Mikor kiértem ma is a Szigetre azon kaptam magam, hogy valami varázsütésszerűen megszűnt létezni a külvilág és egyre felszabadultabban és szaporábban követték egymást a lépteim. Azt eddig is tudtam, hogy az endorfinok a gyönyörérzetért felelős apró fehérjeanyagok és tulajdonképpen ez a „belső morfinról”, a szervezet saját maga által előállított fájdalomcsillapítója, egyben a belső öröm forrása is. Majd hazaérve ezen szegényes ismeretem, ám annál nagyobb kíváncsiságom érdekében kiderítettem, hogy a endorfint ópiátszerű vegyületek alkotják, amelyek kémiai információt közvetítenek, hasonlítanak a hormonokhoz is, de a polipeptidekhez is, noha valójában egy külön anyagról beszélünk. Először úgy figyeltek fel erre az anyagra, hogy a futók által tapasztalt mámort kezdték tanulmányozni. Ez a természetes és intenzív aerob testmozgás esetén beálló feldobott állapot az endorfinok és a dopamin szintjének emelkedésétől áll be. Ilyenkor a fizikai fájdalom helyét felváltja egy feldobott optimista, euforikus állapot. És ez is vitathatatlanul függőséget okoz!  Így ehhez, az endorfin fokozott termelődésével járó állapotokhoz igen könnyen hozzá is szokhatunk. Ugyanolyan típusú nyugtató anyag kerül ilyenkor a szervezetünkbe, mint a morfium, csak ezt a szervezet maga választja ki. Az endorfinok és a dopamin együtt fejtik ki a hatásukat, az endorfin csökkenti a fájdalmak hatását és a dopamin okozta gyönyöröknek nyílt utat enged. És a számomra a legmeglepőbb információ, hogy kémiailag a heroin függőséghez hasonlít legjobban ez az állapot :)

És még valami, a teljesség igényével, íme a "nyúlcipő" :)

Legalább agyilag haladtam előre…

Amíg az autómra várok, borzasztóan ki vagyok téve a helyhez kötöttségnek. Kis millió dolog van, amit nem lehet elvégezni nélküle. Ez tény. És bár számtalan dologról kell lemondjak a javíttatás miatt, mégsem engedhetem meg magamnak, hogy megálljon az élet. Az angol tanfolyam lassan a végéhez ér, de az elmúlt 3 hét sajnos így is erősen mínuszos volt mindenféle tekintetben. Semmivel nem haladtam. És bár mindenki mondta, hogy „ugyan már, ez nem tarthat vissza”, SENKI nem tudta a megoldást arra, hogy az eltervezett célokat hogyan valósítsam meg autó nélkül. Hiába… Nem tudok repülni, nem vagyok szuper – erős, stb… Kicsit bosszantó a sok okos ember, aki csak a MEGOLDÁST nem tudja, de baszogatni nagyon tud…

Március 31-én történt a baleset. Ma április 22-e van. És még mindig nincs kész. Ez azt hiszem, mindent elmond…

A saját hülyeségem miatt, le kellett mondanom a következőkről:

• Prága
  1 napra megyünk csak ki, mert nincs pénzem többre, az autó javíttatása után. 24 óra rohanás lesz az egész, de talán így is élvezetes lesz majd. 4500 ft a retúr buszjegy. Cseh koronát már vettem Timikétől, így 1 nap alatt eltapsoljuk mindet. Mindenhova gyalog megyünk, és sokat fotózunk. Érdekes lesz…
• HIFI
  Régóta dédelgetett álmom volt egy komoly hifi. Nem hoz pénzt, és nem teszi eredményesebbé az életemet. De nagyon szerettem volna egyet azóta, hogy sok évvel ezelőtt el kellett adnom az Onkyo-mat. Ez úgy ahogy van, nem teljesül…
• Ádám szülinapja
  11-én lett volna a nagy nap. De a távolság miatt ez sem megy gyalog sajnos… Így ezt is el kellett halasztani. Talán majd most vasárnap…

Sajnos az erre a hónapra (IS) vonatkozó tételekkel sem sikerült haladni, így ezeket is vinnem kell majd tovább.

2. Bocsánatkérés

Folyamatosan bunkó vagyok. Durva, mint egy csiszolópapír. Lópokróc. Borzasztóan bosszant a jelenlegi helyzetem, és nem tudok megoldást találni rá… Azokra vetítem ki a mérgem, akik közel állnak hozzám. (ha veled nem voltam bunkó, akkor vagy piszok mázlista vagy, vagy nem állsz elég közel hozzám) (és ha ez most bánt, akkor most Veled is bunkó voltam, ergo mégsem vagy olyan nagy mázlista)

Ebből azt hiszem, kiválóan látszik, hogy megint sokaktól kéne bocsánatot kérnem…

4. CV

Még csak válasz se jön sehonnan. Illetve 1 jött. Egy olyan hely hirdetett ahol már voltam 1 beszélgetésen. Ismételt jelentkezésemre az alábbi választ küldték:

„Nem tudunk behívni ismét személyes interjúra, mert az előző alkalommal sajnos nem sikerült bennünket arról meggyőznöd:

·         hogy ténylegesen meg tudsz valósítani önállóan egy rendezvényt,

·         hogy megfelelő kreativitással, strukturált és stratégiai gondolkodásmóddal rendelkezel,

·         és kiválóan el tudsz készíteni a nullából egy színes-szagos ppt ajánlatot.”

Nem állítom, hogy elsőre sikerült felfognom ezt… Valamit nagyon rosszul csinálhattam a beszélgetés során. Ez szó szerint azt jelenti, hogy nem értek a munkámhoz… Mivel nagyon neves rendezvényes cég vezetői véleményéről beszélünk, így igyekeztem alázatos maradni, és rákérdezni az általuk vélt komolyabb hibákra, hogy fejleszthessem magam. De valódi válasz nem érkezett. Nehéz ezzel így bármit is kezdeni…

5. Elégedettnek lenni

Amióta lezúztam a kocsimat, semmivel nem voltam elégedett 1 másodpercre se. 3 elpazarolt hét… eddig…

Tehát igyekeztem inkább agyilag tervezni, hogy ha lehetőségem lesz akkor már gyorsabban haladjak.

Kiterveztem az új TV állványom polc szerkezetét, valamint a konyhaasztal felújításának részletein is elgondolkodtam.

Előbbi ismét szín azonos anyagból, kis fantáziából, munkából, és csekély anyagi ráfordításból fog születni. Terveim szerint szépen keretezi majd a tv-t, és dekorálja a jelenleg üres falfelületet mögötte. Szimmetrikus felépítmény lesz, sok pakolós résszel, amit majd idővel fel is töltök számomra fontos dolgokkal.

Utóbbi pedig valódi fából, (táblásított anyagból), vagy a konyhabútorral azonos bútorlapból készül majd. (ezen még vacillálok) Reményeim szerint ez sem lesz vészesen drága megoldás. Fel tudom használni a régi asztal lábait is, így recycling lesz a termék.

Az autó elméletileg ma kijön Jocó keze alól. Holnap futóműves ismét. Szombaton gumis. A felni pedig úgy marad, ahogy van, anyagi források hiányában. Még sokáig emlékeztetni fog arra, hogy milyen hülye voltam.

Eltelt 3 hét a hónapból. Vukcica még egyik könnyen megvalósítható tervünkhöz sem fűzött pontos célokat, és időpontot. Az idő telik. És mi még nem csináltunk semmit ebben a hónapban. Mégcsak ki se választottuk a szobrunkat, vagy a napot amikor megnézzük a napfelkeltét... Lehet hogy ebből sem lesz semmi?

csak leszarom...

nem tudták beállítani a futóművet 2 apróság miatt... már nem érdekel... nem tervezek már semmit... lemondtam róla, hogy bármit is képes leszek megvalósítani ebben a hónapban... tökéletesen tehetetlen vagyok...

"A csapat sztárja ismét a pályán"

2.5 hét kényszerszünet, valamint sok energia, és anyagi ráfordítás után, ismét gurul a masina. Igaz egyelőre csak furcsa szögben, de ezt holnap orvosoljuk reményeim szerint.

Hálás köszönet:

• Jocónak, a magas szintű szakértelemért, és áldozatos munkáért!
• Andrásnak az önzetlen technikai segítségért!
• Vukcicának a lelki vígaszért!
• Édes jó anyámnak, hogy mellettem volt, és támogatott mikor szükségem volt rá!

Nélkülük ez az ügy sokkal drágább, hosszabb, és nehezebb lett volna!

Holnap futóműves vizsgálat és beállítás. Jövőhéten pedig szelepfedéltömítés csere, valamint apróbb kis pucolgatások. 

Sajnos a felnin helyrehozhatatlan kár keletkezett, így ezt a problémát csak jövő tavasszal oldom meg. Addig a 3 maradék felni, és a pótkerék fog dolgozni. A következő téli csere alkalmával pedig lesz időm eladni a maradék felniket, és beszerezni helyettük mást.

Most, hogy ismét nem vagyok helyhez kötve, belevethetem magam az aktív tevékeny létbe újfent.

• Vasárnap bepótolhatjuk Ádám elhalasztott születésnapját! Nagyon jó kis nap lesz. Csak az esetleges szörnyű időjárás tarthat minket vissza...
• Elkezdhetem megvalósítani az új konyhaasztal, valamint a tv-állvány kiegészítésének terveit.

Végre ne mleszek rest... :) Már majdnem begolyóztam a tehetetlenségtől, és a várakozástól.

Megfordult a fejembe, hogy egy megbízhatóan működő blogger oldalra költöztetem ezt a blogot. Egyelőre ismeretlen technikai okokból, képtelen vagyok importálni az erről az oldalról exportált tartalmat... pedig már nagyon unom, hogy ez az oldal egyáltalán nem működik megfelelően. A szerkesztése kész idegbaj. Folyamatos ctrl+c -> ctrl+v van, hogy el ne vesszen amit már begépelt az ember. Nem engedi formázni az oldalt, az oldaldobozokat, és semmit. 1 perc után kifagy a szerkesztő oldal, és semmilyen gombra nem reagál. Nem tudom személyre szabni a sablonokat se... kalap kaki...

Amint sikerül elköltöztetni, azonnal kirakom az új címet...

Jólvan, igaza van mindenkinek aki arra céloz, hogy képes vagyok csak néha feltűnnil, mert ez valamilyen szinten így is van. De ez nem hanyagság, hiszen nincs olyan nap, hogy ne az lenne az első teendőm reggeli kómát követően, amint kilátok a két szép szememen, hogy ide látogassak. Attól még nem kevésbé fontos mindez, hogy ezt nem bizonygatom nap, mint nap, legalábbis véleményem szerint. Csak hát tudni kell, számomra néha nehézséget jelent megannyi gondolat publikussá tétele ebben a formában. Mert néha előtör belőlem a gondolat, vajon tényleg kíváncsi valaki arra, hogy mi történt velem éppen az adott napon? Igen, rossz idő és hangulat függvényében hajlamos vagyok önbizalomhiányban szenvedni...

Én örültem a vasárnapnak, annak ellenére, hogy jóval többet és mást terveztünk az eredeti forgató könyv szerint. (de mindig ami jön abból kell kihozni a lehetőségeket) Egyrészt, mert igazán jó idő volt akkor még, másrészt, mert reggelente a kellő mozgásigényemnek eleget téve sokszor elhaladok a Szépművészeti Múzeum mellett és a hatalmas plakátok láttán már sokszor tűnődtem ezen a kiállításon, hogy azért jó lenne megtekinteni mindezt. Igaz a tárlaton nem sok művet állítottak ki, kb 40-50 kép lehetett, de így is némileg betekintést nyertünk a francia impresszionista festészetbe legalább. Még ha annyira nem nyűgözött le engem sem mindez, mindenképp köszönöm szépen, hogy ott lehettem :)

És nap végén kimentem futni, mert egy kis zápor után még mindig kedvezett az idő. Már alig fértem a bőrömbe. És igen ennek fő oka a cipőim. Erről én akartam mesélni, ne tessék mindig ilyen türelmetlennek lenni! Azok valami fantasztikusak kérem! Életem első, saját, külön bejáratú futócipő. Lehet nem nagy dolog, de számomra mégis az. Sosem volt még ezidáig. Régen versenyeken is csak sima edzőcipőben, vagy kölcsön lábbeliben indultam. És majd készül kép is ígérem, nem számít a mikor, mert a szag több használat után sem fog átmenni az éteren :D

"Még sokkal rosszabb lesz, még mielőtt jobb lenne..."

A hétvégén meglátogatott a drága jó édes... ANYÁM! :) Feljött pestre, hogy szavazzon, körbelátogassa a barátokat, ismerősöket, kimenjen a temetőbe, stb... A szokásos dolgok, amiknek eddig útját állta a távolság.

Miután letudtuk állampolgári és erkölcsi kötelességünket a szavazófülkében, én elmentem Vukcicával egy kiállításra, a blog.hu jóvoltából. Kár volt. Annyi fáradtságot nem ért, hogy felkejek reggel. Én TUDOM, hogy nem értek a művészethez, de ez azért már túlzás. A teljes Dega-tól Picasso-ig elnevezésű tárlat, 3 olyan képet tartalmazott, ami valóban elismerésre méltó. Olyan festmények is helyet kaptak a falakon, amilyenekhez hasonlót legutóbb csak az általános iskola felső tagozatában láttam, egy-két ügyes kezű tanulótól... komolyan. Szánalmasak voltak.

Vagy 30 képből max 3 tetszett. Azok viszont nagyon. VAlósággal lemásztak az alakok a képekről. Hihetetlen részletes ábrázolás. Tökéletesen élethű 3d. Le a kalappal (ebbe a rohadt melegbe). És mindezt több 100 évvel ezelőtt akár. Nem semmi.

Nem vagyok művészettörténész, és nem is nagyon érdekelnek a részletesebb háttértörténetek. Egyszerűen vagy szép az a kép, vagy nem...

"a MŰVÉSZ azért dobott egy nagy fekete pacát erre a képre mert ki akarta fejezni, hogy milyen egy elfuserált suttyó élete van..." kit érdekel ez? és kit érdekel egy fekete paca?

Mivel a blog.hu kérte hogy aki elmegy a kiállításra, az írja meg a véleményét. Íme:

• Kár volt elmenni. Nekem ez a véleményem.

Mivel vasárnapra eredendően más programot terveztünk, így sajnos az egész nap egy nagy csalódás volt. Az autó még mindig nincs kész. Már tippelni se merek mikorra lesz meg... Közönyös beletörődéssel kezelem a helyzetet. Mi mást tehetnék? (okoskodók kíméljenek!) Minden alkatréss megvan már, csak Jocóra várok. Aztán ha ő végre végez, akkor vihetem futóműveshez, és az eltörött felni ügyét is meg kell majd oldani. De erre inkább nem is gondolok...

Anyám hétfő estig maradt, így 1 éjszakára lemondtam a hatalmas ágyam nyújtotta kényelemről, és kiköltöztem a kanapéra éjszakára. Meglepő módon egész jól aludtam... Másnap tudunk beszélgetni kicsit anyámmal. Jól kipanaszkodtuk magunkat. Néha ez is kell.

Sőt. Előkerült egy érdekes történet régről. Kiderült, hogy még járni se tudtam, és már kukoricát loptam... hiába... a véremben van. :)

Vukcica kapott egy futócipőt szülinapjára egy rokonától. Elősegítendő új "maratoni" céljait. Ígért képet, és külön bejegyzést a témában, de eddig hiába vártuk a beszámolót.

Az angol meglepően nehezen megy. A beszéddel vannak problémáim. ÉS istentelenül idegesít. Ha másokat hallgatok, akkor mindent megértek azonnal. Minden egyes szót. Az írás, és az olvasás is viszonylag jól megy. De ha beszélnem kell, akkor nem jutnak eszembe a szavak. Holott tudom őket. De lefagyok. HA egy komolyabb mondatot akarok összerakni akkor bizony elbotlok. Rossz szavakat szedek elő, és helytelenül alkalmazom őket. Ez borzasztóan idegesít. Pont ez lenne a legfontosabb fejlesztési terület, a távolabbi célok érdekében... Kértem tanácsot Devi-től. Remélem használ majd...

De hogy ne lássam ennyire sötéten ezt sem:

• fejlődik a szókincsem
• pontosodik a nyelvtani tudásom (pl: pp & ppc!!! :) )

HA valahogy sikerül felszednem egy kis beszéd - magabiztosságot, akkor már elégedett leszek.

"A várakozás fokozza a gyönyört? ... ló*aszt..."

Egész héten úgy terveztem, hogy ma kész lesz a kocsi. Ember tervez... DE MINEK??? :(

Minden erőmmel próbálok pozitív maradni, és látni a jót a rosszban. De már egy ideje csak olyan vígaszt találok, hogy "lehetne rosszabb is..." de ez NEM vígasz!!! Még csak nem is pozitív! Mint ha valaki azzal érvelne, hogy az országunk helyzete is lehetne sokkal rosszabb is, hiszen nézzük meg milyen szar van keletre. És ez ki a rákot érdekel??? MÉR SZEMPONT, hogy van rosszabb is? Attól nekünk jobb? NEM!!!

Csak akkor lesz jobb, hogy jobb lesz. Ez ilyen egyszerű... Ki nem szarja le, hogy hány helyen mennyire rosszabb??? ELŐRE KELL nézni! NEm hátra... milyen hülyeség ez...

Per pillanat nem mennek a dolgok. Van ilyen. Már megszoktam... Majd elmúlik. Mint a boldogság. :)

Ma pl arra számítottam, hogy elkészül a kocsim. Ezt beszéltük meg. De nem készült el. És NEM szóltak, hogy nem készül el. Vasárnapra nagyon kellett volna... Úgyhogy ezt megin nagyon megszívtam... Átmeneti megoldást nem találtam, mert vagy költséges, vagy még költségesebb. Egyik verzió sem megengedhető most...

Így elmarad minden amit terveztem. megin...

Úgy döntöttem semmit nem tervezek mostantól, amíg helyre ne mállnak a dolgok, mert csak felesleges energia pazarlás.