A kaktusz románca
2010.03.13. 12:38
Kellemes tavaszi idő volt. A napsugarak már melegítettek is. Én most is ott tűnődtem az ablakpárkányomon, ahogy azt az évek során már jól megszokhattam.
Még sok- sok évvel ezelőtt kerültem oda. Fiatal voltam, kalandvágyó és büszke arra, hogy én lehettem az, aki egykor voltam. Az a kedves születésnapi ajándék. A magamfajta teremtményeknek, akik szőrösek, pöttyösek, szúrósak és ráadásul még olyan seszínűek is,a legnagyobb boldogságot az tudta jelenteni, ha valakinek örömet szerezhettünk.
És azon a napon, amikor átnyújtottak a milliónyi kedves mosoly kíséretében az új tulajdonosomnak, elhittem, hogy abban a pillanatban ő a legszebb, a legkedvesebb és mindenki rám irigykedne, ha egy halvány töredékét is láthatnák a bennem lévő érzéseknek. Hatalmas felhajtással a szobában lévő tárgyak ide-oda pakolásával választották ki a számomra legmegfelelőbb helyet. Így kerültem hát ide, ahonnan nézhettem ki a messzeségbe és fürödhettem a napsugarak meleg érintésében az ablaküvegen keresztül. Érdekes egy szerkezetnek tartottam ezt az ablaküveget, hiszen a rossz időtől, hidegtől, viharoktól és ezernyi bogarakkal szemben megvédett ugyan, de máskor a szabadság érzésétől fosztott meg. A kinti fák levelei között a fény, pillanatnyi ragyogás. Látom, miként rohan a világ. Csak reggel és este van némi mozgás. Az emberek gépszerű mozdulatai, megszokott tettek. Többnyire egyedül, a magam ura vagyok. Mindenesetre megszoktam már, hogy így megy ez.
Az első években még vakon úsztam a boldogságban és a mámorban, mígnem egy újabb kellemes tavaszi reggelen arra ébredtem, hogy valami különös árnyékot vetett rám. Egy kecses, hosszúszárú, egy színekben pompázó sziromlevelű, finomabbnál- finomabb illatokat árasztó kerti virág lett a közvetlen szomszédom. Még örültem is, hiszen néha már kezdtem igazán magányosnak érezni magamat. Sajnálatomra kellett viszont tapasztalni, hogy a „kisasszonyok” egyáltalán nem barátságosak, sőt gőgösek. Mégis mindenki rájuk figyelt. A szépségükért, bájaikért és sűrűn kaptak kényeztetést friss vízzel, becéző szavakkal. Noha idővel rájöttem a fennkölt meséikből, hogy ők a biztos halál tudatában feszengnek, mivel elszakadtak a gyökereiktől. Mégis egy akaratlan sóvárgás, néha irigykedő pillantás éledt bennem, hiszen tudatosult bennem a legfájóbb érzés, hogy nem is tekintettek talán soha igazi virágnak. A néhai kevés gondoskodás is egyre többet váratott magára. Már csak az ősz aranyban pompázó fényei hordoztak valami reménysugarat, hiszen akkor már a kerti kedvencek ideje lejár. Hátha lesz jövőre valami, ami megváltozik-éledt fel bennem a halhatatlan remény-és, ha csak egy egész rövid időre is, de minden káprázatot áhító szempár engem csodálna…
A vége felé egyre betegebb lettem a vágytól és a belém szorult oly sok kitörni akaró szeretettől. A környezetemben is egyre kevesebb lett a hang, a fény, az élet, a képek…. A Kedves ritkán látogatott haza, vagy ha mégis újra itthon üdvözöltem, akkor már az Ő szeméből is hiányzott az a bizonyos csillogás. Elhatároztam, hogy újra akarom látni azt az egykori ragyogást a szemében. Kivitelezni a tervem, mégsem tűnt olyan egyszerűnek, hiszen még soha életemben nem büszkélkedhettem egyetlen virágommal sem. De most tudtam, hogy minden erőmet össze kell szedni.
És sikerült. A számomra is alig hihető csoda, amikor észrevettem egy csöppnyi kis bimbót a tüskéim között, amely szép lassan növekedni kezdett. Egyik hajnalban aztán éreztem, ő már elég erős. És kinyílott. Minden szenvedést, bánatot feledve az örömöm vízcseppjei táplálták a hófehérségével ártatlanságot, tükröző lényegemet. És csak vártam. Egyre vártam, hogy másokkal is megoszthassam mindezt. Majd idővel már nem tudott fájni semmi. Nem éreztem. És azt sem tudom mi volt az utolsó cérnaszál, amely még makacsul idekötött.
Egy nap, kinyílt az ajtó. Elérkezett az a régóta várt pillanat. Friss szellő áramlata suhant végig testemen. Egy szirom. Lehullott. Aztán a következő. Pillanatok alatt történt minden. Láttam a fényt. A reményt még mindig…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
EASY 2010.03.15. 18:26:04
elvárom, hogy majd mesélj róla bővebben, hogy mégis MI A BÚBÁNAT EZ? :)