nevetséges, ha legalább jól nézek majd ki. :)

Ez bejött! Abszolút jól néztem ki... :)

Egészen addig, amíg neki nem rugaszkodtam az első siklásnak. Nem kértem segítséget, nem állt mellettem oktató, és mégcsak az utitársak se tudtak síelni. Senki nem mondta, hogyan is kell. Annyit tudtam róla, hogy "hasonló a korcsolyázáshoz", és láttam a tv-ben, hogy csinálják. Ez úgy látszik bőven elég is volt.

Haladókat megszégyenítő rutinnal csúszkáltam. Fordultam, fékeztem, irányítottam. Arra mentem amerre valóban akartam, úgy ahogy akartam. A közhely tehát tökéletesen igaz. Ha tudsz korcsolyázni, akkor síelni is... Sima ügy. Ennyi. Úgyhogy hivatalosan is teljesítettnek nyilvánítom a 13-as tételt. Síeltem. Nem is akárhogy... :)

Eltekintve a pokoli kíntól, amit a bal lábfejemben éreztem, a csizma lehúzása után, igazán üdítő nap volt. Ugyanis elszorította a lábfejemet nagyon. Használat közben nem éreztem, de utólag bizony mocskosul fájt, ahogy a hajszálerek küzdenek az életben maradásért.

Az árakról pár szót...

A síelés valóban nem a szegények sportja. A mai napig körüllengi valami "elitista" feeling, ez vitathatatlan. Hiszen nem olyan mint a foci, ahol veszel egy labdát, és rúgod. Az olcsó. Ez sajnos nem. A síeléshez az alábbiak kellenek:

- Léc

- Bot (ezt én nem használtam)

- Csizma

- Síruha, kiegészítőkkel

- Sisak, és egyéb protektorok

Ezek már egy vagyonba kerülnek. Azonban itthon napi pár száz forintért lehet bérelni ruhát, és napi pár ezer forintért felszerelést. Kint egyetlen napra 20-25 Euro (kb 7000 ft) a léc + csizma bérlése. Ez horror ár nekünk magyaroknak. Ennyi pénzért 3 napra komplett cuccot lehet bérelni itthon.

HA ezek megvannak akkor a helyszínen még a következők várnak ránk.

- Felvonó, pályabérlet. Ez minimum 20 Euro / nap, pályától, napszaktól, és helyszíntől függően. Én ezt sem használtam. Szépen sétáltam. Még jól is esett az a kis mászás. HA viszont több napra megy az ember, akkor már érdemes ezzel kalkulálni... Nem olcsó, de nem lehet napokig hegyet mászni síelés helyett.

- Biztosítás. Ezt NE blicceljük el. Potom 1800 forint, és szó szerint életet menthet.

- Szállás, élelmiszer, utazási költségek, stb. Ezek olcsóbbak lehetnek egy szervezett út keretében, és ma már mellécsapják gyakran a bérleteket is.

Tehát ha több napra megyünk síelni, akkor ITTHON béreljünk felszerelést, keressünk szervezett utakat, és kössünk BIZTOSÍTÁST. Így sem ez lesz a legolcsóbb sport amit kipróbálhatunk, de nagyon jó móka. :)

Nekem csak egy fél napom volt, hogy belekóstoljak ebbe, de biztos, hogy legközelebb már figyelek a jó lehetőségekre, és ha van "akciós" csomag akkor rácsapok.

A síelés után, mentünk a szállásra. Az ott jelenlévők biztos megértik, ha ezt a részt most átugrom. Egyszerűen csak annyit jegyeznék meg, hogy nagyon jót kártyáztunk, és nagyon finomat vacsoráztunk. Köszi Nelli! :) (Andrásnak meg jó utat, és sok sikert)

Hajnalban indultunk vissza hegyet mászni. 4-5 óra alvás után, egy 10 órás mászás várt ránk. Nekem még lövésem nem volt arról, hogy mi vár ránk, de azt tudtam, hogy inkább ott pusztulok, mint hogy feladjam.

Van egy nagy tévhit a hegymászással kapcsolatban. Azt mondják a hegy legyőzése a cél. Ez úgy ahogy van hülyeség. A hegymászó nem azért küzdi fel magát a hegyre, hogy "legyőzzön" egy földtani - geometriai alakzatot. Aki már mászott, az tudja... Azért megy fel, azért küzd, azért HARCOL, hogy legyőzze a legnagyobb ellenfelét. Aki azt meri mondani neki, hogy: "ehhez kevés vagy". "gyenge vagy". "nem fog sikerülni"... Azért mászik föl, hogy legyőzze ÖNMAGÁT. Azt az énét, aki az út felénél azt súgja a fülébe, hogy forduljon vissza, mert nagyon fáradt. Mert sokadszor esik el, mert fájnak az izmai...

Őt kell legyőzni minden alkalommal. Addig kell küzdeni ellene, amíg végleg el nem kussol, és át nem veszi helyét a "harci szellem", és el nem kezd ordítani mélyen a gyomrodban.

"csak ennyit tudsz, te hegy? ez minden? ezt nevezed te nehéznek? Egy semmi vagy. Egy kis domb. Négykézláb is megmászlak te nyamvadék!!! EGY SEMMI VAAAAGY!!!!"

Ebben a pillanatban átbillen a mérleg. A kimerültség fájdalma az, amiből új erőt merít az ember, és még nagyobb energiával lép följebb és följebb. Itt az a pont, ahol legyőzte magában a "rossz én-t". Felülkerekedik az "ember". A szó legnemesebb értelmében. Ilyenkor egyértelműnek tűnik, hogy mért nem haltunk még ki. Hogy mért törekszünk mindig újabb, szebb, nagyobb dolgokra. Minden gondunk semmivé foszlik, és valóban "nemes" érzés kerít hatalmába. Ez rendszerint a csúcs ELŐTT következik be. A csúcsra már ez az erő visz fel. ÉS ott megkapjuk a jutalmat...

De lássuk mi is történt pontosan.

Egy hangulatos kisvárosból indultunk. Erre a hegyre nyáron rendszeresen közlekedik egy fogaskerekű is, de ilyenkor télen eléggé kihalt. úgy 800 méterig nem volt nagyobb probléma, és viszonylag könnyen tudtunk haladni. Nem volt mély a hó, nem volt szükség a hótalpakra. Egyikünknek sérülés miatt fel kellett adni már az elején. Sajnos 3-an kellett tovább mennünk. Sérült társunk vissza kellett hogy forduljon... :( Aztán 800 méter fölött, egy kis menedékház után, már nem volt több lábnyom. Láthatóan heteh óta senki nem ment tovább. Dehát nehogymár ezért ne menjünk tovább. :) Én gondoltam leszek Rambo, és hótalp nélkül is megpróbálom. Mikor harmadszor is combközépig süppedtem a hóba, rájöttem, hogy Rambo csak a filmekben létezik, és a hótalp egy hasznos találmány. Felcsatoltam én is, és így csak térdig merültünk a hóban. :) Haladtunk előre rendületlenül.

Egy darabig tudtuk követni a fogaskerekű vonalát, de aztán az eltűnt egy alagútban, és a túra útvonala más úton haladt tovább. Innentől jött a neheze. Jóval meredekebb szögben helyenként jeges havon kellett feljebb kapaszkodnunk. Ha épp nem süllyedtünk térdig a hóba, akkor megcsúsztunk a jeges felületen. A hótalpban nem egyszerű alapból sem a gyaloglás. Van egy fura ritmusa amit fel kell venni, hogy haladj. Aztán ha mély a hó, akkor mindez 10x olyan nehéz lesz, hiszen minen lépésnél ki kell emelni a lábad.

Ahogy egyre feljebb jutottunk, egyre meredekebb lett a hegyoldal is. Visszasírtam az előző napi síelős enyhe emelkedőt. :) 5-10 méterenként kellett megállnunk szuszogni. Eszméletlen megerőltető ilyen hóban haladni felfelé.

Ahogy jutottunk egyre feljebb, úgy nőtt a hó magassága is. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer elbotlok egy madárfészekben, ami egy fenyúfa tetején van. ÉS ez nem túlzás...

A szélnek és a napsütésnek köszönhető furcsa összhatás miatt helyenként 10 méter hó volt, és voltak foltok, ahol semmi. Varázslatos volt a táj, és a látkép is. Messze magunk mögött hagytuk már a felhők vonalát. Itt különösen kék tud lenni az ég. A levegő metszően friss, és hűvös. A természet erőinek hatására egészen furcsa formákat vesz fel a hó. A felszíne újra és újra megolvad, és megfagy. Helyenként olyan mintha hullámozna. Máshol hatalmas falakat emel... Igazán gyönyörű dolgokat láttam...

A csúcsra érve már nem érzel fájdalmat. nincs benned semmi kétség, és rossz hagulat. Nincs negatív "hang". Csak TE vagy. Te egyedül. Aki itt van fent. Pedig pár órája még nem hitted el... Ezt se...

A csúcson megkapod a jutalmad. Átéled a győzelem nemes érzését, és minden eddig kóstolt italnál finomabbnak tűnik a termoszból folyó forró tea. Én nem szeretem a teát. De soha annál finomabbat még nem ittam! :) Szó szerint érzed, ahogy szétárad a vénáidban a meleg. Szinte csiklandozza a gyomrodat. Újra erő költözik az elfáradt végtagokba, és szinte bánod, hogy "csak" ilyen magas a hegy.

A győzelmi mármoron túl ott van a látvány is. Nyáron ide közlekedik fogaskerekű is. De állítom... Az utasok SOHA nem láthatják azt amit mi. Feljönnek. Beülnek a vendéglőbe egy forralt borra, fotózzák a kilátást, séteálnak egyet, aztán visszamennek. De nem győztek le semmit. Nem küzdöttek meg semmiért. És ami a lényeg... Nem látták azt ami a két végállomás között van!

"nem a cél számít... hanem az út amit odáig megteszel!"

Mi láttuk... :)

A kápolna mögött találtunk szélárnyékot is. Ott leültünk pár percre. Ettünk, ittunk, pihentünk. Még a DNS-ünket is ott hagytuk emlékbe. :) (bár végig szem előtt tartottuk az eszkimók első számú szabályát :) )

1830 méter környékén játunk. A csúcs még kb 300 méter lett volna. Oda egyedül kellett volna már mennem. Arról nem is beszélve, hogy még világosban le akartunk érni. 14:00 körül járt az idő. A csúcstámadással elment volna még kb 1.5 óra, amit már nem akartam megkockáztatni. Annyit még én is tudok a mászásról, hogy SOHA ne mássz egyedül, és MINDIG érj vissza világosban. Lehetnek kivételek, de a kockázatokat jobb elkerülni...

Elindultunk lefelé. Előre tartottam tőle, hogy olyan fájdalmas lesz lefelé jönni, mint legutóbb. De nem. :) A hó pont annyit tompít a lépéseken, hogy ne fájjon az ember térde és lábujja. Ugyanis ezek fájnak 20 méter után, ha szilárd talajon mész lefelé. Szinte már élvezetes volt lefelé jönni. Semmi különleges fájdalom. Helyenként még segg-csúzdázni is lehetett.

Lefelé csak egyszer álltam meg. Szerettem volna mihamarabb látni a sérült társunkat. Szerencsére könnyen elviselte az egyedül töltött időt. Aludt egy jót a kocsiban. :)

Szerettem volna a 800 méteren lévő menedékháznál levenni a hótalpat, de nem tudtam. Tökéletesen ráfagyott a bakancsomra. A szíjak merevre fagytak, így nem tudtam kicsatolni. Így egészen a hegy lábáig hótalppal jöttem, megállás nélkül. Nem jó ilyenkor megállni. Nehéz utána elindulni. Nagyon hamar leértem. Aztán a hegy lábánál már le kellett vennem valahogy a hótalpakat. Nagy harc volt. Valahogy ki tudtam bújni belőle, és már simán bakancsban gyalogoltam tovább. Kis bizonytalanság után megtaláltam a kocsit, és sérült utitársunkat is. A megnyugtató viszontlátás után. azonnali zoknicsere következett. (A használtat megsemmisítettük a paksi erőmű négyes reaktorában... menthetetlen volt.... :) )

Igazán kimerültem... Azt vettem észre, hogy már 10 perce ülök a kocsiban, mégis lihegek. Egy nagyon megeröltető kihívás volt ez. De a képek azt hiszem mindenki számára egyértelműen jelzik, hogy megérte. Ahogy azt mindig mondom Zolinak: Ezt az érzést mindenkinek át kéne élnie... Kevesebb az emberiség nélküle...

Ismét kipipáltam egy tételt, és egy extrát is hozzátettem. Újabb élményekkel gazdagodtam, ismét új dolgokat tanultam magamról is. Láttam csodálatos dolgokat, és elégedett lehetek az eredményyel.

Az egész útért, a fantasztikus kalandért, és minőségi társaságért hálás köszönet: Nellinek, Zolinak, és Tündinek! Mindent köszönök! Nagyon örülök, hogy Veletek lehettem ezen a kalandon is!

Folyt köv? :)

Plusz egy ráadás:

Világhírű akciót hajtottunk végre a hétvégén. Bár ezt akkor még mi sem tudtuk, de a kápolna tetején lévő web kamera rögzítette a jelenlétünket. Bár nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy a kamera előre néz, a fogaskerekű felé, és nem oldalra... :)

Íme a kép:

A középső nagy épülettől jobbra, a hósáv szélén látható 3 pici ember alak. Azok MI vagyunk! :)