Bár távolabbi cél, de a tervezést semmi nem akadályozza...

Ahogy tegnap megnéztem a repjegyeket Londonba, ma megnéztem a prágai utazás költségeit is. Meglepően jó dolgokra bukkantam! :)

Oda vissza buszjegy, márkás buszokkal, full extrával: 4000 Ft / fő-től!!!

NEM ibusz, vagy hasonlók, hanem orangeways. Minőségi buszok, utaskísérők stb... :) Napi 4 busz indul, és jön vissza. Ergo:

Péntek éjszaka indulunk, szombat reggelre ott vagyunk. Aztán kell egy éjszakára szállás, és másnap este jövünk vissza. Az egész szállással és költőpénzzel együtt se lehet több , mint 15.000 ft / fő! :)

Ez kuvva jó!!! :) Úgyhogy már csak az időpontot kell kinézni...

Ennyi. Ugye milyen egyszerű elérni a kitűzött célt? A dolgok néha sokkal közelebb vannak mint hinnénk. Tisztára mint a visszapillantóban... :)

Mint azt már említettem A Revelation bejegyzésekben, idén meglátogatom a tesómat Angliában. MA elkalandoztam a neten, jegyárakat keresgéltem. 10.500 Ft-ért van már repjegy, tavasztól őszig, 1 útra. Minden illetékkel meg egyebekkel együtt. Ergo 20-25 ezer forintba benne lesz a jegy oda vissza. Kis költő pénz kell majd még...

Ezen kívül már csak időpontot kell egyeztetni Viktorral, hogy mikor tud fogadni, és már megyek is... :)

Mostanában kicsit egybemosódnak a napjaim, de erről, mint tudjuk részben én is tehetek így most ezt hagyjuk...
Az viszont vitathatatlan tény, hogy tegnap este valami hihetetlenül jól esett a forró, ízletes bableves. Arról nem is beszélve tényleg remekül sikerült :)
Mint kiderül a fánkjaimmal alapvetően csak az volt a gond, hogy valamiért az élesztő nem futott fel még a tejbéli állapotában rendesen, így nem kelt meg kellőképpen a tészta. De nagymama szerint ez még nem akkora baj. (mert reggel az első dolgom egyike volt, hogy konzultáljak vele, hiszen ki tudná nála jobban mindezt) De sok porcukorral és igazi Mamika lekvárral első próbálkozásra meg kell állapítani,hogy összességében, mint gyakorlatát most szerző konyhatündér(ek) nem lett rossz a teljesítmény :)

Ma délután, a főzés előtt még lementem focizni kicsit. A mozgás jó étvágyat csinál. Úgy alakult, hogy összejött két csapatnyi emberke is. 2-től fél 6-ig fociztunk tiszta gázzal. Olyan szinten kifáradtam, hogy ilyen már rég volt. Átestem egy holtponton, és folyamatosan mozogtam. Mikor feljöttünk, befeküdtem a kádba, és még fél óra ázás után is éreztem, hogy zihálva veszem a levegőt... Nagyon jóleső kimerültség volt. Egy cseppnyi elégedettségi érzés mára is kijutott... :)

Elkészültek a remekművek. Előző nap gondosan beáztattam a babot, így könnyen megfőtt. Gondosan követtem a receptet, és mí meglepő, a végeredmény vetekszik a már elkészített karfiol leves sikerével!

A végén majdnem kihagytuk a csiprkét, de aztán Vukcica szólt, hogy "korai az öröm". Gyorsan beleszaggattuk azt is, és ÍME a végeredmény:

Tejfölös habarással sűrítettük, és nagyon finom lett! :)

A fánk is elkészült. Picit kicsik lettek, és valamit nem csináltunk jól a tészta elkészítése során, de egészen finom lett az is. A mamikám lekvárjával meg aztán... :)

Ma este, (illetve tegnap, hiszen már hajnal van) hosszú idő után, újra találkoztam Zsófival. Most értem haza... Ez talán elég jól tükrözi, hogy nem bírtuk abbahagyni a beszlégetést. Fél tízkor találkoztunk, és hajnali fél három körül jöttem el tőle. Az még barátok között is kb. 5 óra beszélgetés. Méghozzá megállás nélkül. Nagyon hasznos volt! NAGYON! Ismét sikerült megértenem pár elmulasztott pillanatot, és leszűrnöm a konzekvenciákat. (Ezúton küldök Zsófinak egy hatalmas ölelést!)

• Néha nem figyelek eléggé a barátaimra
• Előfordul, hogy akaratlanul is megbántok másokat, a szókimondó őszinteségemmel. Ezt a pontot nagyon nehéz lesz érdemben is megváltoztatni, mert nagyon vékony a határvonal a szükséges szókimondó őszinteség, és a bárdolatlanság között. De ezután igyekszem majd jobban megrágni a mondandómat... Ez nagyon hasznos felismerés volt!

Ez a beszélgetés sem múlhatott el reveláció nélkül. Vitán felül áll, hogy ez a "lista" hosszú évek óta az egyik legjobb döntésem. Rendkívül hatékonynak érzékelem a rám gyakorolt hatását. Az önértékelés eddig ismeretlen területeire navigált... Ez roppant fontos.

A beszélgetés legfontosabb felismerése ezúttal egy sajnálatos döntés beismerése volt. Nem lehet minden felismerés pozitív. :( Rá kellett döbbennem, hogy ebben az esetben is, a döntést már rég meghoztam, csak haboztam végrehajtani. Hajlamosak vagyunk mindig újabb és újabb haladékot adni, vagy kifogásokat találni. De mint azt már többször is kijelentettem: "idén már nincs kecmec, nincs kifogás"!

Jó ideje köti le gondolataim nagy részét egy személy. Sajnos ma már csak rossz értelembe véve. Ez idő alatt, a puszta léte is feszélyezővé vált számomra. A tudat, hogy élete homokját mosolyogva hagyja kifolyni az ujjai között, és semmit nem tesz ellene, mérhetetlenül felháborít. Minden jóakarat, tanács, segítség, ösztönzés, és piszkálás ellenére, emberünk csak tétlen szemlélője saját életének.

"Azért él, mert nem rajta múlik..."

Léte céltalanná vált, és tökéletes beletörődéssel kezeli a mindennapok problémáit. Helyzete mára odáig fajult, hogy kitartottként él, és talán fel se fogja, hogy az. Számtalan alkalommal próbáltam ösztönözni. Próbáltam finoman rávezetni, viccesen utalni rá, nógatni, bíztatni, vagy éppen kő keményen odamondani, de semmi haszna nem volt a próbálkozásaimnak. Mára tanácstalanná váltam, hogy segíthetnék neki...

Semmilyen életszerű tervvel nem rendelkezik a közeli, vagy épp a távoli jövőre nézve. Nem él, pusztán csak LÉTEZIK...

Amikor elkezdtem ezt a listát tudtam, hogy személyiségem, és életem formálása nem lesz egyszerű. Sőt. Kalkuláltam némi nehézséggel, és fájdalommal is. Ez a döntés sajnos egy fájdalmas döntés. De talán pont ez segít majd rajta. Más választásom nem maradt, így radikális módon próbálom meg felhívni a figyelmét arra, hogy minden barátja aggódik érte. Többedmagammal együtt szilárd meggyőződésünk, hogy annak az útnak amit most jár, NEM LEHET boldog vége.

Rá kellett döbbennem, hogy az adott napom jelentős részét veszi el ez a negatív gondolat. Így mint olyat, úgy ahogy van, kizárom az életemből. Sajnálom... de nem hagyott más választást. Nem tudom tovább nézni és tűrni, ahogy hagyja elmenni maga mellett a saját életét. Ha tudsz, kérlek bocsáss meg ezért...

Jókai Bableves

Csak hogy a listáról se feledkezzünk el... :)

Ez lesz a heti főzés. Vukcica pedig Fánkot fog csinálni. Ma megvettem a babot. Utánanézek a neten, mert sokféle recept van, és jól ki kell választani a pontos végrehajtás. Hátsó csülök is kéne bele, de az nagyon naaaagy... :) ergo valami mással fogom megoldani. Ennek kell ma utánanézni. Pl kuktám sincs... nagyot koppanok, ha csak azzal lehet csinálni! :)

Ez a cél:

Ezt a receptet találtam megfelelőnek.

Jókai-bableves hozzávalók (6 személyre):

60 dkg füstölt sertéscsülök
3 pár debreceni (kolbász)
20 dkg száraz bab
10 dkg sárgarépa
10 dkg fehérrépa
5 dkg zeller
6 dkg liszt
3 dkg vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
1 dl tejföl
zsír
fűszerpaprika
só
csipetke

Elkészítés:

Az előkészített babot a csülökkel (2-2,5 liter hideg vízben)  tedd fel főni. Add hozzá a megtisztított, de egyben hagyott répákat, a zellert és a kolbászt, s lassan főzd, amíg a belevalók meg nem puhulnak. Ekkor a bab kivételével szedj ki mindent a léből: a zöldségeket tedd félre, a csülökből fordítsd ki a csontot, majd a húsát - ha már langyosra hűlt - kockázd, a kolbászt pedig karikázd fel. Közben kevés zsíron készíts zsemleszínű rántást a vöröshagymával, a fokhagymával és egy kevés pirospaprikával, s ezzel sűrítsd be a levest. (Ha kell, sózd.) Tedd vissza a lébe a csülköt, valamint a kolbászt; ezekkel forrald össze a levest, s közben főzz bele egy kis csipetkét. Ha már a tészta is puha benne, tejföllel meglocsolva tálald.

Szokásos eljárás az is, hogy a csipetkét - egy kis kivett lében - külön főzzük meg, s csak a végső forralásnál adjuk a leveshez. Egy másik elterjedt variáns szerint: a debrecenit, amikor már majdnem puha, kivesszük, hosszában félbevágjuk, sűrűn beirdaljuk, kevés zsíron ropogósra sütjük, s csak közvetlenül a tálalás előtt adjuk újra a leveshez.
Létezik egy olyan verzió is, amelynél a tejfölt teljesen elhagyják, s helyette a tálaláskor friss, apróra vágott lilahagymával hintik meg a csülkös bablét.

Tegnap a skype-olás közepette Viktor elmerült egy régi nagy klasszikusban. Ezért gondoltam magamban is körbenézek, hogy mik is voltak az én nagy kedvenceim... :)

No igen... Ki ne emlékezne ezekre. Egész hadseregnyi "tycoon típusú" játék jött ki annó. Nagy divat volt. És lássuk be őszintén, nagyon jó kis játékok voltak. Az ember időről időre újra kedvet kap, hogy kicsit elmélyedjen egyik-másik szuper kis klasszikusban.

Nekem a Theme Hospital volt a kedvencem. Olyannyira, hogy miatta rúgtak ki a középiskolából is. (miattam, és nem a játék miatt... de rendesen függő lettem :) )

Nagy extrának számított, hogy SVGA módban is futott a játék. Rengeteg apró kis kütyü volt a játékban. Részletesen kidolgozott vicces betegségekkel kellett megküzdeni, és közben a kórház gazdaságos üzemeltetéséről sem feledkezhettünk meg. Egészen egyedi hangulatú játék volt. Azóta sem találkoztam hasonlóval. A következő kórház szimulátorig is több mint 1 évtizedet kellett várni. Ez volt a Hospital Tycoon. De ez már egy igazi komoly szimulátor volt. NYoma sem volt benne viccnek, vagy kellemes hangulatnak... :(

A tycoon-ok igazi őse, az egy és utánozhatatlan Transport Tycoon volt. Ez vitán felül áll. Hatalmas földrészeken átívelő szállítményozási feladatokat kellett kezelnünk. Minden elképzelhető eszközzel. Hajó, repülő, vonat, teherautó, személy, és árúszállítás gyaránt... épp csak a fényposta hiányzott a játékból... :)

Nagy siker volt a Zoo Tycoon, valamint a Roller Coaster Tycoon is. Ezek igazi mesevilágba repítették a játékost, és több kiadást is megértek. Sikerességük nem lehetett vita tárgya... Melyik gyerek ne szeretne SAJÁT vidámparkot vagy állatkertet építeni??? :)

Van még... komoly feladat eldönteni, hogy mi maradjon ki, mert nincs annyi időm, és hely a blogon, hogy mindet felrakjam... :)

Sokat segített nekem Viktor. Elkísért dolgozni, vagy éppen csak értem jött, vagy úgy ahogy van, ő szállított oda vissza... ellenszolgáltatás nélkül. csak hogy segítsen.

És bőszen készített fényképeket is róla...

Egyébként ez a pólóm valahol eltűnt... pedig szerettem... de már nincs meg... :(

De Ő tanított meg korcsolyázni is. Legalábbis az alapjaira. Az első korimat is tőle kaptam.

Olyan jól ment, hogy simán nyomtam a helikoptert is a jégen... :) még szép... :)

Aztán ismét egy nagy élménybe botlottam. 2005 szilvesztere. Balatonöszöd. Rendesen elengedtük magunkat. 4-en mentünk le. Mindketten vittük az "oldalbordákat"...

Az "oldalbordák" már nincsenek meg, de ez semmit nem von le az emlék szépségéből. Nagyon jól éreztük magunkat! :) Itt már nem szomjas a társaság... :)

Másnap, a magunk különleges módján gondoskodtunk róla, hogy lemozogjuk az előző napi káros anyag-bevitelt.

A testmozgás rendkívül fontos... :)

Végtelen mennyiségű kép emlékeztet a számtalan közös emlékre. Ez minimum egy próbát megér a folytatásra... nem? :)

Avagy a "Reveláci-Fa" lefejelésének esete...

A mai napom nem tűnt eleinte különösebben eredményesnek, vagy hasznosnak. Tettem-vettem, intézkedtem, aláírtam, pecsételtem, megfenyítettem... ahogy az lenni szokott. :)

De este 8 órától megfordult a világ és tótágast állt a felismerés ZÖLD Reveláci-fája...

(aki nem tudná mi az a reveláci-fa, az sürgősen pótolja hiányos ismereteit a Simpson Movie-val...)

Viktorral skype-oltam ismét. Ám ez alkalommal az előzőnél is gyümölcsözőbb volt a beszélgetés. Miközben a listámon szereplő bocsánatkérést gyakoroltam Viktoron, hangos puffanásokkal estek le rólunk, az évek óta a szívünket nyomó terhek.Az őszinte bocsánatkérés nagyon jó érzés! Tiszta szívből ajánlom mindenkinek! FELSZABADÍTÓ! Az ember megkönnyebbül, és hirtelen nem érti mi volt ezen olyan nehéz eddig, és vajon mért nem tette meg eddig...

Rá kellett döbbennem, hogy saját kevély büszkeségem áldozata voltam 3 évig. Egy szörnyen negatív pillanat elrabolt az életünkből 3 évet. Ez borzasztóan rossz döntés volt. Döntés, hiszen nem a "pillanat" tehet arról, hogy így döntöttünk, hanem MI. Igyekeztünk tehát feltárni az okokat, és az elkövetett hibákat. És be kellett látnunk, hogy nagyokat hibáztunk... Amilyen nagy volt a hiba, legalább olyan nagy volt a "reveláci-fa" is... Mert hirtelen elhangzott a beszélgetés során a nagy igazság. (azaz a reveláció...)

"Mert nem vagyunk egyformák... de amit mások kívülről sosem láttak, hogy egymással mindig mások voltunk, mint másokkal!"

Igenis fontos a múlt megértése, az elkövetett hibák ÉSZLELÉSE:

"A múlt fontos... abból nőtt ki a jövő..."

Beszélgetésünk alatt több fontos tényre is ráébredtünk.

• Meg kell értsük, hogy pontosan hol követtük el a hibát
• Az így leszűrt tapasztalatot gondosan meg kell őriznünk, és legközelebb ügyesen felhasználni
• És végül de nem utolsósorban: Tennünk kell valamit, hogy jóvátegyük a hibánkat!

Fenti egyszerű okfejtés eredménye lett az a gondolat, hogy ki kell egészítenem a listámat egy új tétellel. Íme:

• Még ebben az évben meglátogatom Viktort Angliában, Londonban. Ez lesz az én kanosszám, ha úgy tetszik. Viktor pedig kitalálhatja az Övét, amíg odaérek... :)

Fontos felismerés volt a beszélgetés során továbbá az is, hogy ha akarnánk se tudnánk titkolni, menniy közös emlékünk van. Ráadásul SZÉPEK! Apáááám... de még milyen szépek! És hogy az emlékeket tényszerűsítsem kicsit, előtúrtam pár poros dvd-t tele régi képekkel. Bizonyítandó, hogy NEM szabad elfelejteni, amin már keresztülmentünk...

A teljesség igénye nélkül jöjjön most tehát pár kép, a közös múltból. Talán ez lehet az elültetett magva a közös jövőnek is... :)

Ezt nem lehet kihagyni a képek közül... A mi mamikánk. Ha bárhol is léteznek angyalok, akkor bizonyára így néznek ki. Kívül-belül...

Visegrád a következő képsorozat színhelye. Közös program volt. Autós kirándulás, bobozás, ökörködés, evés ivás... igazi jó kirándulás! :)

Bobozás:

Ökörködés:

Evés - Ivás: (ez gyilkos volt... nagyon jól laktunk! :) )

Egy jó kis kirándulás:

Bizony... jó volt! :)

Aztán jött a naaaagy koncert. Életem egyik meghatározó koncert élménye. A 2005-ös Neoton Familia koncert a Népstaionban. (ma Puskás Ferenc Stadion) Szülinapi ajándékba kapta tőlem a jegyet. Nagyon örült neki! :)

Tudom, tudom... halál gáz a csupasz fejem... dehát ez nem tegnapi kép...

És hogy milyen volt a koncert? Hát ilyen:

Meg ilyen...

Mondtam, hogy örült neki... :)

De ahogy a dvd-ket böngésztem, újabb és újabb élményeket találtam... úgy látszik, hogy valóban kifogyhatatlan közös emlékeink vannak! :)