TV állvány a semmiből...

Az utóbbi napok agyi tevékenységének következményeképpen, megszületett az egyik új bútorelem végleges terve. Köszönet az inspirációért Nellinek, Timinek, és Vukcicának. (mind nő... ez fontos jel férfitársaim! Hallgassatok a NŐKRE! Okosabbak mint hinnénk! :) )

Holnap elkészítem a bútort, és teljes költségvetéssel együtt feltezsem ide, a blogra. Mindenképpen érdemes ilyen jó és olcsó ötletet megosztani Veletek. Hátha hasonlókat találtok ki Ti is, ezzel téve szebbé a környezeteteket. (és még spóroltok is!) :)

Előzetesen elég annyi, hogy szinte a semmiből lesz új tv állványom, ami tökéletesen harmonizál majd a jelenlegi szekrénysorral. Néhány bútorláb, és pár apróság kell csak hozzá. És persze képzelőerő... :) Dehát másom sincs! :)

Hihetetlen, hogy egy kis gondolkodással, és agyalással milyen jó dolgok születhetnek! Nem hiszitek? HOLNAP bebizonyítom!

Avagy a személyes böngésző!

Tegnap este egy érdekes cikkre lettem figyelmes a neten. "Tegye okosabbá firefoxát ingyen. 100 %-ig személyes". Elkezdtem olvasni, és már nem volt megállás... :)

Az új 3.6-os firefox bizony messze felülmúlja az eddig általam megismert böngészőket. Olyan szinten személyre szabható, hogy az valami isteni. :)

Nem csak a "skin"-ek ről beszélek. Bár ezek is nagyon jók, de leginkább az új kiegészítő alkalmazások nyerték el a tetszésemet. Bemutatnék most egy párat ezek közül, hátha valakinek segíteni tudok a választásban.

1. FoxTab

Picit emlékeztet az Apple Mac böngészőjére...

Ahogy a képen is látszik ez egy firefox böngésző ablak. Egy gombnyomásra azonban előtűnik új lapfükön ez a böngésző felület, ahol számos beállítás közül választhatunk. Elmenthetjük kedvenc oldalainkat, megszabhatjuk, hogy milyen stílusban, és milyen SZÖGBEN lássuk a lapokat, és tökéletes 3D-ben pörgethetjük a felületet. Választhatunk, hogy milyen oldalakat szeretnénk itt látni: kedvenceink, aktuális nyitott oldalak, nemrég becsukott ablakok. De még a háttér színét is beállíthatjuk. Rendkívül egyszerű kezelés, garantáltan hasznos funkció. Fontos, hogy a kedvencek közé elmentett oldalakat nem tölti be előre, csak egy képet tárol róluk, így NEM lassítja a működést.

2. Personas

Tulajdonképpen ez egy böngészőre húzható skin. Mint a winamp-nál, vagy más programoknál. Nem változik a gombok és kezelőfelületek helye, azonban egy általunk kiválasztott háttér kerül mögé. Sok ezer felület között válogathatunk, és a kínálat folyamatosan bűvül... Bár "Bud Spencer & Terence Hill" témát eddig sajnos nem találtam. Ez természetesen nem akadály, hiszen csinálhatunk sajátot is. Majd beleásom magam a témába. :)

Canada mindenek felett! :)

3. Cool Previewer

Szintén hasznos böngésző funkció. Egy azonos ablakban nyit meg egy kattintással ÚJ lapfület, egy kiválasztott link-ről. Az egérkurzort a link fölé tartva megjelenik egy kis nagyító ikon. Erre klikkelve egy ablakon belüli külön kisablakban jeleníti meg azt az oldalt ahová a link mutat. Gyorsítja a böngészést, és munkát. Csökkenti a nyitott külön ablakok számát, így tisztább lesz a munkafelületünk. Hasznos. :)

Ez egy sima port.hu oldal, ahol egy filmes linkre klikkeltem.

4. FoxReminder

Ahogy az elnevezésből is látszik, ez egy filofax szerű program. Naptár, határidőnapló, stb. Egyetlen kattintásal előjön egy naptár szerű kis ablak, és teendőket, emlékeztetőket rögzíthetünk. A program minden alkalommal figyelmeztetni fog, ha bekapcsoljuk, az aznapra rögzített eseményekre. Egyszerű, jól kezelhető, hasznos program.

Rengeteg ilyen kiegészítő között válogathatunk. Azonban fontos szem előtt tartani, hogy csak olyat telepítsünk a firefoxra, amit valóban használunk is, hiszen ha túlzásokba esünk akkor az lassíthatja a szoftver működését. Pár funkcionális programmal azonban nagyon megkönnyíthetjük a munkánkat.

Íme egy link, itt teljes képet kaphattok az elérhető programokról:

addons.mozilla.org/hu/firefox/

Sok sikert az újdonságokhoz... :)

Finomodó vonalak...

Holnap elmegyek a soroksári Kika-ba. Már egész pontosan látok magam előtt két lehetséges megoldást is a szoba alakítására. Ha már úgyis kell mennem az ósanba bevásárolni, akkor élből ott van mellette. Besétálok, és újabb ihleteket fogok gyűjteni. A héten leszűkül a lehetőségek sora, és előbb utóbb találkozik majd a valós szükségletekkel. Így születik majd meg a leginkább megfelelő kialakítás, ár / érték arányban.

A mai nap lényegi részét Timivel töltöttem. Tegnap hazajött prágából, és gyorsan összehoztunk egy élménybeszámolós beszélgetést. Sajnos még mindig betegséggel küszködik, ezúton is jobbulást kívánok Neki!

Néztünk szép képeket, Prága sok látnivalójáról, és elmesélte mi - merre - hány méter. Aztán rámtukmálta a megmaradt Cseh koronáját. Megnéztük a jelenlegi árfolyamot, és hosszas alkudozás után átvettem tőle 643 koronát. Ez még akár elég is lehet a 3 napra, ha sikerül Peti barátomnak jó híreket hoznia csütörtökön. Meglátjuk. Optimális esetben 3 nap / 2 éjszaka, utazással, félpanziós ellátással, szállással, 17.000 ft lenne. Ez több mint megfelelő! :)

Ezen felül Timinek köszönhetően pár új ötletet is kaptam, az új berendezésre. Biztos vagyok benne, hogy ennyi variációból már sikerül kiválasztanom majd a legjobb megoldást.

Aztán örömmel értesültem róla, hogy egy másik ismerősöm is elkészült egy lista szerű irománnyal. Igazán insipráló ez a jól látható pozitív hatás... :)

Holnap az ósan - kika körút után bemegyek a nyelvsuliba, beiratkozom ISMÉT, és amint lehet folytatom a nyelvtanulást. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan szükségem lesz rá... :)

A hétvégén találkoztam egy filmmel, egy újabb listával
Az élet nélkülem, egy film ami véleményem szerint senkit nem hagy érzések és gondolatok nélkül
Törtések tekintetében ezt egy 23 éves lány írja,aki az anyja házának kertjében, egy lakókocsiban él két kislányával és férjével, aki leginkább munkanélküli - és aki egyébként az egyetlen férfi, akit valaha is ismert. Hogy eltartsa a családot, éjszakánként takarítani jár. Mígnem kiderül, hogy halálos beteg. A fiatal nő úgy dönt, hogy nem mond el semmit a családjának, és elkészít egy listát azokról a dolgokról, amelyet még meg kell tennie:

1. Naponta többször elmondani a lányoknak, mennyire szeretem őket.
2. Nem elmondani soha senkinek.
3. Találni a Donnak (férjének) egy új feleséget.
4. Évenkénti szülinapi üzenetet rögzíteni mindkét lánynak, a 18-ik születésnapjukig.
5. Mindig kimondani, amit gondolok.
6. Annyit cigizni és inni, amennyit akarok.
7. Együtt aludni egy másik férfival, csak azért, hogy tudjam, milyen.
8. Valakit magamba bolondítani...

Avagy hol a fenébe voltam 3 napig?

Hosszú hétvége lévén, eltávot terveztünk Vukcicával. De mivel még nem küldött el elég CV-t, hogy változtasson a munkahelyi anyagi megbecsülésén, így MEGIN dolgoznia kellett a hétvégén. Ergo  egyedül kellett mennem. Megint. Vukcica addig dolgozott amiért nagyon becsülöm, és még a blogra is írt egy ilyen kaktuszos kis novellát vagy mit. ami nagyon szép, csak cizellálatlan smirgli férfilelkem nem nagyon érti, hogy mi is a lényege...

Odafelé elvittem Zsófit Szombathelyre, aztán jött egy hosszú út egyedül, a korom sötét éjszakában, kis erdei utakon Szentgyörgyvárig.

Bár nagyon jól esett a Zsófival töltött kis idő is, de az út utolsó szakasza... hihetetlen volt. Egy 5 másodperces élmény tette különlegessé. Pesti emberek nem is nagyon sejtik, hogy az igazi kis vidéki utak milyen korom sötétek tudnak lenni éjjel. Mikor nincsenek házak,  közúti lámpák, vagy hasonlódolgok, amikből fény szűrődne ki az útra. Szó szerint korom sötét éjszaka volt. Az az érzése támad az embernek, hogy a fák a sötétségbe nőnek felfelé. Egy pár méteres részüket megvilágítja a fényszóró, de aztán fokozzatosan egybeolvadnak a sötétséggel. Mintha a világ csak egy keskeny kis csík lenne ahol lehet létezni. Alul a föld felettünk a tökéletes sötétség. Dermesztő! :)

Kis erdei út vezet át a településeken , egészen az uticélomig. Reflektorral közlekedtem, de így is nagyon csekély relatív látótávolság volt. Aztán egyszer csak láttam egy homályos alakot elöl. annyit bizonyosan láttam, hogy az úton van, így szépen fékezni kezdtem. Ahogy közeledtem, láttam, hogy nem egy, de 3 alak van az úton. Még jobban lassultam. Közelértem, és láttam, hogy 3 hatalmas szarvas áll velem szemben az úton. Amit most leírok az csupán másodpercek alatt történt, de ott valahogy perceknek tűnt. Egészen megálltam kis távolságra az állatoktól, és pár másodpercig mitha engedték volna, hogy csodáljam őket. Felséges teremtések voltak. Gyönyörűek, pompásak, és méltóságteljesek. Az egész állat tartása kifejezetten előkelő, és elegáns. Mintha mindig direkt kihúzná magát, és büszkén állna. Elillant az a pár másodperc, és egyetlen szökelléssel el is tüntek az út menti fák között. Én meg csak lestem a pontot, ahol eltűntek a sötétbe... igazán megtisztelve éreztem magam, hogy ilyen csodálatos dolgot láthattam... egészen átszellemülten mentem tovább... :)

Az ember nem is hinné milyen hatalmas állat egy szarvas. Még most is eláll a lélegzetem, ha rá gondolok. Remek kis élmény volt! :)

Aztán megérkeztem anyámhoz...

Mintha az úton nme láttam volna elég NAGY állatot. Aki ismeri már Király-t, az tudja, hogy most mire gondolok... De azok se fogják elhinni, hogy MÉG NAGYOBB LETT!!! HATALMAS! Komolyan mondom... Ha nem tudnám, hogy szeret, félnék tőle... Nem tudom mivel eteti anyám azt a kutyát, de TUTI van benne valami génkezelt motyó, amitől ekkorára tud nőni ez a kutya... jesszusom... hatalmas lett. (ha egyáltalán ez a vége...)

A pulóvert ami éppen rajtam volt azonnal elintézte... de ez nem meglepő...

Volt kis házimunka (ereszcsatorna pucolás, favágás, nyesés, megin egy kis nyesés. kutyakaki szedés, stb), meg nagy alvások... összességében jót pihentem asszem...

Holnaptól ismét a lista jön. Polc készítés - tervezés, prágai út lefoglalása. Ebben lehet hogy lesznek további pozitív változások, a fejleményekről beszámolok. Valamint az iskolapadba is visszaülünk. :)

Kellemes tavaszi idő volt. A napsugarak már melegítettek is. Én most is ott tűnődtem az ablakpárkányomon, ahogy azt az évek során már jól megszokhattam.

Még sok- sok évvel ezelőtt kerültem oda. Fiatal voltam, kalandvágyó és büszke arra, hogy én lehettem az, aki egykor voltam. Az a kedves születésnapi ajándék. A magamfajta teremtményeknek, akik szőrösek, pöttyösek, szúrósak és ráadásul még olyan seszínűek is,a legnagyobb boldogságot az tudta jelenteni, ha valakinek örömet szerezhettünk.

És azon a napon, amikor átnyújtottak a milliónyi kedves mosoly kíséretében az új tulajdonosomnak, elhittem, hogy abban a pillanatban ő a legszebb, a legkedvesebb és mindenki rám irigykedne, ha egy halvány töredékét is láthatnák a bennem lévő érzéseknek. Hatalmas felhajtással a szobában lévő tárgyak ide-oda pakolásával választották ki a számomra legmegfelelőbb helyet. Így kerültem hát ide, ahonnan nézhettem ki a messzeségbe és fürödhettem a napsugarak meleg érintésében az ablaküvegen keresztül. Érdekes egy szerkezetnek tartottam ezt az ablaküveget, hiszen a rossz időtől, hidegtől, viharoktól és ezernyi bogarakkal szemben megvédett ugyan, de máskor a szabadság érzésétől fosztott meg. A kinti fák levelei között a fény, pillanatnyi ragyogás. Látom, miként rohan a világ. Csak reggel és este van némi mozgás. Az emberek gépszerű mozdulatai, megszokott tettek. Többnyire egyedül, a magam ura vagyok. Mindenesetre megszoktam már, hogy így megy ez.

Az első években még vakon úsztam a boldogságban és a mámorban, mígnem egy újabb kellemes tavaszi reggelen arra ébredtem, hogy valami különös árnyékot vetett rám. Egy kecses, hosszúszárú, egy színekben pompázó sziromlevelű, finomabbnál- finomabb illatokat árasztó kerti virág lett a közvetlen szomszédom. Még örültem is, hiszen néha már kezdtem igazán magányosnak érezni magamat. Sajnálatomra kellett viszont tapasztalni, hogy a „kisasszonyok” egyáltalán nem barátságosak, sőt gőgösek. Mégis mindenki rájuk figyelt. A szépségükért, bájaikért és sűrűn kaptak kényeztetést friss vízzel, becéző szavakkal. Noha idővel rájöttem a fennkölt meséikből, hogy ők a biztos halál tudatában feszengnek, mivel elszakadtak a gyökereiktől.  Mégis egy akaratlan sóvárgás, néha irigykedő pillantás éledt bennem, hiszen tudatosult bennem a legfájóbb érzés, hogy nem is tekintettek talán soha igazi virágnak. A néhai kevés gondoskodás is egyre többet váratott magára. Már csak az ősz aranyban pompázó fényei hordoztak valami reménysugarat, hiszen akkor már a kerti kedvencek ideje lejár. Hátha lesz jövőre valami, ami megváltozik-éledt fel bennem a halhatatlan remény-és, ha csak egy egész rövid időre is, de minden káprázatot áhító szempár engem csodálna…

A vége felé egyre betegebb lettem a vágytól és a belém szorult oly sok kitörni akaró szeretettől. A környezetemben is egyre kevesebb lett a hang, a fény, az élet, a képek…. A Kedves ritkán látogatott haza, vagy ha mégis újra itthon üdvözöltem, akkor már az Ő szeméből is hiányzott az a bizonyos csillogás. Elhatároztam, hogy újra akarom látni azt az egykori ragyogást a szemében. Kivitelezni a tervem, mégsem tűnt olyan egyszerűnek, hiszen még soha életemben nem büszkélkedhettem egyetlen virágommal sem. De most tudtam, hogy minden erőmet össze kell szedni.

És sikerült. A számomra is alig hihető csoda, amikor észrevettem egy csöppnyi kis bimbót a tüskéim között, amely szép lassan növekedni kezdett. Egyik hajnalban aztán éreztem, ő már elég erős. És kinyílott. Minden szenvedést, bánatot feledve az örömöm vízcseppjei táplálták a hófehérségével ártatlanságot, tükröző lényegemet. És csak vártam. Egyre vártam, hogy másokkal is megoszthassam mindezt. Majd idővel már nem tudott fájni semmi. Nem éreztem. És azt sem tudom mi volt az utolsó cérnaszál, amely még makacsul idekötött.

Egy nap, kinyílt az ajtó. Elérkezett az a régóta várt pillanat. Friss szellő áramlata suhant végig testemen. Egy szirom. Lehullott. Aztán a következő. Pillanatok alatt történt minden. Láttam a fényt. A reményt még mindig…

Szombat reggel, délelőtt. Nem is tudom, mikor örültem ily mértékben utoljára egy kényelmes ébredésnek, miként hatalmas mosollyal nyújtózom a takaróm alatt:)

A hétvégémet a Prágai út lehetőségének megteremtésére áldozom, tehát elég sok időmet a változatosság kedvéért a munka fogja majd kitölteni. Ez lelkesít, holott kissé bánatosan veszem tudomásul, hogy emiatt nem utazhattam most a Balatonhoz. No de ne legyünk telhetetlenek. Ma csak esti teendőm van, így a nap nagy részében a tavaszi nagytakarításé a főszerep. Nem csak a kislakásomban értem a szó tényleges értelmében, hanem a fejemben is. Akármennyire is nehezemre esik bizonyos dolgok tekintetében, de azt hiszem végre kész vagyok, hogy több bennem érlelődő döntést meghozzak.

Természetesen nap végén mindenről érthetőbben és eredmények tekintetében is beszámolok.

Nem felejtettük ám el a polc - elválasztó - izé projektet. A jövő héten elmegyek egy-két bútorboltba, hogy ihletet merítsek. Megnézem milyen frappáns megoldások vannak erre a célra, mik az új trendek, aztán megcsinálom harmad annyi pénzből, és rohadt büszke leszek magamra. Már kialakult egy kosza terv a fejembe, de a végleges elképzeléshez kell egy kis inspiráció.

Jelenleg úgy gondolom, hogy a fal mellé, a jelenlegi helyével pont szembe kerül majd a tv. És egy elforgatható állványa lesz, ami szerves részét képezi majd az elválasztó elemnek, ugyanakkor külön is megáll majd a lábán a későbbi felhasználhatóság érdekében. Azért lesz elforgatható, hogy egyetlen mozdulattal lehessen nézni a kanapéról, és az ágyból is. Ehhez épp elég ha kb 45 fokos forgatást lehetővé teszek mindkét oldalra.

HA majd gazdag leszek, akkor ide kerülhet már szórakoztató ipari elektromos készülék is... :)

Vukcica süket... de minimum szelektív a hallása...

Pár napja villámként hatolt agyamba a gondolat, hogy egy fontos cél lemaradt a listáról. És hiába mondtam Vukcicának, hogy ezt most töltse fel Ő... "mint süket a csengőt"...

Aggtelek lemaradt a listáról. Évek óta kiszemeltük, és évek óta aprólékos gondossággal kiválasztott kifogások segítettek abban, hogy NE menjünk el oda. Szerény véleményem szerint az ország egyik legszebb természeti kincse. Északi szomszédainkig érő több száz km-es barlangrendszer, akkora csarnokokkal, és tárnákkal, hogy felfogni is nehéz...

Több száz - ezer éves képzödmény teszi igazán különlegessé. Egy komoly túra akár egy egész napot is felemészthet, olyan sok a látnivaló.

Kívülről se kutya... kicsit emlékeztet a vizsolyi kőfelytőre. (érdemes azt is megnézni, aki még nem látta!)

Belülről pedig... hát igen... :)

Elég sok minőségi program kezd összegyűlni erre az évre. Minden évszakra jut belőlük bőven. Ez jóóó! :)

Időközben kitűztük a Prgáai út időpontját is. Április utolsó hétvégéjét fogjuk az "aranyvárosban" tölteni. Timi barátom ezen a hétvégén utazik ugyanoda. Megigérte, hogy megosztja velünk a frissen szerzett élményeket, tapasztalokat, így jobban fel tudunk majd készülni mi is. :) Jó utat Timi!!!

Azt hiszem nem halaszthatom tovább, hogy én is nyilatkozzak a fent említett pontok tekintetében, még ha nem túl bíztató az összkép, akkor is szembe kell nézni vele.

Be kell vallanom, hogy nem néztem oly szorgalmasan a hirdetéseket, az állásajánlatok terén. Ennek kettős oka is van . Egyrészt szögezzük le, én ahogy van szeretem a mindennapjaimat, a munkámat, ezt a pörgést, a forgatások fergetegét, ehhez értek, erről van papírom, csupán az egyetlen gondom, az anyagiakkal támad :( Szüntelen azon agyalok, mivel tudok előállni, hogy itt ebben a formában valami jelentős változást idézzek elő. Sajnos a reklám szakma kicsit szanaszét áll az elmúlt év mellékhatásaként, így konkurens cégek nem igazán keresnek új munkatársat. Pláne nem tapasztalattal, hiszen az apró egyébre olcsóbb egy végzős hallgató, vagy gyakorlaton lévő diák. Megoldást kell találnom, hogy a szakmában maradhassak. Ha sehogy sem megy, nincs úrrá rajtam kétségbeesés, valami irodába tudom hogy jó leszek, de az csak egy munkahely lesz, ahol csak egy munkatárs lennék...

A közös főzés élménye többet hordoz magával, mint hogy teljesítsünk egy pontot a listán. Viszont emellett a hétköznapokban sem árt kreatívnak lenni, hiszen valamit addig is enni kell, míg ismét alkalmunk lesz együtt alkotni újabb finomságot :) A héten zöldborsó levest főztem. Bár ez annyira nem ér, ha azt vesszük, mert igen nagy gyakorlatom van benne és nagyon finoman tudom, szinte rutinból elkészíteni, fokozva az ízvilágát egy kis csirkemellel.

A bocsánat kérés terén én nem jeleskedem. Vagyis ezen a téren sem jeleskedem. A minap támadt nézeteltérésem Gabibarátnőmmel is.