Ez is megvolt, mégis hajnali 1 van mire hazaérek...

Későn mentünk, későn jöttünk. Éjszaka nyugisabb az autópálya. Főleg ilyenkor. Nyáron, mikor eleve hőség van, és pénteken, vagy épp munkanap előtti este, sok millió ember ül autóba, hogy száguldozzon fel-le Balaton, és Budapest között. Ez inkább kihagyva, péntek éjszaka, munka után, kb. éjfélkor indultunk le. hajnal 2 körül értünk oda. A szokásos vehemenciával fogadott minket Király a kapuban. Majd szétesett a nagy izgalomtól. (mikor annyira csóválja a farkát, hogy egész testében rángatózik) :)

Másnap nem kapkodtuk el a kelést. Kis reggeli, szüttyögés, beszélgetés, frizbi, ilyenek. Vasárnap aztán megfizettük a semmittevés árát. 80 km-es kerékpártúra következett.

Vonyarcvashegy, Keszthely, Cserszegtomaj, Rezi *, Zalaszántó, Bazsi, Sümeg, és vissza a 84-esen Balatonedericsig, majd onnan ismét Vonyarcvashegy. A kilométeróra szerint ez picivel több mint 80 km volt. Odafelé masszív emelkedők, és még masszívabb szembe szél. Visszafelé, már könnyed kerékpározás volt ehhez képest. Még hosszas lejtőkön is döntögettük egymás nehézségi gyorsulási rekordját. Sümegen megpihentünk egy nagyon kellemes kis vendéglőben. Egy épület belső kertjében volt kialakítva. Kis tavacskával, híddal, fákkal, nádfedeles tetővel, kúttal, stb. Már csak a kapirgáló tyúkok hiányoztak. Egész normális áron ebédelt mindenki saját szájíze szerint. Én egy erőlevest ettem, meg két szelet velős pirítóst. Fincsi volt. Nem mindenki volt ilyen szerencsés, mert pl a tökös mákos rétes, KAPOR ízesítéssel került az asztalra, amin csak utólag tudtunk nevetni. Ettől eltekintve finom kajákat adtak, és nem volt drága.

A túra végén egy kellemes kis sütögetés is várt a csapatra. Ezt a feladatot önkényesen magamhoz ragadtam. Amíg a lányok a konyhában sürögtek a pácokkal, meg a húsokkal és salátákkal, addig én megfelelő mennyiségű, és hőmérsékletű izzó parazsat állítottam elő. A húsok remekül átsültek, finomak lettek. :) Jót kajáltunk, közben röhögtünk a 3 órája egy helyben toporgó F1 szarakodáson. :)

Sötétedés után aztán visszaindultunk Anyámhoz.

Másnap már nem igazán erőltettük meg magunkat. Jól esett a semmit tevés. Játszottunk a szomszéd kölkökkel, tollasoztunk, stb. Késő este hazaindultunk.

Még mielőtt lezárnám a bejegyzést, kifejtem bővebben, hogy mért is van egy * jel, néhány sorral feljebb, Rezi település neve mellett.

Nos igen érdekes, ugyanakkor szörnyen mulatságos párbeszédnek lehettünk fül- és szemtanúi. Egy kis fagyizónál megálltunk, enni egy fagyit, és pihenni. A helység teraszán, olyan asszonyok ültek, háromféle korosztály képviseletében, akik "életmódbeli sajátosságaik alapján jól elkülöníthetőek". A párbeszédnek nyilván nem voltak különösebben értelmes, vagy sokat mondó részletei. Pusztán egy dialógusrészlet az amit kiemelnék.

Ahogy felmentem a helységhez vezető lépcsőn, és beléptem volna a fagyizó ajtaján, ami egyébként ikerhelysége volt a mellette álló kocsmának, a következő verbális vagdalkozás ütötte meg a fülemet:

- hááljááááá meeeeeg!

- TE hááááljááááá meeeeeg!

Ez amolyan furcsa kisebbségi kártyapartira emlékeztetett engem. Pl mikor snapszert játszanak az emberek, és röpködnek a különböző kifejezések: betli, kontra, snapszer, rekontra, meg ilyenek. Itt nyilván nem volt már ADU arra a vállalásra, hogy "hááljááááá meeeeeg!", így csak vissza lehetett dobni a feladónak, hogy "TE hááááljááááá meeeeeg!". Bár nem tudom, hogy mi lett a párbeszéd végső eredménye, mert inkább tovább haladtunk, ugyanakkor még órákon át mulattatott minket ez a fordulatokban gazdag, és csiszolt elmékre valló, éles verbális szópárbaj. :)

Hogy drága HOFIT idézzem... Ki hitte volna, hogy a "hááljááááá meeeeeg!"-re a "TE hááááljááááá meeeeeg!" a tróf????

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.