Már többször megfordult a fejemben a gondolat, de aztán hagytam, hogy tovább is lépjen.
Tegnap is bennem volt, ahogyan egész éjszaka, de egyértelmű, hogy idén ezt sem hagyhatom.

Hivatalosan is bejelenthetem, hogy nevezek a 25. Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton távon
Nevezési lap is kitöltve.

Verseny időpontja: 2010. szeptember 05.

De nézzük csak mi merre hány méter :)

Hivatalos versenytáv: 21097, 5 m

Egy kör a Margit szigeten, 5350 m
Általában egy kör sima ügy, igazi felüdülés kedvtől függően 27-35 perc között
Jelenleg 2 kör sem jelent gondot, (igaz itt már másnap érzem, hogy vannak lábaim) egy óra körüli részidővel
Ez már ugye 10700m
Hmm
Ehhez csak plusz 10km kell, amire 2 óra 30 perc teljesítési szintidő áll rendelkezésemre
És előttem a tavasz és a nyár

A versenyen vannak sávok, amit adott idő alatt kell teljesíteni és aki ezeket nem teljesíti, azokat a versenyzőket összeszedi egy busz, így nem folytathatják a versenyt. Nem érhetnek célba. De erről minek is mesélek...

Én ott leszek a célban. Ez a cél.
Ennyi.

Szinte már alig volt kedvem, nap végére egyre fogyott a reggeli lelkesedés, hogy ma kimegyek a Szigetre. Aztán az utolsó pillanatban is enyém lett a végszó, hogy nem hagyhatom, hogy a lustaságom uralkodjon egy pillanatra is rajtam.

5350m, egy vízibusz és az érzés, hogy tavasz van. Majd mindezek után csak egyszerűen jó élvezni a sajtos melegszendvics és a forró fahéjas kakaó íz harmóniáját.

"Mi az ára a hülyeségnek?"

Lassan túl leszünk a lelki megrázkódtatáson. Összeállni látszik a végleges költségvetés a károkat illetően. Egyelőre csak az autó problémái vannak terítéken... HA ezzel végeztünk akkor még jön:

• futóműves
• gumis
• "felnis"

Tehát lehet, hogy még a költségek töredékét látom csak. Egyértelmű következtetésként levonható tehát, hogy semmilyen szempontból nem éri meg hülyének lenni... anyagilag pláne nem...

HA nem segítene két barátom is, valószínűleg nem tudnám megcsináltatni... így is csak úgy sikerül, hogy minden előre tervezett programról le kell mondjak erre a hónapra. Erősen kétséges, hogy képes leszek előteremteni más forrásból a Prágai kirándulás, vagy a szülinapom tervezett költségeit... :( ez van... csak magamnak köszönhetem...

Azon ritka hétvégén vagyok túl, amikor 5 napot kikapcsolódással tölthettem el. Magamhoz képest jelentem, ez egész jól sikerült. Nagy alvás, rendrakás, aréna, ünnepek, húsvét, utazás, nagymama.

És megint egy jót nevettem saját magamon. Asztal szerelés, csavarok nélkül. Persze ez az én formám. Mert hogy komoly fejtörést okozott az elmúlt időben, hogy hol is tudom én rendezett formában tartani a számítástechnikai kellékeimet. (aki járt nálam tisztában van vele, hogy normál esetben más nappalijában elfér az egész kislakásom, így egy átrendezés komoly terveket igényel :)) Természetesen zene szól, gép működik :) Csakhát mégis más az amikor a megfelelő helyüket foglalhatják el a tárgyak. De a kreativítás határtalan. Alkalmat kihasználva, nagy nehezen a fehérvári pince rejtekéből előások egy porosodó, ám számomra kincset érő bútort, majd letakarít, összecsomagol, betonrengetegbe nehezen eljuttat, és nem a megfelelő csavarok és pöckök kerültek a mellékletbe. No sebaj, míg ez átmeneti probléma megoldódik addig is nem kell takarítani a kanapé mögött, hiszen mindez ott foglalja most a helyet.

Viszont némi magyarázattal is tartozom, hogy mi az ka annak, hogy hanyagolom mostanában az itteni bejegyzéseket. Esténként, éjszakánként (inkább ne menjünk bele abba, hogy mikor is) de született egy oldal, más jelleggel és céllal, mint az itteni, http://igaziangyal.blogspot.com/ Ehhez külön kommentet nem írnék, de ha van kedv olvassátok!

"... különben jogi útra terelem... mert ez lopás..."

Azt mondják lakva ismerszik az ember. Részben egyetértek vele. De azt hiszem teljesen nem ismerhetünk meg senkit sem. Akár évek múltán is tehet olyat amit nem gondoltunk volna róla. Például megfenyeget, perrel, és feljelentéssel...

Az egész több mint egy éve kezdődött. Kiadtam a kisszobámat egy fiatal srácnak. Minden rendben is ment kb 1 évig. Tényleg. Kisebb fizetési pontatlanságokon kívül, nem volt semmi okom a panaszra, ahogy neki sem. Aztán 2009 év végefelé már komoly anyagi, és egyéb problémája is volt, így november - december hónapban, már a kaució összege ketyegett neki. De ezt előre megbeszéltük, és nem is nagyon tartózkodott a lakásban ezen idő alatt. (igaz, én így elestem a fél rezsiköltségtől... ennek ellenére belementem, mert rendes srác volt, és nem akartam tovább rontani a helyzetét)

Dec végén lejárt a kaució is. Folyamatosan változó egyeztetések után oda lukadtunk ki, hogy január 10-e körül elköltöznek. Így januárra még fél havi bérleti díjat beszéltünk meg. Amikor elköltöztek, nem tudtak fizetni. Továbbra is bíztam bennük, így nem tettem semmit. A számítógép itt maradt, későbbi fizetésük zálogaként. Én is úgy gondoltam, hogy ha itt hagyták akkor biztos hamar rendezik a tartozást... tévedtem.

Több mint másfél hónap eltelt. NEm jelentkeztek. Itt kezdett elegem lenni. Eleve úgy távozni, hogy van tartozásuk. Aztán annyira nem törődni a másikkal, hogy értesítsen, hogy mikor, és hogyan fog fizetni. Semmi jel. ÉN kerestem meg ŐT! De hiába... nem fizet. Aztán kis idő múlva újra. Megint hiába. Továbbra sem fizet! Elegem lett... Ahányszor beszéltünk, mindig mást és mást mondtak...

Úgy döntöttem, hogy a zálogban itt hagyot számítógépet értékesítem, és abból hajtom be a tartozásukat. De még ekkor is gondoltam arra, hogy ne okozzak kárt nekik, így a merevlemezt gondosan megőriztem nekik, hogy a személyes adataik meglegyenek. A számítógépet alkatrészenként adtam el. Valamivel a tartozásuk felett kelt el összesen. Ha nem nekem kellett volna utánuk rohangálni, vagy csak picit éreztem volna rajtuk a fizetési szándékot, akkor biztos nem döntök így. De nagyon csúnyán le se tojták, hogy tartoznak...

Amint megtutták, hogy eladtam a gépet, AZONNAL lett pénz a tartozásra! Érdekes... Közöltem velük, hogy nem tartoznak semmivel, mert a zálogban itt hagyott gépet eladtam, nem voltam hajlandó tovább várni rájuk. Ez természetesen nem tetszett nekik. ÉN kerestem őket 2x, hogy fizessenek. Nem akartak... nincs pénz, nincs munka, stb... Nem értem, hogy ez mért tartozik rám...

Mikor a maradék holmikat is elvitték kicsit próbáltak vitatkozni, és érvelni. Azt mondták, hogy az a gép bizony több mint 200.000 ft volt. ÖT ÉVE ennyiért vették! Mint mondtam, kicsivel a tartozásuk felett adtam el, és szakértő ismerősök szerint se érne többet egy  ilyen 5 éves gép. De nem álltak meg itt... neeem bizony. Volt bérlőm édesanyja feljelentéssel, és PERREL fenyeget!

Lássuk csak:

• Én két hónapot vártam rájuk, és nem fenyegettem őket
• NEkem kellett gondoskodnom, a zálogban itt hagyott gépük értékesítéséről, azzal is NEKEM volt munkám!
• A késedelemért, és a holmijuk tárolásáért sem számoltam volna fel egy fillért se ha csak PRÓBÁLTAK volna fizetni...

Úgy gondolom, hogy jogosan követelhettem volna:

• Késedelmi kamatot a félhavi bérre
• Tárolási díjat február végéig, vagy amíg az utolsó holmikat nemrég el nem vitték

De NEM tettem. NEm követeltem volna semmit tőlük, ha nem vettek volna semmibe. Nyílvánvalóan azt hiszik, hogy egy 5 éve vásárolt átlagos gép, most is sok százezer forintot ér. Újonnan is 45.000 ft-ért dobálják ezeket bármelyik elektronikai áruházban! Egy teljesen alap konfiguráció, egy 5 éves sima lcd, és egy hangszórószett...

De még ennyit se kaptam az egész gépért. A befolyó összeg valamivel meghaladta ugyan a tartozásukat, de olyan kevéssel, hogy az a fent említett extra követeléseket sem fedezné... De én továbbra sem követelek tőlük semmit. Méltóságon alulinak érzem, hogy ezen civódjak ilyen emberekkel, akik így semmibe vették a kéréseimet. NEm érdekel...

Jószándékom vitathatatlan jele, hogy személyes kapcsolatomat, és segítségemet is felajánlottam nekik. Mikor az utolsó holmikat vitték el, megígértem, hogy beszélek egy szakemberrel, aki szívesen segít nekik összerakni egy gépet. Azért az összegért amivel tartoznak nekem, és érdekes módon hirtelen a rendelkezésükre állt...

Megadtam nekik az elérhetőségét, majd beszéltem ezzel az emberrel. De azóta se keresték meg. Nem tudom mit akarnak még... Pedig emberünk ért a témához, és állítása szerint gond nélkül összeállít egy megbízható, hasonló konfigurációt nekik.

Ha a különbözetért perelni szeretnének, hát csak rajta... :) (a tartozásuk, és az eladott gépért kapott összeg csekély különbözetéért...)

Súlyós tévedésben vannak... NEm tudom ki, mit mondott nekik, hogy az a gép ma mennyit ér... de tuti el vannak tájolva.

Mivel egy merő vagdalkozás az egész, így nem kívánok ebben tovább részt venni. Mindent megtettem, hogy ez ne így történjen, és folyamatosan próbáltam nekik segíteni. De ezt mintha nem akarnák látni...

Vannak tételek amiket magunkkal viszünk. Hiszen vagy nem sikerült megoldani őket, vagy csak szeretnénk teljesen megszokni azt. Így az alábbi pontok ebben a hónapban is velünk tartanak:

2. Bocsánatkérés

Igyekszem megszokni, hogy ÉSZREVEGYEM, ha van miért bocsánatot kérni, és gyakorolni azt... :)

4. CV

Ez értelemszerű. NEm sikerült teljesíteni, így tovább próbálkozunk. Bár van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez bizony csak a választások után fog elmozdulni a holtpontról...

5. Elégedettnek lenni

Márciusban ezt többször is sikerrel abszolváltam. Ennek nagyon örülök. Örültem a jól sikerült ételeknek, az új bútornak, de még annak a szimpla ténynek is, hogy egy jót fociztam... Ezt is meg akarom szokni, úgyhogy viszem tovább! :)

ÚJ tételek:

Erre a hónapra már több dolgot is elterveztünk. Lássuk hogy alakulnak majd ezek:

11. Prága

Megnézzük Prágát! Legalábbis ez volt a terv. Sajnálatos módon azonban a két napja történt balesetem miatt, ezt a tételt lehet hogy későbbi időpontra kell eltolnom. Olyan nem tervezett súlyos kiadásaim lesznek a saját hibámból, amit nem nagyon tudok máshonnan átcsoportosítani... Még nem reménytelen az ügy. Ezt a tételt egyszerűen nem merem most vastagon be x-elni... A végleges döntésről beszámolok...

10. Napfelkelte

Ahogy a mondás tartja. "Minden évben legalább 1x nézz végig egy napfelkeltét". Ennyi. Megéri. Tavaszodik. Úgyhogy ez egy jó ötletnek tűnik. És ingyen van... :) Már csak a "mikor" és a "miként" hiányzik...

14. Szobrot mászni

Vukcicára vár "célpont" kiválasztása. Várjuk a javaslatokat a kommentekbe!!!! Az eseményt dokumentálni fogjuk természetesen! :)

(ezek vannak erre a hónapra)

Nekem ezen felül még van a nyelvsuli, és az új konyha asztal projekt. Illetve egy nagyon kedves ismerősöm születésnapja is nemsokára lesz, erre is nagy erőkkel készülnöm kell. Az egyik ajándéka már megvan! De nem állunk meg ennyinél... :) Április 11 egy nagyon emlékezetes nap lesz! :):):):)

Eltelt egy újabb hónap. Ha veszek egy nagy levegőt és belegondolok az elmúlt 30 nap eseményeibe, történéseibe, tetteimbe nem is tudom, hol kezdjem. Ami engem illet, csak nagyon sokat dolgoztam, a hónap első felében szó szerint szabadnap nélkül, kissé beleszürkülve, néhol feszülten és hogy ez kényszer volt, vagy megint valami, talán magam elől menekülés ebbe a  helyzetbe, ezen magam is többször elgondolkodtam már.

Hosszú ideje, ez évek kérdése, hogy azt tervezem, majd egyszer eljutok Prágába. Erről a városról, kirándulásról, tervekről Ti is többször olvashattatok, mígnem a tétovázásomnak és a túlzott aggodalmaimnak köszönhetően büntetésül kérdésessé vált a pillanatnyi lehetőség. És igazán sajnálom, hogy észre sem vettem a „gondfelhőmtől” hogy milyen szerencsés vagyok, hogy van Valaki, akinek velem együtt fontossá vált ez az uticél...

Képek

Kicsit rossz helyen van ez a kerék... :(

Szétverte a padka a felnit. Ez nagyon csúnya. :(

De a gumi megúszta... Nem semmi! :)

Itt bizony elfárad egy két alkatrész... Szinte mind cserélni kell...

A felelőtlenség ára!

Akik ismernek tudják, milyen óvatos vezető vagyok. Azt is utáltam ha koszos a kocsim, nemhogy durván bántam volna vele. 6 éve vezetek egyetlen karcolás nélkül. Ez nagyon jól példázza, hogy EDDIG milyen jól tettem, hogy körültekintően vezettem. Itt üzenném minden "vezető" olvasómnak, hogy SEMMI nem ér annyit! SEMMI! Egyetlen egyszer voltam figyelmetlen, felhagytam a saját megszokott rutinommal, és azonnal bekövetkezett a baj...

Köszönöm szépen mindenkinek az aggódó leveleket, és jókívánságokat. Nem is beszélve a felajánlott segítségekről. KÖSZÖNÖM!

Meglepő módon olyanok is írtak, és kerestek azonnal, akiktől nem is vártam volna. És szintén meglepő módon olyanok NEM kerestek, akiktől elvártam volna néhány aggódó kérdést... :) Ez van. Bajban mutakszik meg az igazi barát... :) Ebből is levonjuk a megfelelő konzekvenciákat.

Egy valaki, akitől ezt nem is vártam volna, most nagyon meglepett. Azonnal felajánlotta a segítségét, holott nem nagyon engedhetné meg magának per pill. De mindennel segítene amije csak van. Ezt igazán értékelem! Nagyon jóleső meglepetést szerzett nekem. Külön jólesik, hogy egy fair üzlet keretében talán én is segíthetek neki. Még a rosszban is vannak jó dolgok. :) Ez igazáááán JÓÓÓÓÓ! :) Ezt mindenképpen viszonozni fogom valahogy...

Jocó barátom is nagyon sokat fog segíteni, ez már most látszik. Még a kisebb csodatételektől sem riad vissza... Bízom benne nagyon. Aranykezű a srác... :)

A teljes diagnózis:

A felfüggesztéssel kapcsolatos számos részt cserélni kell a kocsin. Minimum 3 napos munka elé nézünk. (utána futóműveshez is el kell majd vinni) A kaszni, és a felfüggesztésen kívüli részek tökéletesen sértetlenek maradtak. A kocsi a javítás után hibátlan műszaki állapotban lesz. De hogy ez mibe fog kerülni... abba egyelőre belegondolni se merek... És még ez az ár is roppant csekély ahhoz képest, amit rosszabb esetben kellett volna fizetnem a hülyeségemért. Ott helyben. AZONNAL...

Életre szóló tapasztalatot fogo "vásárolni" tulajdonképpen...