Ma hirtelen felindulásból engedtem egy kedves barátomnak, és elkísértem vadászni. Még sosem vadásztam. Sosem fogtam éles fegyvert, és nem sütöttem el. Illetve természetesen nem vettem el életét gerinces élőlénynek szándékosan. Hiszen pl szúnyogot már öltem... sokat... Nade TÁS-t... azt nem...

Tás ugyebár kacsát jelent "VUK"-ul. Tás vadászat volt ma. Nem is sejtettem, hogy ez így megy...

A madarak tulajdon képen "nevelt", azaz tenyésztett állatok. Nem igazi vadkacsák. (réce)

Megszokják, hogy hol kapnak enni, és az onnan nem messze lévő tónál tudnak ellenni egész nap, és inni. Amikor a populáció elér egy bizonyos megfelelő számot, akkor engedélyezik a vadászatot. Ilyenkor csoportok jelentkezhetnek, mely csoportok minden körülmények között bejegyzett vadász társaságok.

Egyeztetett időben, és szabályok mellett, az etetés felől, a szomjas kacsák a tó felé repülnek. Sokan. Tömegébe. Meglepően alacsonyan, és félelem nélkül. Pedig sok ember, és nagy durrogás várja őket. Mégis jönnek. Pedig tuti hallják a durrogást. Mert fülsüketítő hangja van egy sörétes puskának. Hát még 20-nak...

A kacsák persze nem vehették fel a versenyt. Hullani kezdtek. Hullottak. És még többen hullottak... A végére összesen 102-en.

Azonban meg kell említenem, hogy meglehetősen nagy tiszteletet tapasztaltam a vadászok részéről. Ez nem bohóckodás. Nem éretlen kamaszok rohangálnak paintball puskákkal, és lőnek mindenre ami repül... vagy mozog... Tisztelik a vadat. Ravatalozás, tiszteletadás, és búcsú van. Megköszönik a vadnak, hogy nekik adta az életét, és nem hagyják elveszni a tetemeket. Minden feldolgozásra kerül, majd szépen a tányérra. Előre meghatározott mennyiséget lőnek le. HA megvan, leállnak. A folyamatot persze élvezik, de nem okoznak felesleges kárt, vagy pusztulást. Csak amit a társaság szét tud osztani, fel tud dolgozni.

Különösen a ravatalozás, és a búcsú tetszett...

Na meg a kutyák. hihetetlenül feléledtek az igazi környezetükben, és munkájukban. Száguldoztak fel-le a lelőtt tásokkal a pofájukban. Kihozták vízből, és már mentek is az újért. Nagyon "elevenek" voltak... Tényleg élvezték a munkát.

Aztán megnézhettem egy szakszerű "fosztást", és pucolást, belezést. A mamám csinált még ilyesmit. ezek már kimentek a divatból...

Aztán jót lazultunk Tibinél... Fáradtnak érzem magam... nagyon... Még 1 hét... EGY

Lakásfelújítás. Sosem ér véget. Never ever never ever... NEVEREVER !

A lakótérrel kezdtem, most már tényleg nem tudom milyen régen... Per pill a nyílászárók kivételével kész van. Falak, festés, stukkók, parketta. A fém küszöbök még nincsenek lerakva, mert az ajtókat és a kereteiket még újra kell mázolni. De lehet hogy ez már csak EGYBE fog megtörténni, jövőre, a vizes helységek után. Valamint az ablakok is ki lesznek cserélve. A meglévő keretbe akarnám beépíttetni az új modern ablakokat. Beépített redőny szúnyogháló, termo-üveg, hang és hő szigetelő csoda.

Elkészült az összes elektromos meló. Minden kapcsoló, és konnektor a helyén. Felkerültek a mennyezeti csillárok, és a stukkó mögé a rejtett led-világítás is. Nem mondom, hogy olcsó volt, de megérte. Nagyon szép szórt fényt ad. Alig várom az estét, hogy lássam az igazi értékét. Minimális a fogyasztása, és semmi nem látszik belőle. Olyan mintha a mennyezet sarka világítana körbe.

A munkában is lezárult egy szörnyen terhes korszak. Egy olyan projektet vittem végig, amihez hasonlót még nem csináltam, így helyenként nagyon komoly nehézségeket okozott nekem. 2x meg is botlottam. Ennek meg is volt a maga következménye...

Dobálózhatnék, hogy milyen okok vezettek ide, és hogy mi-milyen részben az én felelősségem, de nem teszem. Sokat tanultam a szakma ezen részéről is, és a lelkiismeretem tiszta. Majd bele pusztultam, úgy dolgoztam. Vétettem 2 hibát. Ez van. Ahhoz képest, hogy életembe nem csináltam ilyen projektet (főleg nem ilyen ügyféllel) igazán büszke lehetek az elvégzett munkámra. Büszke is vagyok. Csak egyben eszméletlen fáradt is...

Még egy hét van hátra a szabimig. Addig bírjam ki valahogy.

Szabi alatt szeretném legalább pontosan kitervezni, és megrendelni a nagyszoba új bútorát, ami reményeim szerint a szoba dísze lesz. A fejemben már megvan, de nagyon fontos az anyagválasztás. Igazi fa, bútorlap, fém, festett felületek, de még PARKETTA is lesz benne. :) Tudom, hogy ez most leírás alapján inkább egy posztmodern szobor, de a kételkedők inkább kíméljenek... :)

Már azt is kitaláltam mit kapok karácsonyra, ha végre kész a nagyszoba. Attól függetlenül, hogy mibe kerül majd az ablak csere, ezt már eldöntöttem... Megérdemlem. Bár egyedül ez sem lesz olyan jó móka, de amíg nincs valaki aki jobbat tud ajánlani... addig sem vagyok hajlandó unatkozni.

Már olyan rég elkezdtem, hogy nem is emlékszem rá. De ha most kilépek megnézni, akkor kezdhetem újra írni ezt. Tehát maradjunk annyiban, hogy régen. Azóta a töménytelen munka heti 1 napot, és néhány nagyon fárasztó éjszakát engedélyezett erre a projektre. Heti 1 nap... nem csoda, hogy még mindig nincs kész.

Ha kész nincs is... de azért nagyot haladtam előre. A lakótér felújítása volt a cél idén. 2/3-ad arányban kész is a dolog. Kisszoba, félszoba kész. A nagyszoba parkettáját már egyedül raktam le, múlt hét végén. Szegélyeket is leraktam, az eredménnyel nagyon elégedett vagyok. A parketta olyan szép, hogy a megmaradt bontatlan dobozt nem is viszem vissza. Inkább ötletes dekort fogok csinálni belőle. Erről majd később írok... :)

Fényképek még nincsenek. Ugyanis továbbra is teljes a kupi. A nagyszoba festése, stukkózása, és parkettázása kész ugyan, de pakolni nem tudok egyedül. A villanyszerelés pedig még hátra van, így még nem tudok bepakolni.

A nagy hajtásból, még 2 hét van kb, utána pihenést tervezek. Befejezem ami akkor még hátravan. ÉS a végeredményről lesznek képek. (ha addig előkerül a kupiból a fényképezőgépem)

Még most se hiszem el, hogy ez ilyen könnyen ment. Felírtam, futtattam a nyúlt agyba, kitaláltam, eladtam, megcsináltam, kerestem rajta. És még a TV-ben is benne leszek... :)

A hétvégén a Budapest - Makó rallynak volt egy rendkívül rendhagyó csapata is. Pici, esélytelen, ugyanakkor a legnagyobb király csapat lett két nap alatt. Nem értünk el mérvadó helyezést, nem ugrattunk nagyokat, de mindenki imádott minket! :)

A titok a "boldog zötyögés". Adott egy 40 éves, szinte mozgássérült, négykerekű muzeális érték, valamint két vezetési alaptudásban erőteljesen hiányos idióta. Valamint egy raklap chips (melynek nevét nem teszem közzé, de NEM az a szar chio), és egy raklap hazai üdítő.

Ezen termékekkel megtámogatva minden induló autót, máris garantált volt, hogy köz-kedvencek leszünk. Senki nem ment el mellettünk hangos dudálás, vagy villogás nélkül. Akadtak ugyan kezdeti logisztikai nehézségek, de ezt hamar sikerült megoldani egy pár kör ordítós telefonálással. Innentől már tényleg nem kellett mással foglalkoznunk csak az élménnyel.

De még mielőtt eddig eljutottam volna, sok munkát kellett ám belefektetni, hogy valóban JÓL jöjjek ki ebből. Ne csak az élménnyel gazdagodjak... :)

Ki kellett találnom, hogy ki tudná ezt megtámogatni, milyen módon tudnám "eladhatóvá tenni", mi az értéke valaki másnak, mért jó "neki" hogy ezért egy kisebb vagyont kifizet. Miután ezt kidolgoztam, találtam is rá vevőt, és eladtam. Tehát elértem, hogy egy célomat úgy valósítsam meg, hogy nemhogy ne kerüljön semmibe, de kifejezetten jól járjak vele. Semmilyen anyagi befektetést nem igényelt részemről a projekt... :) Én csak a szabadidőmet adtam bele...  de semmi sincs ingyen ugyebár... :)

A versenyben az esélytelenek nyugalmával az ÉLMÉNY kedvéért indultunk. Tulajdonképpen nem is vettük szigorúan a szabályokat, nem haladtunk az itiner szerint, és nem száguldoztunk. A jármű se bírta volna azt a tempót amit a profik mentek. Örültünk, hogy egyben kibírta... nemhogy kitapossuk a belét szegénynek :) Túlélésre mentünk... :)

A szombati egy nyugodtabb nap volt. Ismerkedés a közeggel, a tereppel, és a helyzettel. Vasárnap aztán már bátrabbak voltunk és még a sárban is elakadtunk, meg faroltunk, meg szántásban nyomtuk, meg ilyenek. Villám Gézáék teljesen belezúgtak a kis kocsinkba. Ki se akartak szállni belőle. addig beszélgettünk, hogy komolyan felcsillant bennünk a gondolat... Budapest - Bamakó! Mert már két éve tudjuk, hogy nincs lehetetlen. Már ezen is elkezdtem dolgozni háttérben... :)

Egyszóval a verseny élmény volt. Nyilván még nagyobb lett volna, ha olyan nagy terepjáróval mehetünk mint a "nagyok". Azért azt még nézni is jó volt, ahogy a szélvédő magasságáig gázolnak a sárban, 100-al... :) De azért nem vallottunk szégyent. Technikához mérten igen szép teljesítményt mentünk... :) Nagyokat röhögtünk, sokat beszélgettünk, és sok új élményt szereztünk. :)

további képek is jönnek hamarosan...

Amikor felírtam is kételkedtem benne. De ez kérem működik. Addig agyaltam rajta tudat alatt, amíg ki nem találtam a módját, hogy lehetne ezt megvalósítani. Sőt. Hogy lehetne KERESNI is rajta! :) Ez még Viktornak is tetszene... :)

Szóval fogtam az egész gondolatot, és eladtam egy szponzornak. Ő boldog, mert médiaértéket, célcsoport elérést, ATL megjelenést, és hasonlókat kap. Cserébe támogatja az eseményt. Autót, üzemanyagot, és minden szükséges eszközt biztosít a versenyre. Én csak a sátramat, és az időmet adom. Cserébe versenyezhetek. Igazi rally pilóta leszek 2 nap erejéig!

A Budapest - Makó rally-nak tehát lesz idén egy igencsak rendhagyó csapata. Egy kollégámmal vállalkoztunk a futamra. Ez a nagyoknak egy lehetőség a profi gépek tesztelésére (későbbi nagy Budapest - Bamakó miatt). Nekem egy lehetőség, hogy belekóstoljak a versenybe...

Adott:

- 1 db 40 éves VW bogár

- 1 db 3 személyes sátor

- kaja, pia, üzemanyag, költőpénz

- 1000 km teljesítendő táv, 90 % közúton.

- GPS pontvadászat

- lefulladás, műszaki leállás, autó tolás, sárban küzdés

- táborozás sátorban, tiszaparton

Igazi kis kaland lesz.

Szombat reggel kapjuk meg a rajtnál az itinert, így még azt se tudjuk merre fogunk menni. Mindenféle GPS pontokat kell megtalálni majd.

A szponzorációért cserébe persze lesz egy kis extra feladatunk, de még így is jól járok az egésszel. Keresek vele egy kis extrát, és rallyzhatok. :)

Képes beszámoló érkezik természetesen. A lakásfelújítás most szünetel ezért két hétig. A jövő hét végén tudom csak folytatni... sose lesz vége...

A munka nem áll meg. Itthon sem. Ha már nem mehettem a Mount Blanc-ra, legalább itthon fejezzem be amit elkezdtem. Úgy döntöttem, felszedem a régi parkettát, és vadonat újat rakok le. A festés fele már megvan, gondoltam a másik fele előtt, lerakom az új parkettát ott, ahol már kész van. Fogalmam se volt mi van a parketta alatt, és mennyi munka lesz majd vele. De már nem tudtam volna kibékülni az új falakkal, és a régi karcos parkettával. A felújítása is ugyanennyi gonddal járt volna, és akkor se tetszett volna. Úgyhogy nekiláttam parkettát keresni.

Találtam is a diego-ban, és PONT a vásárlás napján plusz 10% kedvezmény volt. Így bevásároltam. 3 szoba, 3 hasonló árnyalatú, de eltérő parketta.

Hazajöttünk, és elkezdtem felszedni a régit. Nagyon kíváncsi voltam mi van alatta. Hát szurok. Mi más. 40 éve még ezzel ragasztották le a parkettákat. Szerencsére rendkívül vékony rétegben. A felszedés pedig meglepően könnyen ment. Nagy táblákban lehetett felszakítani. Egymáshoz jobban ragaszkodnak a lapok mint az aljzathoz, még 40 év után is.

András nagyon sokat segített egész nap! Köszi!

A kisszobát tulajdonképpen leraktuk, és felszedtük a nagyszobáig az régit. 8 óra alatt úgy, hogy közben porszívót szereltünk, meg ettünk, meg hasonló módokon húztuk az időt.

Ég és föld... Íme: előtte és utána...

2011 szigetfesztivál. Tulajdonképpen a dokumentáció nagy része már fent van a FB-on, a Pringles Magyarország oldalán. Ami azonban a képekből, és a videókból nem látszik...

9 napnyi munka. Napi 18-20 órában. Szombattól, hétfő hajnalig. Pénteken már erőszakkal zavart haza a főnököm. Olyan sokat kellett küzdeni minden nap, pusztán azért, hogy ne legyen probléma... hogy totálisan kikészültem. "Holland találkozó pont" voltunk. Ez tulajdonképpen azt jelenti, amit jelent. De ezen felül azt is, hogy telibevert, rohadt, bunkó, igénytelen, tetves, szemét, mocskos, rohadék hollandokkal kellett küzdenem. Majmok módjára másztak fel a traverzra, hugyozták és szarták oldalba a kocsimat és a sátrat, verekedtek, pogóztak, szó szerint szexeltek ugyanabban a mocsokban, amit összehoztak néhány nap alatt... Állatok. Szó szerint. Persze nem rosszabbak mint a magyarok, és persze nem minden holland állat. De a szigetelő hollandok 90% bizony az.

A napi küzdelmen felül azért persze a pozitív eredmény is átjött. Ügyfél, tulaj, vendég, mindenki jól érezte magát. Csak azok nem akik borsot törtek az orrom alá. 3 "vendég járt pórul. Önhibájukból eltört a karjuk, vagy a bordájuk, és féletlenül elvesztették a karszalagjukat. Ők soha többé nem viselkednek ÁLLAT módjára azon a rendezvényen amit én szervezek.

Na...

Szóval voltak nagyon sokan "szigetelő állatok". De azért sok elégedett arc is szembeköszönt. Sok dicséretet kaptam, és utólag is úgy érzem, hogy igazán korrekt munkát végeztem. Komolyan mondom, már kínos volt a hálálkodás néha. :) Igazán örültem, hogy elismerik a munkámat.

A helyzet úgy hozta, hogy még a pultba is be kellett állnom. 2 éjszakán is zenéltem a sziget egyik legnagyobb sátrában. RETRÓ ezerrel!!! Akkora bulit toltam a szigeten rég nem hallott zenékkel, hogy csak na! Jól esett... :) Talán pont azért ütött ekkorát, mert a szigeten nem nagyon van ilyen zene.

Lement 9 nap, eszméletlen pörgésben, és azóta sincs megállás. Képek...

Kisszoba, és félszoba. Ezzel kezdődött. Kb 2 hete, de azóta szellenteni se volt időm. Tulajdonképpen nincs részlet amit fontos lenne közzétenni. Beszéljenek inkább a képek.

Előtte, és utána...

Hirtelen jött. Olyannyira, hogy azt se tudtam mihez is kezdjek vele. Ma reggel 7-kor már az ajtómban álltak a festők. A kisszoba, és a félszoba teljes pucolása kezdődött meg. A régi belső szigetelés eltüntetése, új tapéta, extra meredek színek. A plafon fehér marad. A falak pedig új színt kapnak. Jelen terveim szerint a kisszoba (ami most alakul éppen hálószobává) bordó árnyalatot, a félszoba pedig kellemes beige színt kap. Diszkrét, de "modern" elválasztó keskeny stukkó választja majd el a plafont, a falaktól.

Ez a jövő hét elején befejeződik. Akkor végre kialakíthatom a valódi hálószobát. Bepakolhatom az odavaló bútorokat, átalakíthatom az ágyat, betükrözhetem a szekrényajtókat. Nagy munka lesz, de még ennél is nagyobb lesz ami utána jön.

A nagyszoba kiürül (szinte), és lesz végre helye az új, dizájnos nappali bútornak... A sziget után talán még időm is lesz, hogy kitervezzem, és legyártsam.

"before - after" képek érkeznek!

LE lettem tolva mint a szaros nadrág, hogy nem tettem közzé ezt a közkincset. A lengyel vezetők "hatása" látható a képen. Ehhez hasonlót váltanak ki a lengyelek közúti anomáliái, minden normális emberből...