Tegnap este valamiért nem tudtam belépni az admin felületre, így nem tudtam frissen posztolni a hétvége történéseit. Elég emberi időben sikerült hazaérnünk, így gondoltam még ez is beleférhet a napba, de tévedtem. Így ezt most pótolom...

A hétvégén ismét mászni mentünk. Már nagyon vártuk. Lengyelországban jártunk, a Magas Tátrában. Egészen Pontosan A Rysy (ejtsd: Rizi, bizi nélkül) csúcson, és a tavaknál.

A Tátra, hírnevéhez méltó módon üdvözölt minek. Ömlő esővel. Péntek este még csak borongós volt az idő, de szombat hajnaltól, gyakorlatilag megszakítás nélkül esett. Ez meglehetősen megnehezítette a mászást. Később még baj is lett belőle... :(

Kalandos történetünk azonban ott kezdődött, mikor szembesültünk a ténnyel, hogy nem lehet a nemzeti park környékén kempingezni. Így Zakopane-ig kellett mennünk, míg találtunk táborhelyet. Az osztrák mintától eltérően ez egy rendkívül gondozott, ápolt közeg volt. A Raxnál csak egy "parkoló" adott erre a célra. Itt azonban egy hatalmas ház hátsó udvarán, ami akkora mint egy focipálya, patyolat tiszta mellék helységekkel, zuhanyfülkékkel, meleg vízzel ellátott környezet volt. Közvetlen közelben egy közért, benzinkút, bank automata. Kedves házigazdák fogadtak, és megmutattak mindent. Forintra átszámolva 11500 Ft volt a szállás költsége 3 főre, 2 éjszakára, 2 sátorra. Ez fejenként 1925 ft, éjszakánként. Már a meleg vizes, gyönyörű vizesblokkért megérte... :)

Sátorverés, pakolás, szöszmötölés. Kis vacsora főzés, eresz alá húzódva. Alvás.

Szombaton reggel szomorúan abszolváltuk, hogy "ez bizony esik". Akár a forint árfolyam, úgy esett az eső is. Később se nagyon hagyott alább... Csereruhát is pakoltunk a hátitáskába, majd elindultunk. Csak a nemzeti park bejáratánál jöttünk rá, hogy sajnos a nemzeti parkba csak fejenként 4 zlotyiért hajlandóak minket beengedni. Kis megbeszélés, bank keresés, készpénz felvétel, vissza sietés, jegyváltás, belépés. 11 óra környékén jártunk mire, elindultunk a tavakhoz. A hegyhez vezető úton ugyanis 2 hatalmas hegyi tó található. A gumipókok eddig jönnek csak általában. Ezek közül is, csak az alsó (kis) tóig. Idáig aszfaltozott út vezet, és egy nagy étterem (fogadó) is áll mellette, így ez kényelmes megoldás, egy kis szombat délutáni sétára. Innen megritkultak az emberek szerencsére. A felső (nagy) tóhoz már csak kevesen mennek fel, hiszen oda már erőfeszítést kell kifejteni. Onnan tovább pedig csak a mászók mennek. Az eső ellenére is sokan voltak a mászók. Valószínűleg mindenki úgy gondolta, ahogy mi: "nagyon esik... mások biztos inkább el se indulnak ilyen esőbe... legalább nem lesz tömeg..." :)

Rendkívül sűrű köd és eső. Ez volt mindenhol, és folyamatosan. A felső tóból konkrétan semmit nem lehetett látni. SEMMIT. Tejköd. Tovább haladva, a terep egyre meredekebb, és sziklásabb lett. Mint egy fél méteres lépcsőfokokból álló, 2.5 km magas hegy. :) Az esőtől kívülről, a kipárolgásunktól meg belülről áztunk át teljesen. Ahogy telt az idő, egyre bizonytalanabbá vált, hogy le tudunk-e érni még világosban. Ilyen ködben hiába megy le a nap 8 után... már 7 körül elkezd majd sötétedni. Volt nálunk ugyan két lámpa, de később olyan meredekké vált a terep, hogy nem voltunk benne biztosak, hogy lámpával megoldható. Többször is megálltunk tanácskozni, hogy továbbmenjünk-e. Azt a döntést hoztuk, hogy 17:00-kor akárhol is járunk, visszafordulunk. 17:00-kor 5 percre jártunk a csúcstól. A már lefelé mászók legalábbis így gondolták. 17:15 körül készült el aztán a csúcsfotó. Kis örömködés, ölelkezés következett, a 3 m2-es csúcson. Merőben eltér például a Rax-on található fennsíktól. Pici sziklás csúcs. Épphogy elférni rajta. Innen vezet út Szlovákiába is. 2503 méter. Lengyelország legmagasabb pontja.

Néhány perc ölelkezés után elgondolkodtunk rajta, hogy hány perc után leszünk melegek... :)

A kérdésre nem jött válasz, így inkább elindultunk lefelé. Visszafelé aztán kiléptem. LE akartam érni még világosban. Nagyon kemény tempót mentem. Így se sikerült. Már rám esteledett erősen mire odaértem az autóhoz. 4 óra alatt értem le. Mindenem fájt... (most is fáj mindenem)

Zoliék sajnos nem úszták meg ennyivel. Az egyik lámpájuk belefulladt a céklajoghurtba. Nellinek kiment a térde, Zoli pedig ráesett a kezére. Bicegve, és nagyon lassan tudtak csak haladni... éjfél volt már, mire leértek a parkolóba. Kis hősök :)

Másnap a sebeinket nyalogattuk (mindenki a sajátját), és elindultunk haza. Útba ejtettünk egy kaktuszfügelé lelőhelyet, valamint Zakopane-t. Marha uncsi város... Aztán haza.

Hazafelé már igyekeztem nem felhúzni magam a lengyelek minősíthetetlenül idióta vezetési stílusán. 50 méterenként találkoztunk olyan közúti anomáliákkal, amilyeneket még itthon is nehéz lenne elképzelni... Nevetséges...

Képek Ömlesztve:

A szombati napot majd később kifejtem. Dióhéjban annyi is elég, hogy hosszas küzdelem, elázás, falvésés, 5x-i brico bevásárlás után sikeresen helyére került a mosógép a konyhában. Senki nem mondja meg, hogy a szekrény egy mosógépet rejt. :) András sokat segített, ezért utólag is hálás köszönetem neki! :)

MA megvoltak az első teszt mosások is, és örömmel jelenthetem, hogy a berendezés olyan halk, hogy 1000-es fordulatszámon is hallhatatlan. Állandóan kimentem a konyhába, hogy "jesszusom, mért állt le???"! :) Dehogy állt le. Csak nem hallani... :)

A kialakított helye tökéletes. Egyik oldalhoz se ér hozzá, még centrifuga közben sem. Nem mintha 3mm-nél nagyobbat remegne. Nagyon jó kis gép... :)

Aztán 3-4 körül magunk alá gyűrtük a rossz csapok, és csövek miatti krízist, és elindultam a BSTH-ra. Nem kellett volna. Odafelé rájöttem, hogy nincs pénz nálam, a benzinkúton meg kiderült, hogy a bankkártyám lejárt. Pénz nélkül gondolkodóba estem, hogy egyáltalán a belépőre marad-e pénzem...

Maradt. Bementem. kb 100 ember, a híresztelt több ezer helyett. Unalmas programok, szervezői szemmel komolyan kaotikus állapotok. Halál unalom...

Nagy csalódás volt az egész. Egy koszos-sáros sátor sarkában, egy sörpadról lehetett pólókat venni. Volt egy italpult is. Meg éppen nagy káoszban próbálták építeni az esti spencerhill együttes koncertjét, egy NEVETSÉGESEN kicsi sátorban. Olyan érzésem volt, mintha néhány oktalan kis egyetemista szíve ügye lenne az egész. Abban is kételkedem, hogy társaságban érkezve, élveztem-e volna... Lehangoló volt. Aztán közölték, hogy a koncertre új jegyet kell venni, ha most elmegyek egy órára... köszi szépen... akkor ezt kihagyom... Csalódtam ebben a rendezvényben nagyon... :(

Az első tétel, amit tulajdonképpen nem élveztem, és megbántam. De hát nem lehet minden papsajt... :)

Aztán szfvár következett, és Vukcica. Abban a reményben, hogy másnap tovább tudok menni boglárra, egy barátomhoz. De ez a nap már csak ilyen volt. Lemondta... Így rövid megbeszélés után hazajöttünk Vukcicával.

Képek nem készültek, mert minden aksim meghalt. Kell szereznem újakat... :)

Már régóta esedékes ez is. A héten hirtelen felindulásból elkövetett mosógépvásárlást követtem el. Mellékesen megjegyezném, hogy meleg kaja jegyért vettem a gépet!!! :) 18.000 Ft-ot kellett még mellétenni. Királyságos!

(ha te is szeretnél így vásárolni, simán megteheted, hála a korrupt, és törvények felett álló, hipermarketeknek)

Szóval néhány havi kajajegy, és némi készpénz leszámolása után, holnapi kiszállítással megvettem egy ilyen gépet:

Mindenféle szuper EU-s technikai adattal rendelkezik, és még be is fér a konyhába a pult alá. Ez ugyanis lényeges szempont volt a válogatásnál. Be fogom építeni a konyhapult alá, így a fürdőszobában felszabadul egy rendkívül fontos hely, a mosdókagyló előtt. Hosszú évek óta nem lehet rendesen a mosdó elé állni, mert nincs helye a mosógépnek. Ezt most egyszer és mindenkorra megoldom! :) Ráadásul esztétikus és praktikus módon...

Készül majd "before-after" kép!

A hétvégén ráadásul egy BSTH találkozót is útba ejtek, így igazán tevékeny napok állnak előttem. Erről is érkezik a képes beszámoló, hiszen tétel... :)

Az új bakancslista meglehetősen komoly ugrásnak bizonyult a régihez képest. A mellékelt táblázat jól mutatja, hogy honnan vannak olvasók, és milyen arányban. Ez eléggé hihetetlen számomra. Az is érdekes volt mikor bekerült a blog a magyar toplistába. Az újítás, és a toplista következménye ez az eredmény.

További terek: A sound után most nekiállok a kisszoba felújításának, aztán berendezésének. Idén állítólag elmarad a country fesztivál, így ez a tétel most veszélybe került. A felújítási projektről érkezik "before - after" beszámoló.

Napló szerű beszámoló a Balatonsound-ról

Július 5-7:

5-én este leérkeztem a sound-ra. Települünk, épülünk, szépülünk. Éjszakába nyúló munka, hajnalba nyúló végzés. Néhány óra alvás, és kezdődik elölről. Hétfő hajnalig változatlan metódusban folyik tovább a tevékenység, de csütörtöktől már undorító, közönséges, bunkó, beképzelt, "fesztiválozós" vendégsereglettel. A legtöbb szakmai kollégám hasonló véleménnyel van a fesztiválos munkáról. Inkább csinálnak meg 10 sajtótájékoztatót 1 hét alatt, mint 1 fesztivált 3 napig. Nem szeretik. Jogosan... Nem csak szakmai berkekben közismert a tény, miszerint vannak fesztiválok, ahol isznak, és vannak olyanok is ahol nem csak isznak... a sound az utóbbi kategóriába sorolható.

Tökéletesen mindegy, hogy milyen installációt viszel a népnek. Összehányják, széttörik, feldöntik, megrongálják... Ilyenek... Az amortizációt már a TERVEZÉS szakaszában be kell kalkulálni.

A szállásunk ezúttal kifejezetten szép. Tiszta, és még medence is van. Persze a közelébe se mentem, csak látom, hogy van. Ezt a szép szállást 2 éjszakáig élvezhettem. Már ha a 3 óra alvást lehet éjszakának hívni. A 3. naptól (csütörtöktől) már másik szállásra kellett átköltöznöm. NA ez már igazi magyar lehúzós szállás. 30 éve is elavultnak számított. Már attól megfájdult a derekam, ha leültem az ágyra. Nulla kényelmi faktor... :( A tulaj 10.000 kér egy éjszakáért, és semmilyen számlát nem hajlandó adni... no komment...

A fesztivál csütörtökön nyitott. Még szinte fele üzemmel, de persze így is rengeteg emberrel. Az este főszereplője a mellettünk helyet foglaló RÁDIÓ 1 sátor volt...

Tudnivaló, hogy a "szigetes" fesztiválokon, mint pl a sound is, minden üzemegység (sátor) külön devibel mérőt kap, amit a "sziget" szerel be, és limitál. Ez egy spéci mikrofonos egység amit közvetlenül a hangfalakra irányítanak. Ez méri a kibocsátott decibel értéket, és az adatokat közvetlenül küldi a "sziget" központba. Innen távirányítással irányítják a limitert, ami a megadott decibel határérték túllépése esetén, leszabályozza a kimenő teljesítményt. Ennek eredménye képen a zene lehalkul. Itt jön újra képbe a RÁDIÓ 1...

Egyszerűen vászonba bugyolálták a mikrofont, és kikötötték a limitert a rendszerükből. a megengedett 96 decibel helyett, 132 mért decibellel dübörögtek. MINDENHOL csak őket lehetett hallani. Mi lekapcsoltuk a zenét, és akkor is 81 decibelt mért a rendszerünk, az Ő zajukból... a teljes környezetük működését ellehetetlenítették. Ez "üzemenként" 3-4 millió forintos kárt jelent, CSAK a bár bevételében. A közvetett károkról nem is beszélve...

Amikor a helyzet már odáig fajult, hogy az összes környező üzemmel együtt fel akartuk gyújtani a rohadt rádió 1 -et, a sziget végre kifáradt, és nagy nehezen levetették velük a hangot. A szabálysértésért levontak tőlük 500.000 ft büntetést a kaucióból. Ezt zsebből kirázták, és dübörögtek tovább. Az okozott kár, és a büntetés NEVETSÉGESEN nincs arányban. Az egész szitu eszméletlen nevetséges. Egyszerűen hihetetlen, hogy TÉNYLEG bármit megtehetsz, ha van pénzed.

Még aznap hajnalban igen szigorú hivatalos panaszleveleket adtunk be a "sziget"-hez, és kérelmeztük a Rádió 1 további elmarasztalását, az okozott kár tükrében. Nem tudom lesz-e bármilyen következménye, de egyszerűen nem tehetünk mást... Elszomorító...

július 8-a:

Pénteken már úgy tűnt, hogy egy fokkal szorosabbra húzta a nadrágszíjat a sziget, és a rádió1 lehalkult. Persze nem vitték túlzásba. Így is hangosabbak mint a környezetük. minket viszont már 92 decibelnél elkezdtek halkítani. Még el se értük a megengedett limitet, és már halkítottak. Nehogy zavarni merészeljük a rádió 1-et... Még jó , hogy szeptemberbe megszüntetik a Rádió 1 állomást... Ilyen patkány társaság... nagyon elkeserítő, hogy más jogkörrel rendelkeznek mint a többi üzem.

Fentiektől eltekintve, pénteken már nem hagytuk magunkat. Újabb hangfalakat telepítettünk, és igyekeztünk falakkal védekezni a zajuk ellen. Sikerrel. Eszméletlen bulit csináltunk! full telt ház. Szombaton jön a rádió Face, retro bulit csinálni. Valószínűleg  nagyot ütünk majd... :)

július 9-e:

Nagyot ütöttünk! Reggel 6-kor fegyverrel kellett kikergetni a tömeget a sátorból. (addig lehet ugyanis zajongani max) A sátorban óránként pringles eső hullott, és folyamatosan ajándékok röpködtek a térben! Mai populáris zenét nyomtunk, nem ilyen szeletelős borzalmat, így mindenki aki nem vágyik szélsőségesre, hozzánk jött. Sokan nem vágytak rá... :) Nagy buli volt. Még a VIP is kiürült, mert a VIP-ek is bulizni akartak inkább. Az embereket szó szerint a traverzről kellett leszedni! :)

Július 10-e:

Vasárnap van, de ez itt ugyanolyan, ha nem a legkeményebb nap. Sokan csak erre, a zárónapra jönnek le. Komoly fellépők vannak a nagyszínpadon, és mindenféle extra program van mindenfelé. Nekünk lehet, hogy jönnek nagy fejesek Svájcból, úgy különösen nagy gondot fordítunk a rendre, meg az eddigi károk javítására.

Holnap innen egyből egy másik projektre kell menni. Mivel reggel 7-iog itt leszek, és 9-kor el kéne indulni, ez elég problémás lesz... de valahogy megoldjuk. Ez a dolgunk. :)

A nagyszínpad dübörgése után az emberek elkezdtek visszafelé özönleni. Minden tele volt. Valószínűleg akkor is tele lettünk volna, ha nem vagyunk ilyen eszetlen nagy királyok. :) De mivel azok vagyunk így zsúfolásig teltünk megint.

Hajnal kettőkor letettem a lantot. Mikor láttam, hogy minden okés, és a hangulat másnap estig is kitartana... elmentem aludni, hogy másnap reggel legyen annyi erőm, hogy lenyomjak még egy napot egy teljesen más helyszínen, és projekten. Ez is megvolt, már kedd van, és most feltöltök néhány képet. Aki a többire is kíváncsi, kénytelen lesz személyesen megnézni őket. :)

Hirtelen jött felindulásból, megrendeltem ezt is. Mivel 1 nap alatt megérkezett, így ezt kezdtem el olvasni. A többivel együtt, most egy darabig nem lesz gondom az olvasásra. :)

Már megrendeltem újabb 3 könyvet.

Tolkien tollából az "Elveszett mesék" és L.L.L. egy kétkötetes regénye, a "Villogó fények kolostora". Nemsoká megérkezik. Remélem már nem kell sokáig könyv nélkül utaznom a bkv-n mert elég nyomasztó...

Ma az egyik (bud) egyedi pólóm volt rajtam. Csak úgy. Ahogy máskor. Gyakran megakad rajta az emberek szeme. Persze csak egy bizonyos "réteg". :) És ez így van rendjén...

(BSTH pólók)

De ma hazafelé, egy emberkének majd kiesett a szeme. Majd odajött, és megkérdezte, hol lehet ilyet kapni. Mondtam, hogy nem lehet kapni, én csináltam. Kicsit elakadt a szava, majd felajánlotta hogy MEGVESZI. Azt ami rajtam van.

Megadja a címét, és utánvéttel postázzam el neki. :) 5000-et adott volna érte!

Na MOST már 10x annyit is ér nekem, hogy NEM adom el, és nincs belőle még egy. :)

Az utolsó fillérig megérte! :)

Kivégeztem ezt is. A "Zárt ajtók mögött", egy rendkívül olvasmányos, és tényszerű történelmi tényfeltáró könyv.

A "szovjet" levéltárak zárlatának hivatalos feloldása után, az író, Laurence Rees, (aki már számos hasonló témájú dokumentumfilmet rendezett, és könyvet írt) elutazott Oroszországba, és éveket szentelt annak, hogy minden hiteles dokumentumot átvizsgáljon. Hivatalos jegyzőkönyvek, levelek, naplók.

Kifejezetten a szövetségesek, Joszif Visszarionovics Sztálin, Franklin Delano Roosevelt, és Winston Chuchill eddig titkos megbeszélései, és titkos egyezségei kerülnek kifilézésre.

Nos. Eddig is tudtam, hogy a híradóba, és a történelem órákon csak a felszínt kapargatják. Mindegy hogy miről van szó. Világháborúról, vagy a napi eseményekről. Jelen esetben a világháború NAPI eseményeit láthatjuk magunk előtt, azonban azokat a híreket, amik a híradóból kimaradtak. Amiket nem tudtunk. Mert a politikai cenzúra, vagy hasonlók meggátolták.

Kifejezetten elszomorító, hogy a közhely igaz. Szó szerint tollvonással küldenek halálba embereket. Emberek MILLIÓIT. Érdekesen ellentmondásos tény például, hogy a mai napig a nyugati szövetségeseket tartjuk a háború hőseinek. Pedig 4 évig halogatták a 2. front megnyitását (partraszállás). Ezzel hozzájárulva több mint 27 millió orosz katona halálához. Nem elírás. HUSZONHÉT MILLIÓ!!!

A második front megnyitása után (és előtt), a háború végéig, ÖSSZESEN kb. 400.000 amerikai és britt katona esett el. Természetesen ez is borzasztó számadat. Ugyanakkor nevetségesen alacsony a szovjet áldozatokhoz mérten.

Ugyanakkor ma már tudjuk jól, hogy a ruszkik is legalább olyan rosszak voltak Európának, mint a nácik. HA nem rosszabbak. A lényegi különbségnek például azt lehet említeni, hogy a ruszkik nem csak azt irtották, akiket nem szerettek. A saját népüket is! Erre kiváló példa a Katyini mészárlás. (nem így kell írni, de nincs megfelelő karakter a gépen) A ruszkik 15.000 embert öltek halomra, pusztán a gondolataik, és a szülőföldjük miatt. Ezért a mészárlásért a MAI napig nem felelt még senki! Pedig a nácikat a mai napig üldözzük ugyebár... Ez is ellentmondásos.

Anglia Nem akart beszállni a háborúba. Csődöt mondtak már egy mini partraszállással, és az olaszországi hadműveleteket is elbukják, ha nincsenek a lengyel hősi katonák. Afrikában is elvesztették az "el alameni" csatát. Amikor végre beléptek (valójában) a háborúba, ők voltak a hős szabadítók. Olyan hős szabadítók, akik mindeközben félholtra verték fél Indiát, és Ghandi összes követőjét. A fél világban rabszolgatartó diktatúrát tartottak életben. És ők a szabadító hősök...

Az amcsik csak azt csinálták amit ma is. Mindenkit megvezettek, és úgy intézték, hogy minden úgy legyen ahogy ők akarják. Manipulatív genyák... ez nem változott. A mai napig a világ fele a markukban van. Mert hagyjuk... mind1...

Anglia és az Usa olyannyira hős szabadítók voltak, hogy a ruszkik kezére adták egész Lengyelországot. A lengyelek tudta nélkül, ellentétes ígéretük ellenére. Mért? Mert MEGÉRTE nekik.

Lengyelországtól a mai napig nem kért bocsánatot egyik ország sem az árulásért ,és semmilyen kárpótlást nem adtak nekik. Bár az is igaz, hogy Lengyelország sem nagyon döngeti a kapukat igazságszolgáltatásért.

Ez valahol emlékeztet engem arra, hogy a zsidók 4 év módszeres tömegmészárlás után sem emeltek kezet fogva tartóikra, a nácikra. Ugyanannyira elfogadhatatlannak tartom a zsidók tétlenségét, mint a nácik (és a ruszkik) embertelen bánásmódját.

A könyv rendkívül olvasmányos, és logikus rendben követi végig a sunyi és helyenként undorítóan köpönyegforgató szövetségesek módszereit, és megállapodásait. Tanulságos...

Ez is megvolt, mégis hajnali 1 van mire hazaérek...

Későn mentünk, későn jöttünk. Éjszaka nyugisabb az autópálya. Főleg ilyenkor. Nyáron, mikor eleve hőség van, és pénteken, vagy épp munkanap előtti este, sok millió ember ül autóba, hogy száguldozzon fel-le Balaton, és Budapest között. Ez inkább kihagyva, péntek éjszaka, munka után, kb. éjfélkor indultunk le. hajnal 2 körül értünk oda. A szokásos vehemenciával fogadott minket Király a kapuban. Majd szétesett a nagy izgalomtól. (mikor annyira csóválja a farkát, hogy egész testében rángatózik) :)

Másnap nem kapkodtuk el a kelést. Kis reggeli, szüttyögés, beszélgetés, frizbi, ilyenek. Vasárnap aztán megfizettük a semmittevés árát. 80 km-es kerékpártúra következett.

Vonyarcvashegy, Keszthely, Cserszegtomaj, Rezi *, Zalaszántó, Bazsi, Sümeg, és vissza a 84-esen Balatonedericsig, majd onnan ismét Vonyarcvashegy. A kilométeróra szerint ez picivel több mint 80 km volt. Odafelé masszív emelkedők, és még masszívabb szembe szél. Visszafelé, már könnyed kerékpározás volt ehhez képest. Még hosszas lejtőkön is döntögettük egymás nehézségi gyorsulási rekordját. Sümegen megpihentünk egy nagyon kellemes kis vendéglőben. Egy épület belső kertjében volt kialakítva. Kis tavacskával, híddal, fákkal, nádfedeles tetővel, kúttal, stb. Már csak a kapirgáló tyúkok hiányoztak. Egész normális áron ebédelt mindenki saját szájíze szerint. Én egy erőlevest ettem, meg két szelet velős pirítóst. Fincsi volt. Nem mindenki volt ilyen szerencsés, mert pl a tökös mákos rétes, KAPOR ízesítéssel került az asztalra, amin csak utólag tudtunk nevetni. Ettől eltekintve finom kajákat adtak, és nem volt drága.

A túra végén egy kellemes kis sütögetés is várt a csapatra. Ezt a feladatot önkényesen magamhoz ragadtam. Amíg a lányok a konyhában sürögtek a pácokkal, meg a húsokkal és salátákkal, addig én megfelelő mennyiségű, és hőmérsékletű izzó parazsat állítottam elő. A húsok remekül átsültek, finomak lettek. :) Jót kajáltunk, közben röhögtünk a 3 órája egy helyben toporgó F1 szarakodáson. :)

Sötétedés után aztán visszaindultunk Anyámhoz.

Másnap már nem igazán erőltettük meg magunkat. Jól esett a semmit tevés. Játszottunk a szomszéd kölkökkel, tollasoztunk, stb. Késő este hazaindultunk.

Még mielőtt lezárnám a bejegyzést, kifejtem bővebben, hogy mért is van egy * jel, néhány sorral feljebb, Rezi település neve mellett.

Nos igen érdekes, ugyanakkor szörnyen mulatságos párbeszédnek lehettünk fül- és szemtanúi. Egy kis fagyizónál megálltunk, enni egy fagyit, és pihenni. A helység teraszán, olyan asszonyok ültek, háromféle korosztály képviseletében, akik "életmódbeli sajátosságaik alapján jól elkülöníthetőek". A párbeszédnek nyilván nem voltak különösebben értelmes, vagy sokat mondó részletei. Pusztán egy dialógusrészlet az amit kiemelnék.

Ahogy felmentem a helységhez vezető lépcsőn, és beléptem volna a fagyizó ajtaján, ami egyébként ikerhelysége volt a mellette álló kocsmának, a következő verbális vagdalkozás ütötte meg a fülemet:

- hááljááááá meeeeeg!

- TE hááááljááááá meeeeeg!

Ez amolyan furcsa kisebbségi kártyapartira emlékeztetett engem. Pl mikor snapszert játszanak az emberek, és röpködnek a különböző kifejezések: betli, kontra, snapszer, rekontra, meg ilyenek. Itt nyilván nem volt már ADU arra a vállalásra, hogy "hááljááááá meeeeeg!", így csak vissza lehetett dobni a feladónak, hogy "TE hááááljááááá meeeeeg!". Bár nem tudom, hogy mi lett a párbeszéd végső eredménye, mert inkább tovább haladtunk, ugyanakkor még órákon át mulattatott minket ez a fordulatokban gazdag, és csiszolt elmékre valló, éles verbális szópárbaj. :)

Hogy drága HOFIT idézzem... Ki hitte volna, hogy a "hááljááááá meeeeeg!"-re a "TE hááááljááááá meeeeeg!" a tróf????