Kivégeztem ezt is. A "Zárt ajtók mögött", egy rendkívül olvasmányos, és tényszerű történelmi tényfeltáró könyv.

A "szovjet" levéltárak zárlatának hivatalos feloldása után, az író, Laurence Rees, (aki már számos hasonló témájú dokumentumfilmet rendezett, és könyvet írt) elutazott Oroszországba, és éveket szentelt annak, hogy minden hiteles dokumentumot átvizsgáljon. Hivatalos jegyzőkönyvek, levelek, naplók.

Kifejezetten a szövetségesek, Joszif Visszarionovics Sztálin, Franklin Delano Roosevelt, és Winston Chuchill eddig titkos megbeszélései, és titkos egyezségei kerülnek kifilézésre.

Nos. Eddig is tudtam, hogy a híradóba, és a történelem órákon csak a felszínt kapargatják. Mindegy hogy miről van szó. Világháborúról, vagy a napi eseményekről. Jelen esetben a világháború NAPI eseményeit láthatjuk magunk előtt, azonban azokat a híreket, amik a híradóból kimaradtak. Amiket nem tudtunk. Mert a politikai cenzúra, vagy hasonlók meggátolták.

Kifejezetten elszomorító, hogy a közhely igaz. Szó szerint tollvonással küldenek halálba embereket. Emberek MILLIÓIT. Érdekesen ellentmondásos tény például, hogy a mai napig a nyugati szövetségeseket tartjuk a háború hőseinek. Pedig 4 évig halogatták a 2. front megnyitását (partraszállás). Ezzel hozzájárulva több mint 27 millió orosz katona halálához. Nem elírás. HUSZONHÉT MILLIÓ!!!

A második front megnyitása után (és előtt), a háború végéig, ÖSSZESEN kb. 400.000 amerikai és britt katona esett el. Természetesen ez is borzasztó számadat. Ugyanakkor nevetségesen alacsony a szovjet áldozatokhoz mérten.

Ugyanakkor ma már tudjuk jól, hogy a ruszkik is legalább olyan rosszak voltak Európának, mint a nácik. HA nem rosszabbak. A lényegi különbségnek például azt lehet említeni, hogy a ruszkik nem csak azt irtották, akiket nem szerettek. A saját népüket is! Erre kiváló példa a Katyini mészárlás. (nem így kell írni, de nincs megfelelő karakter a gépen) A ruszkik 15.000 embert öltek halomra, pusztán a gondolataik, és a szülőföldjük miatt. Ezért a mészárlásért a MAI napig nem felelt még senki! Pedig a nácikat a mai napig üldözzük ugyebár... Ez is ellentmondásos.

Anglia Nem akart beszállni a háborúba. Csődöt mondtak már egy mini partraszállással, és az olaszországi hadműveleteket is elbukják, ha nincsenek a lengyel hősi katonák. Afrikában is elvesztették az "el alameni" csatát. Amikor végre beléptek (valójában) a háborúba, ők voltak a hős szabadítók. Olyan hős szabadítók, akik mindeközben félholtra verték fél Indiát, és Ghandi összes követőjét. A fél világban rabszolgatartó diktatúrát tartottak életben. És ők a szabadító hősök...

Az amcsik csak azt csinálták amit ma is. Mindenkit megvezettek, és úgy intézték, hogy minden úgy legyen ahogy ők akarják. Manipulatív genyák... ez nem változott. A mai napig a világ fele a markukban van. Mert hagyjuk... mind1...

Anglia és az Usa olyannyira hős szabadítók voltak, hogy a ruszkik kezére adták egész Lengyelországot. A lengyelek tudta nélkül, ellentétes ígéretük ellenére. Mért? Mert MEGÉRTE nekik.

Lengyelországtól a mai napig nem kért bocsánatot egyik ország sem az árulásért ,és semmilyen kárpótlást nem adtak nekik. Bár az is igaz, hogy Lengyelország sem nagyon döngeti a kapukat igazságszolgáltatásért.

Ez valahol emlékeztet engem arra, hogy a zsidók 4 év módszeres tömegmészárlás után sem emeltek kezet fogva tartóikra, a nácikra. Ugyanannyira elfogadhatatlannak tartom a zsidók tétlenségét, mint a nácik (és a ruszkik) embertelen bánásmódját.

A könyv rendkívül olvasmányos, és logikus rendben követi végig a sunyi és helyenként undorítóan köpönyegforgató szövetségesek módszereit, és megállapodásait. Tanulságos...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.