Már megint reggel van. Mostanában néhol egybemosódnak a napok, csak az asztalomon lévő naptáram emlékeztet, hogy pontosan hol is tartunk. Azt veszem észre, hogy már a reggeli ébresztő hangja is egyre kevésbé hoz vissza.(azt ne is részletezzük mennyi időre van szükség mire a bejárati ajtó túl oldalán tudhatom magam) Ilyenkor ne kérdezze senki, hogy jutottam el A pontból B pontba, valahogy megérkeztem :) Általában gyalog szoktam jönni. Kb egy fél órás projekt, de több tekintetben is szükségem van ennyi mozgásra. Útközben nemrég nyílt a közelben egy pékség. Nem nagyon szoktam ilyen jellegű péktermékeket vásárolni, de meg kell hagyni a kirakat is csábító és az utcát betöltő illatokat meg nem lehet nem észre venni. Így valahogy túlestem megannyi dolgon, szinte számban éreztem a még általános iskolás koromból megmaradt kakaós csiga ízét és élményét. Emlékszem, még tekerve ettem a csigát, és a legnagyobb élmény az utolsó métereken, a közepéhez érve volt. Addigra már a szárazabb, tésztás részeken túlrágtam magam, és az igazi szaftos töltelékes maradványok jöhettek. Ma reggel bementem és vásároltam egyet, noha némi fenntartással, de esélyt adva hátha felfedezek benne is hasonló ízvilágot. Elsőre ott van a prémium érzés, ahogy a csigákat utólag porcukrozzák, bár én kifejezetten fölöslegesnek tartom ezt. Aztán megérkeztem, a külseje fogadott, ami olyan volt, mintha egy középkori kódexet ennék. Száraz, porladt, már majd nem el is ment a kedvem, mígnem kitartásomnak köszönhetően elérve a belsejéhez kellemes meglepetés is ért. A puha, kakaós töltéke nem folyós, de mégis pont elég. Összességében ha belegondolok, az a kérdés merül fel bennem ezen a csonthéjas csigák kapcsán, hogy a kedves pék hölgyekurak, miért nem tesznek valamit annak érdekében, hogy a külső körgyűrűt is feldobják valamivel?

Egy pici siker! :)

Bár ebben a hónapban, ez a tétel nem szerepel hivatalosan is a listán, de természetesen ez nem tiltja hogy teljesüljön. :)

MA lementem kicsit mozogni, focizni. Tudnivaló, hogy 3 hónapja nem fociztam, egy ahillesz sérülés miatt. Pihentettem, és kíméltem, hogy gyógyulgasson. Nos, nem állítom, hogy már tökéletes, de egy kocogós kis rugdosás már könnyedén ment, és nagyon jól esett.

Gondoltuk kölcsönzünk egy labdát a decába, és játszunk egy kicsit. De olyan szar labdákat adnak állandóan, hogy felhúztam magam, és vettem egyet, 2390 Ft-ért.

Ami az elégedettségemet okozza az nem más, mint egyetlen mozdulat a 2-3 órányi foci alatt. Egy jól érkező labdára dőltem rá, és kapásból lőttem meg, teli csűddel. Amolyan: "ez olyan jól jön, hogy MUSZÁJ belebikáznom!"

A labda hatalmas ívet írt le a levegőben, oldal irányban. NAgyon komoly gellert rúgtam bele. Mindezt pedig olyan jó erővel sikerült, hogy sisteregve süvített keresztül az EGÉSZ pályán, és vágódott a hosszú felső sarokba. Miliméterre pontosan. Olyan tökéletes bomba volt, hogy ilyet tényleg csak 1000 esetből 1x sikerül lőni. Főleg egy olyan amatőr focikedvelőnek mint én... :)

Egy igazi szépségdíjas találat volt. Bomba erős, hihetetlen pontos, és nagyon szép ívű.

HA csak másodpercekre is, de roppant elégedett voltam magammal. És nagyon jól esett, hogy ÉSZREVETTEM, hogy az vagyok... :) Jó volt... :)

Működik a pirító. :)

Bár paprikával finomabba lenne, de így se volt rossz. Selyem vékonyan vágott császárszalonna, póréhagyma, és FRISS pirítós. mmmmmmm... :)

Én már 3 évesen a nyugdíjas éveimet terveztem.

Sokan kinevettek már akkor is ezért (is) De így ennek köszönhetően mostanra azt hiszem határozott elképzelésem alakult ki erről a majdani időszakról (legalább erről) És hogyan is képzelem, hogy mi lesz velem tudathasadásom késői színterén?

Addigra minden bizonnyal elégedett is leszek megannyi dologgal (igen ez is egy pont a listán elégedettnek lenni, ami szintén ritka pillanatok egyike ismerjük el, persze valahogy előbb is szeretném majd átérezni mégis most ez a kép mi megjelenik előttem) és de szép is lesz mindez! :)

Akkora már nem küzdünk anyagi és földhöz ragadt dolgokkal, időnk is lesz és már oly mindegy is mindaz, ami most még naponta foglalkoztat, úgy 80 évesen, fogatlanul elég, hogy mosolygunk egymásra

Elindulok hazafelé a vásárlásból, vagy a klubból és összeszedem útközben Vendelem, aki délután még magányosan, a közeli kiskocsmában málnás fröccsöket iszogatva (nagy sóhajok), vár rám (akkor is) aki érkezik és kora délután elért delírium közeli állapotában hazahúzom (persze morogva mégis oly nagy szeretettel) a likacsos, sárga atléta pólónál fogva. Majd párnák közé fekve telik a délután, míg este segítünk egymásnak emlékezni és bevenni a gyógyszereket. Később elvonulok a konyhába vacsorát főzni tűsarkúban, (vagy szoba mamuszban,ez már csak részletkérdés) és falatnyi tangácskában, (mert persze akkor is remekül állna mindez a pettyes otthonka alatt) És este lefekvés után, de még az asztmaspray előtt édesen a fülébe suttognám, hogy "Vendel bácsi, szerelmünk gyönyörű,még most is, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása a boncasztalon" 

Sokat kérek én? Álomvilágom az elégedettségről alkotott képem is? Talán túl messzire tekint?

Ja kérem, igények azok vannak, voltak, lesznek is.

De addig is, míg idáig eljutok,(alig cirka 50 év) hát gyűjtöm az élményeket, (legalábbis igyekszem felismerni ami szembeköszönhet rám) a további pillanatokat melyek elégedettséggel tölthetnek el.

Szintén régóta tervezem ezt.

A mamikámnál volt ez nagy szokás, és én nagyon szerettem. Reggelire gyakran evett friss pirítós kenyeret, császárszalonnával, és póréhagymával vagy paprikával. A szalonnát mindig nagyon vékonyan szelte. Felkarikázta a hagymát, vagy paprikát, és kis katonákat csinált. Mellé finom meleg kakaó. Ezer éves, végtelenül egyszerű reggeli, de nem emlékszem, hogy valaha jobban ízlett volna más reggel... :)

Ezért végre én is vettem egy kenyérpirítót! :) és elhatároztam, hogy szertartásos tisztelettel fogok adózni a mamikám emléke előtt azzal, hogy az ő kedvenc reggelijét eszem, ha éppen azt kívánom.

Egy 4 szeletes pirítót sikerült vennem 3990 Ft-ért. Ami tök jó, hiszen a sima 2 szeletesek kerülnek 4-5 ezer forintba.

Holnap reggel kipróbáljuk...

JA... még valami. Mama cukros volt. Nem lett volna szabad ilyeneket ennie. De 86 év alatt egy dolgot biztos megtanul az ember. CSAK 1X ÉLSZ! ennyi...

A listán ugyan nem szerepel, de régóta vágytam egy kutyára, így pár hete elhoztam egyet az illatos úti telepről. Igyekeztem jó gazdi lenni...

De sajnos nem sikerült. Nagyon nagy kudarcként éltem meg ezt a próbálkozást. Sokan voltak akik az elejétől fogva csak kinevettek, és kárörvendően gúnyolódtak.

"mi lesz vele melletted??? jobb lenne neki a sintértelepen..."

Ilyeneket is kaptam... pedig ő állítja magáról, hogy a barátom... még jó. nem? :( Most nyilván nagyon örülnek, és büszkék magukra, hogy "ŐŐŐK bizony megmondták..."

De olyan is volt, aki bíztatott és támogatott. Nekik ezúton is köszönöm a segítséget!

Azonban a sors úgy fordult, hogy már képtelen lennék úgy gondoskodni róla, ahogy terveztem, vagy ahogy Mázli megérdemelné. Ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok neki másik gazdit keresni. Nem jártam sikerrel. Senkinek nem kellett. Még akkor sem, ha felajánlottam, hogy MINDEN vele kapcsolatos költséget én ÁLLOK! MINDET! Kaja, oltás, stb...

Senki nem segített. Kutyások, barátok, család... senki. Hiába hirdettem a neten is, a legnagyobb kutyás oldalakon, és az iwiw-en is...

Úgylátszik egy kutya ma leginkább a gond, és a nyűg jelentésével bír az emberek számára...

Rövid közös történetünk summáját itt olvashatod, ha érdekel:

http://mazlimvan.blog.hu/

Március van. A listát lezártuk...

Március hónapra a következő tételeket helyezzük előjegyzésbe:

4. CV

Leginkább Vukcica halogatta ezt a tételt ameddig csak lehet, ugyanakkor nagyon nem elégedett a jelenlegi helyzetével. Épp it taz ideje, hogy tegyen érte!

Természetesen a jelen gazdasági helyzetben nem várható el, hogy azonnal sikerrel járjon valaki ezen a téren, így ez a tétel addig jön velünk amíg meg nem oldjuk... hónapról hónapra. De minden sikertelen hónap után, a másik fél által kitalkált büntetésben részesül az a fél, aki NEM teljesítette ezt a pontot!

Nekem pedig már el is indult ez a projekt. Sőt... egy komoly döntés születhet már EZEN a héten. Bizakodunk nagyon!

A fejleményekről beszámolunk...

7. Főzni tanulni

Ez a tétel inkább rám vonatkozik, de Vukcica is tovább fejleszti a tudását. Új ételeket kell készítenie. Amiket eddig nem. Nekem jóformán minden új, így én szépen haladok előre. HEti 1 új étel elkészítése senkinek nem okozhat gondot... HA mégis, a büntetés itt sem maradhat el.

Nekem a Jókai bableves az eheti étel. Vukcica még nem nyilatkozott...

2. Bocsánatot kérni

Ez egy olyan tétel, ami az egész évben elkisér majd minket. MInden hónap feladata lesz! Igyekszünk jobb emberekké válni...

És mi történne, ha esetleg valemelyikünk nem teljesíti a lista tartalmának egyes pontját? Olyan előfordulhat? Elméleti síkon természetesen nem, hiszen ezt EGYÜTT kell végig csinálni! De arra az esetre, ha bármi megtörténne mégis nem árt beszélni a másik oldalról is.

Igazából akárhogyis, de ha belegondolok talán a legnagyobb büntetés az, ha egymás nélkül töltünk el bizonyos, pláne hoszabb időt. Még mi lehet ennél súlyosabb következmény?

A lista jelenlegi tartalma, és némi magyarázat.

Listánk ALAPTÉTELE, hogy minden tételt mindkét főnek ki kell pipálnia! Csak akkor tekinthető teljesítettnek az adott tétel, ha mindkét fő végrehajtotta!

1. Balatoni vendéglő

Balatonszentgyörgy, és az M7-es között, a 86-os úton. Csodálatos a kilátás  a domb tetejéről, feledhetetlen panoráma. Akárhányszor Szentgyörgyvár felé vettük utunkat, mindig gondoltunk rá, hogy jó lenne valamit elfogyasztani a teraszán és közben a Balatoni kilátást csodálni. Tavasztól őszig csodálatos kilátás nyílik az ország tengerére. Egy jó csülkös bableves mondjuk... :)

2. Bocsánatkérés

Ami egyszerűen hangzik, mégis sokszor olyan nehéz kimondani, elismerni, hogy bizony mindenki, mi is hibázhatunk. Bocsánatot kérni pedig nagyon jó érzés tud lenni. Felszabadító, ha őszintén jön. Vannak emberek, ismerősök, haverok, akik képtelenek ilyesmire. Őszinté biztos nem. Nem akarok közéjük tartozni. És ha ez Téged sért, akkor bocsánatot kérek.

3. Country fesztivál

Minden évben a Velencei tó partján egy hétvégére bizony messzebb utazhat az odalátogató, mint azt gondolnánk. Filmeket nézve, amiikor a képernyő előtt ültünk megannyiszor magával ragadott már minket a hangulat, a zene, a tánc. Élőben is olyan könnyű mindez? :) Idén ezt is kiderítjük! Tavaly volt kifogásunk nem elmenni. Idén nincs kifogás. MI OTT LESZÜNK!

4. CV

Nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk! De sosem mindegy a hol, a miként, pláne a mennyiért. Egyikünk eleve egy igazán jó állásra vár, másikunk egy olyan helyen dolgozik, ahol sem erkölcsi, sem anyagi elismerésben NEM részesül. Ezen változtatni KELL!

5. Elégedettnek lenni

Azon ritka pillanatot vajon képesek vagyunk-e felismerni, amikor azt érezzük, hogy minden rendben és felhőtlenül tudunk örülni mindennek.Szentül hisszük, hogy a "Faust"-i pillanat igenis létezik. Tény, hogy el kell érni bizonyos eredményeket, ahhoz, hogy elérjük az elégedettség érzését. De olykor hiába érjük el az előre meghatározott célokat, újakat teszünk magunk elé, így elégedettségünk örök délibáb marad. Néha fontos a pillanatnak élni, hogy észrevegyük, ha elégedettek vagyunk.

6. Fagyizás

Egy velencei fagyizó. Nagy múltú cukrászda, és (állítólag) világi finom fagyi. Sokszor járunk arra. Legközelebb meg is állunk.

7. Főzni tanulni

A mama főztje, az egyértelműen egy fogalom. Amikor szinte a semmiből pillanatok alatt 2 fogásos ebéd kerül az asztalra, utánozhatatlanul, és az íze fis eledhetetlen. A titkot egész biztosan csak bizonyos kor felett, kellő tapasztalattal ismerheti meg az ember. Mégis próbálkozni kell, kísérletezni, és ha kellőképp éhes vagy, a kezdeti nehézségek közepette is, a saját főztünk is el fog fogyni minden esetben. Ez a projekt már folyamatban van! :)

8. Kenutúra

Gyerek voltam még. Akik emlékeznek még a "kisdobosokra", meg a "kisz"-re, azok talán tudják milyen jó programok voltak azok. Egy 2 hetes vizitúrán volt szerencsém résztvenni. Annak minden élményével, legyen az jó vagy rossz, egy fantasztikkus kaland volt. Minden nyáron eszembe jut, és minden nyáron volt kifogás, hogy mért nem megyünk el. Idén nem lesz...

9. Lópuszi

Óva intenék mindenkit, hogy feljelentsen az ombucmannál, vagy az állatvédelmnél. :) Pusztán arról van szó, hogy a ló egy okos aranyos állat. AKi megérdemel egy puszit. :)

10. Napfelkelte

Ahogy a mondás tartja. "Minden évben legalább 1x nézz végig egy napfelkeltét". Ennyi. Megéri. CSak lusták vagyunk. Eddig azok voltunk.

11. Prága

Egy röpke felvetés volt ez is. De mint minden ilyet, ezt is azonnal a listára írtuk. Így idén ez sem maradhat el. Vonattal, autóval, repülővel, vagy négykézláb hátrafelé... tök mindegy. Megnézzük Prágát!

12. Pucér éjszakai fürdőzés

Ciki vagy nem ciki, MINDENKI gondolt már rá. Igen, TE IS! Csak hangember vagy. Ahogy mi is azok voltunk hozzá. EDDIG! NYáron megcsináljuk ezt is! Természetesen harapós harcsáktól mentes övezetben: D

13. Síelni

No ez keményebb dió! Ahogy a Prágai út is, úgy ez is sajnos komoly pénzkérdés. De már fent van a listán. Így nincs kecmec. Elő kell teremteni rá a pénzt! És megtanulni síelni. Ugyanis még egyikünk se tud. :)

14. Szobrot mászni

Bízunk benne, hogy ez majd nem minősül semmilyen közterület rongálásnak, és épp akkor nem jár arrafelé egyetlen közbiztonságért és miegyébért felelős személy. MAjd óvatosak leszünk, és gondosan választjuk ki a célpontot. Aztán hajrá. :)

(fontos, hogy ABC sorrendben szerepelnek a pontok a listánkon, nem megvalósítási vagy épp gondolati sorrendben.)

Még mielőtt plágiummal vádolnának Minket...

A bakancs lista nem újkeletű gondolat, így megemlítem a számomra két legmeghatározóbb "listás" filmet.

1. Az első és alapvető "Bucket List" című film. Jack Nicholson, és Morgan Freeman főszereplésével. Hatalmas alkotás! Kötelező mű!

Ennél a filmnél meg kell említenem ZSÓFIT! Ez nagyon fontos. HA Ő nincs, akkor egy nagy élménnyel (és egy baráttal) szegényebb vagyok most. Méltatlanul elhanyagoltam az elmúlt évben. Nem ezt érdemelte volna tőlem... De a listához hűen, bocsánatot kértem Tőle, és azon leszek, hogy kiengeszteljem. Ő egy igazán különleges emberke... Mától tehát igyekszem ezt jobban érzékeltetni Vele.

www.port.hu/pls/fi/films.film_page

2. A kihagyhatatlan agymenés, "Austin Powers 3 - Aranyszerszám". Szintén köteleő mű, de már nem merem olyan magabiztossággal ajánlani, mint a fenti filmet, ugyanis pont annyia utálják, ahányan imádják... vízválasztó... :)

Aki szereti az angolhumort, és a görcsösen felerősített "kínos szituációkat" annak látnia kell! Vitathatalan tény, hogy ez a rész a legjobb a 3 közül... :)

Bár csak 1 rövid percre tűnik fel a "lista" a filmben, mégis rendkívül meghatározó jelenet.

www.port.hu/austin_powers_-_aranyszerszam_austin_powers_in_goldmember/pls/fi/films.film_page