Eltelt kb fél hónap. Lássuk, hogy haladtunk eddig az ehavi tételekkel.

Erre a hónapra kiírtuk a következőket:

• CV küldés, JÓ állás keresés

Én minden nap nézem a hirdetéseket, és szoktam is találni megfelelőt, ahová el is küldöm. Az én szakmám egy csöppet lelassult manapság érthető okok miatt, de ettől függetlenül is vannak hirdetések. Ha nem is sok... Próbálkozunk, és nem adjuk fel. Két fontos helyről várok választ, de egyelőre semmi...

Vukcica is nemsokára beszámol arról, hogy ő hány cv-t küldött el, és mit tesz azért, hogy tarthatatlan helyzete megváltozzon.

• Főzés, új receptek elsajátítása

Egy közös főzés már volt a múlt héten, bíztató eredményekkel. Ezen a héten külön főztünk. Jómagam magyaros húslevest és krumplipürét is készítettem. Vukcica Zöldborsólevest főzött, ha minden igaz.

• Bocsánatkérés...

10 nap alatt két embertől is bocsánatot kértem. Mindkét ember fontos nekem, és jól esett velük újra beszélgetni. Egyikükkel már személyesen is találkoztam. Távolra szakadt hazánk fiát azonban csak később látogathatom meg.

Vukcica még nem nyilatkozott erről a tételről. Kiváncsian várjuk beszámolóját...

Nekem a fentiek mellé felkerült egy új projekt is. Az "elválasztó polc izé". Tervezése folyamatban van, jelenleg a technikai akadályokkal küzdök.

MA találkoztam egy volt osztálytársammal. Nevezzük mondjuk"Süszi"-nek. Nagyon jót beszélgettünk, és érdekes pozitivumnak tartom, hogy Ő szintén létrehozott egy komoly kis listát az életében. Van egy nagy célja, és aktívan tesz érte, hogy elérje. Ez jóóóó! :)

Drukkolok neki nagyon!

Egyik este találkoztam egy igen kedves ismerősömmel. Rég nem láttuk egymást. Volt idő amikor napi kapcsolatban voltunk, néhol hetente, akár havonta tudtunk csak a másikról, de mindig olyan minden beszélgetés, mintha előtte nap hagytuk volna abba az idő tényleges függvénye nélkül. A több, mint 10 éves barátság, egy olyan ritka kapcsolatot bizonyítéka, amely azt hiszem sokak szerint nem is létezhet ebben a  formában. Vagy lehetne magyarázni azzal, hogy azért működik, mert ritkán találkozunk? De erre azonnal fel tudok hozni egy ellenpéldát is :)

Érdekes és örök vitatott téma mint olyan, hogy barátság férfiak és nők között. Valahogy mégis, én vagy kivételes mázlista vagyok, vagy velem van a baj, vagy tudom is én, de akik legközelebb állnak hozzám, ebben a pillanatban is, az két fiatalember. És ezúton is köszönöm nekik, hogy vannak és Nekik lehetek!

Hogy mennyire nem szokványos a barátság férfi és nő között, erre a legjobb bizonyíték, hogy még egyértelmű kifejezéssel szavunk sincs rá, hiszen a „barát” nem jó, mert az férfit feltételez a köztudatban, aki a párunkként áll mellettünk, de a „barátnő” sem jó, mert ne legyünk már nevetségesek, hiszen mégiscsak férfiakról beszélek.

Klasszikus formában a férfiak férfiakat választanak barátnak, és azt várják el a barátságtól, hogy együtt tervezzenek közös programot. Elmenjenek horgászni, amikor is órákig lehet ülni a vízparton szótlanul, miközben a szúnyogok megzabálnak. A közös focimeccs hasonló ürügy. Majd lehet arról sztorizni, hogy milyen jó volt mindez és kibeszélni a gyengébb nemet, akikre vitathatatlanul szükségük van.  A nők pedig azt várják el a barátságtól, hogy minden oldalról kitárgyalhassák, hogy milyen volt a pasi szemöldöke és amikor kicsit balra nézett, majd jobbra és azt mondta, hogy „Igen, szerintem is!” akkor meg jön az elmélkedés, hogy azzal mit akart kifejezni. Persze alapvetően semmit, az egyetértésen túl. De a nők többsége valahogy mégis képes erről harmincféle egymásnak teljesen ellentmondó verziót felállítani, majd még azokat is egyenként továbbelemezni.

Később ahogy józanul tudatunk színterére érünk mi hölgyek (ha tetszik, ha nem) rá kell ébredni, hogy a pasik kérem egyszerűen működő és a látszat ellenére igenis érzékeny lények és megannyi gondolatukat fölösleges túlmagyarázni. És kérem tőlünk is határozott jeleket, kevésbé túlcirádázott kifejezéseket várnának el!

A férfiak talán közös programok ígérete miatt barátkoznak, a nők pedig ez egyénileg végzett programok másokkal való megismertetése és elemzése végett.

Nem vagyunk egyformák!

Részemről csak annyit mondhatok, hogy kifejezetten jó dolog az ő szemükön keresztül is néha belelátni a férfi világba, és felfedezhetem, hogy mit rontottam el adott esetben. És nem tudom ki mit gondol, de véleményem szerint kellene minden nőnek egy férfi barát saját érdekében!

Csak azért is jó hírekkel búcsúzom ma is! :)

Ma találkoztam egy volt tanárommal, mentorommal. (akitől még ma is sokat tanulhatnék) :)

Nevezzük "B"-nek. Ugyanazon szakmában dolgozunk, és nem titkolt vágyam amióta ismerem, hogy egyszer büszke legyen egy munkámra. Idővel ez is be fog következni... biztos vagyok benne! :) Mert soha nem adom fel... :)

Kellemes kötetlen beszélgetés volt, pusztán mert rég találkoztunk. Nem volt különösebb célja a találkozónak. Ugyanakkor érdekes jövőbeni tervek kezdtek körvonalazódni. Nagyon kiváncsian várom majd a fejleményeket. Ki tudja... talán ér majd az a megtiszteltetés, hogy tovább tanulhatok tőle... :)

Addig is nem leszek rest, és igyekszem tovább képezni magam. Ehavi tételek között szerepel a CV küldés. Ennek eddig is eleget tettem, és ebből adódóan, választ várok most 2 helyről is, amik talán új perspektívát nyújthatnak a jövőben. Azonban, ha netán nem jönne be egyik se, akkor sem esek ám össze! :) HAnem kihasználom, hogy van egy kis időm, és beülök az iskolapadba újfent. Nem árt magabiztosabbá tenni az idegen nyelv tudásomat!

Hétvégén pedig leutazom anyámhoz. Segítek neki amit kell. Egy kertes háznál mindig van mit segíteni... :) Odafelé pedig leviszem majd Zsófit Szombathelyre. Jót autókázunk majd, és közben nagyon sok mindenről tudunk majd beszélgetni... :)

Folyamatosan kapom a kritikákat. Csak én. Szerencsére Vukcicát nem támadják. (addig jó nekik!)

Azért kapok kritikát, mert leírom, és meg is teszem, amit sokan csak gondolnak. Vagy hozzám hasonlóan már rég meg szerették volna tenni, de nem merték. A legelső bejegyzésnél leírtam, hogy pont erről szól a blog. Idén nincs kecmec.

Valójában csak irígységet látok bennük. Ők nem merték megtenni. Pedig SOKAN közülük tökéletesen egyetértenek azzal amit tettem, és teszek most is. De most, hogy valaki megtette, most van kire mutogatni. :) NA EZ szánalmas... mindenki nézzen körül magában először, és lássa, hogy eddig miben hazudott saját magának!

Mindenki. Azaz ÉN IS. Ahogy ezt meg is tettem, és meg is fogom tenni.

• Hazudtam magamnak, hogy egyesek még igenis a barátiam, akármennyire is NEM foglalkoznak velem valójában. (érdekes, most támadnak ezerrel...) :) Életben tartottam halott kapcsolatokat... EZ önámítás... csak GYÁVÁK vagyunk lépni!
• Hazudtam magamnak. Elhittem, hogy több múlbeli esetnél is, a másik fél miatt távolodunk el egymástól... Lehet benne igazság, hiszen minden kapcsolathoz minimum 2 ember kell. De nagyon nehéz belátni, hogy "ÉN" mit hibáztam.
• Még csak 10 napja aktív a lista, és már két fontos személyel sikerült újra felvenni a fonalat, és sokat tanulni a múlt hibáiból. És mindkettőjüktől őszintén bocsánatot kérni. (na ezzel se nagyon szoktak hencegni azok, akik most támadnak) Erre se vagyunk képesek... pláne ha azért támadnak, hogy csak jót írok magamról???

MIVAN??? A blog fele arról szól, hogy mekkora hibákat vétettem, és ezeket hogy fogom jóvátenni???? Már a megállapítás is nevetséges! Ezt csak az nem látja, aki NEM akarja látni!

Akik most támadnak, azok eddig meg se hallották amit mondok. És azt se amit saját magukból kellett volna meghallani. Én kimondom. És meg is teszem. Ez most szúrja az oldalát sokaknak. De jobb ha felkészülnek rá, hogy iszonyatosan hidegen hagy!!!

A személyiségformálás nem egy vidám, mosolygós arcokkal teli kaland. Minden ami a blogra kerül, ott is marad. Azért kerül fel, mert velem történt, vagy tervezem, hogy fog. De ez nem jelenti azt, hogy minden célomat, tervemet, és velem történt eseményt megosztok az internettel.Ez nyilvánvalóan nem lehet cél. A  rám nagyobb hatást gyakorolt események, komoly döntések, vagy  vicces sztorik miatt íródik ez a blog. Evvel állítva "csorba" tükröt magam elé...

VUKCICA is azért írja ugyanezen blogot, hogy ezzel próbálja magát megérteni, és pontosabban látni a javítandó területeket. (sokaknak bizony csak most esik le, hogy NEM én írom egyedül ezt a blogot!!!)

Egy hozzám befutott kritika: (mert az illető nem látta, hogy nem is én írtam a bajegyzést)

NEM azért írta le, hogy "enni adott egy éhezőnek" hogy DICSEKEDJEN vele! A feltételezés is sértő!!! Csak picit látnánk tovább néha az orrunknál... komolyan... hogy lehet ilyet mondani??? Azért írta le, hogy MEGOSSZA azzal aki olvassa, azt a jó érzést amit akkor érzett. Ez nem egy hőstett, vagy isteni jótétemény, csak egy darab szendvics könyörgöm... Csak próbált segíteni valakin... és nagyon jól esett neki. Ahelyett, hogy azt látnánk ebben amit LÁTNI KELL, hogy "adni jó", dicsekvésnek tartjuk??? Ezt inkább nem is minősítem... komolyan... ez NO KOMMENT!!!

És még valami...

Ez a blog egy nyilván sajátos fórum... az interneten. Az INTERNETEN! Ergo... ha nem tetszik, lécci NE olvasd!!! Olyan mint a tv... ha nem tetszik a műsor: elkacsolod... és kész.

Aki "nemtetszénének" ellenére is tovább olvassa, az meg nyugodtan kritizáljon tovább! Legalább elszórakoztatnak az "elmés" hozzászólásokkal... :)

Mivel "ló bádzset" megoldás van Prágára, gondos előkészítést igényel a dolog. Összeszedtem tehát, hogy mik a pontos teendők:

• Utikönyv keresése neten. nyomtatás...
• Szállás foglalás, buszjegyvásárlás. ergo: a pontos dátum kiválasztása!
• fényképezőgépbe új aksit venni, sajnos a régiek kezdenek meghalni.
• Az utikönyv alapján előzetes tervet kell készíteni. Nehogymá csak úgy mászkáljunk ide-oda... :)

Ennyi... Kell még egy hátizsák, és már mehetünk is! :)

Prága! "Az aranyváros"

Hogy mért hívják így? Áprilisban kiderítem személyesen.

Ma utánanéztem a szállásoknak is. Minimum 3 csillagos szálloda, 2 ágyas szoba, 1 éjszakára, kb 7-8 ezer forint per fő. Így a már ismert retur buszjegyel együtt ez: 11 - 12 ezer ft / fő. sima ügy... :)

Képes utibeszámoló készül majd!

HA valaki elmeséli, nem hiszem el. Az ember azt hinné, hogy van az a vészjósló jel ami után már nem kíréstjük meg a sorsot. De egyesek egyszerűen VAKOK. Nem látják ezeket a jeleket, és újra meg újra megkísértik a szerencsét. Ahogy az borítékolható, pórul is járnak...

Ma lementem kicsit mozogni, és Dávid új szülinapi labdáját felavatni. Amit most kapott egy napja. Ráadásul igazi Winner, ami a legjobb valaha készült bőr amit csak ismerek, és már nagyon régóta nem lehet kapni sehol...

Gondoltuk felfújatjuk a decába, és egyből ki is próbáljuk. Édesapja intésére nem fújtunk bele sokat, hogy először helyre rázódjön a belső. Aztán fociztunk kicsit. Egészen addig amíg Ádám egy jól irányzott szándékos mozdulattal fel nem rúgta a deca tetejére. Azért mondom, hogy szándékos, mert nem játék közben megpattanó labdáról, vagy hasonlóról beszélünk, hanem direkt a felső fal felé rúgott labdáról. Természetesen a labda már nem jött vissza.

Bementek, és sompolyogva visszakérték. Pár perc várakozás után egy decás alkalmazott jelent meg a tetőn, és ledobta nekik a bőrt. Most nyilván azt hiszed, hogy itt vége a sztorinak... de neeeeeem!

Pár perc elteltével a labda ISMÉT a tetőn landolt! Amikor más ember fülét farkát behúzva örül, hogy "ezt megúszta", és csendben elvan, ŐŐŐK NEM! Ezúttal viszont nem Ádám, és nem rúgta, hanem Dávid, és dobta... Szintén DIREKT! egy magas dobás hogy majd ez visszajön a falról... de ahogy az később meg lett magyarázva: "felfújta a szél"...

A labda fent maradt. "mert milyen ciki lenne megin szólni, hogy ISMÉT a tetőn van a labda..." A folytatásról beszámolunk...

Úgy alakult, hogy a hétvégém nagy részét munkával töltöttem. Csak ne ilyen korán kezdődne mindig egy reggel... No de nincs mit tenni, el kell fogadni a tényt, hogy kibújjunk a takaró alól, akár a hűvösebb levegő ellenére is. Így külön kellemes meglepetésként fogadtak a kinti napsugarak. Azt az illúziót keltette, hogy közeledik a tavasz (valahol biztos így van, csak mindezt még nagyon lassan teszi...) Viszont megmagyarázhatatlan jókedvvel és energiával töltött fel valami ahogy elindultam az Armada felé. A jól megszokott útvonalamon haladtam, zsebre tett kézzel, széles mosollyal a kapucnim alatt. Nem nagyon szeretem az aluljárókat és a szűk utcákat sem, rossz érzéssel tölt el mindaz, amivel ilyen helyeket találkozni lehet. Lehetőség szerint így ezeket mindig elkerülöm, inkább képes vagyok a 4 sávos úton is megkísérelni az átjutást.(remélem Nagypapa nem olvassa most mindezt :)) De aznap reggel mégis a földalatti átjárót választottam. Megszokhattuk már milyen sokféle ember akad utunkba. (igaz a lehető legszínesebb hely e tekintetben a Nyugati aluljáró, ez annál azért jóval szolidabb a Dózsa György úton) Nem haladtam túl gyorsan, hiszen mégis csak hétvégéről beszélünk, így én is kényelmesebben szedtem a lában. Majd egy hölgy szólított meg (úgy ötven év körül lehetett, borzalmasan sovány) és azt kérdezte, tudok e adni neki valamit enni. Enni kért. Nem pénzt különféle kifogással, hanem enni. Nem gondolkodtam egy pillanatra se semmin, pár perc múlva a közelben kapható legnagyobb szendviccsel mentem vissza hozzá. Alig tudott megszólalni hirtelen, (persze én sem mondtam sokmindent) először lesütötte a tekintetét és halkan annyit mondott, hogy ő igazán nem gondolta volna hogy tényleg tud ma reggelizni. Majd amikor átnyújtottam neki, csak nézett rám hatalmas, csodálkozó szemekkel miközben megköszönte. Ebben a köszönömben sokkal több volt benne. És csak pár lépéssel később, utamat folytatva kezdett el megannyi gondolat kavarogni bennem arról, hogy mi minden van, amiért szerencsésnek mondhatom magam és semmi okom az egyebek végett panaszkodni...

Zsófival való beszélgetésünk hosszúra nyúlt pár napja. Sok gondolat született. Pl rájöttem, hogy mi bajom a szobámmal. Az ágy végébe kell egy elválasztó polc rendszer - szerű izé. Amire rákerülne a tv-is. Így végre nem nézném közelről, és sokkal több helyem is lenne. Nameg polcom, amin megülhet a por. :)

Elkezdtem kitervezni az elemeket, de ahogy méricskéltem, rájöttem egy köztes problémára is. A tv-m túl mély. 50 cm... Ez megnehezíti a kivitelezést...

Két lehetséges megoldást látok:

• Eladom a tv-met, és veszek egy laposat. Plazma, lcd, led... a tököm tudja. Ennek utánajárok még. :) Természetesen nem akarok pénzt adni érte... úgyhogy valami okos dolgot kell kiötlenem.
• Megtartom a tv-t, de akkor nagyon ki kell találni, hogy mi mekkora lesz. Hiszen az minimum 50 cm-t elvenne a térből hosszában.

A napokban megálmodom, hogy mi legyen... körülnézek a lehetőségek terén.

Előzetes tervek szerint, a polc mélységétől függően, kb 6-9 ezer forint lesz az egész...