4 nap anyámnál. Kijutott mindenből bőven. Volt munka, király, és egy csepp alvás is. Odafelé "nem volt kecmec" és megálltam a PANORÁMA étteremben és kajáltam egyet.

A tapasztalat a következő:

- ha AKKOR állok meg enni amikor először erre gondoltam, akkor sokkal jobb lett volna. Nyár lett volna, nem egyedül lettem volna, és látszott volna a balcsi.

Így csak ennyi látszott...

Érdekes élmény volt a 3 szomszéd csemete látogatása. Anyámnál van minden kiskori játék már. Lego, társas, stb. De előkerült gyerekkorom nagy hőse is. Néhány G.I. JOE figura. :)

Szép emlékek :)

Ő volt a kedvencem... :)

KÉÉÉÉSZ!

2 napig tartott, de befejeztem. :) SZÉP lett!

Hálás köszönet OLInak, és CATnek a segítségért!!! Főleg OLInak, és pláááne CATnek! :)

Íme:

El lett fordítva, így a fejtámla az ablak alatt van. A képen is látszik, hogy elfér a konvektor mellett, de jön a tél, és nem akarom a fűtési szezonra ilyen közel rakni a hőforráshoz. De nyáron nyugodt szívvel fordítható el a képen látható irányba. Pontosan az ablak keretéig ér, így gond nélkül nyitható az ablak. Már csak egy korrekt matrac kell :)

Aztán jöhet a kisasztal, és szőnyeg. Még idén meglesz mind. :)

Már most látszik, hogy nagyon nagy haladás történt az idén. Minden szempontból komoly változások álltak be. Persze nem mind örömteli. Sőt egyik másik igencsak fájdalmas. De előre tudtuk, hogy nem lesz egy könnyű menet. Ez van... "I.J." :)

Leginknább a környezet rendezése, és a nem várt (nem tervezett) listapontok hoztak nagy sikerélményeket. Elég csak a sziklamászást említenem... :)

Pár tétel, már csak nehezen valósulhat meg idén. Pl: éjszakai pucér fürdőzés. HA ragaszkodunk ahhoz a körülményhez ami ezt különlegessé teszi, vagyis ahhoz, hogy nem otthon a kádban kell pucéran fürdeni, akkor ez nehezen kivitelezhető már, lévén a nyár már elmúlt. Természetesen nem lehetetlen... Ha lesz alkalom, ki fogom használni... :)

A maradék tételek között viszont van olyasmi is, ami még bőven belefér február végéig. Ezekről nem mondok le:

• Síelés

Közeli országokba már könnyedén el lehet menni. Nem kell hozzá sok pénz, vagy szabadidő. Mert egyikből sincs sok mostanában... Na jó... inkább időből állok rosszul... :) Ehhez csak egy partner kell, és egy uticél. A többi már csak elszántság kérdése.

• Balatoni vendéglő

Október végén megyek arrafelé, így adódik az alkalom... egy finom meleg leves... remélhetőleg nem egyedül... de az se fog visszatartani, ha egyedül leszek...

• Prága

Itt már képlékenyebb a helyzet. Az sincs kicsukva, hogy más hangulatos kis város lesz belőle... Krakkó, vagy Zágráb is szóba jöhet. De valahová megyek. Ezt egyre biztosabban látom.

Emellett még a szoba projekt befejezése, és talán a konyha elkezdése is rám vár.

Alakul fejemben a következő, 2011-2012-es lista is. Már most olyanokkal van tele, amikre álmomban se gondoltam volna. Nagyon izgalmas idők jönnek... :)

Sokkal több olyan tétel lesz benne ami 1 személyes. A tapasztalatok azt mutatják, hogy bizony csak magamban bízhatok igazán ilyen téren.

Kronológiailag a következők:

• Ágy összeszerelés, maszkolás, lefújás
• Kisasztal kitervezés, gyártás
• Balatoni vendéglő

A nehezén túl vagyok. Kirterveztem, levágattam, kifizettem, elhoztam. (köszi Robi!)

Az élvezetesebb része most jön. Össze kell rakni, és bele kell szabni a rácsot. Aztán karácsonyig kell keresni egy megfelelő matracot.

Vasárnap délután sikerült elhozni. Miután a szombat éjszakát sikerült megint munkával tölteni. Egy régi ismerőssel is összefutottam, aki a félhomályban hamarabb felismert mint én őt. Kicsit furcsa volt ilyen közegben találkozni, de legalább nem volt olyan egyhangú az este. Jót beszélgettünk, aztán a nap végén (illetve a következő elején) még guitar hero-ztam is egy kicsit... pont jól esett a tompa szellememnek.

Ebből adódóan sikerült kómában töltenem a vasárnap felét. De Robi gyorsan segített, és elhoztuk. Jövök neki egy biliárddal, vagy kínai kajával vagy valami hasonló. :)

Egyelőre csak felhodtam, és vettem krém színű akrill festéket. Rájöttem, hogy a többi bútorhoz hasnolóan, itt is ezzel kell kevernem. Ahoyg a kanapén is. Így lesz tökéletes az egyensúly. :) Lassan a forma is előttem van. Vettem maszkoló szalagot is, így abszolút egyedi lesz a forma. De ezzel megvárok egy másik személyt is. Kell, hogy lássa más valaki is, hogy legyen egy másik vélemény is, ami megerősít, vagy a helyes irányba terel. Végülis csak 1 esélyem van lefújni az ágyat. NEm szeretném újra vágatni. :)

Addig a héten összerakom, és beállítom. A jelenlegi matraccal is jó lesz egy darabig.

Lassan elkezdhetek filózni azon is, hogy milyen fromán oldjam meg a kisasztalt... :)

Már nincs messze a vége... :)

Vasárnap elhozzom az ágy-anyagot. A héten elkészült, csak nem fér be a kocsimba. Így Robi segít majd nekem, és vasárnap elhozzuk. Azt hiszem aznap össze is rakom. Úgyse tudom megállni, hogy ne rakjam össze. :)

Aztán elmegyek venni metál akrill festéket, sablont, ecsetet, stb, és lefestem. Jobb lenne úgy festeni, hogy még nincs összerakva, mert le lehetne fektetni a lapokat, de a minta folytatólagossága miatt előbb inkább összerakom. Így kényelmetlenebb lesz a minta festése, de sablonnal remélem nem lesz vészes.

Ha ez megvan akkor már csak a kisasztalt kell kitalálnom, és megcsinálnom.

(meg szőnyeget, és új matracot venni...)

Régóta nem írtam a blogra. Szimplán csak nem volt mit. Minek írjam ide minden nap, hogy "dolgozom"... "ma is dolgozom"... Semmi köze a munklának a listához...

Október végére kértem egy kis szabit, úgyhogy lesz 4 napom pihenni... Remélem senki nem rontja el a terveimet.

Ha elkészült az ágy, akkor képes beszámoló érkezik, és összesítem a még ki nem pipált tételeket. Meglátjuk mi fér még bele ebbe az évbe...

Nagyon kemény hónapokon vagyok túl. A munka fontos. Na de mindennek van határa! Ez már túlzás!!!

Ép itt az ideje, hogy a napom 24 órájában másnak is teret szorítsak. Nem csak a munkából áll az élet... legalább is már rég rossz, ha csak abból áll... márpedig most csak abból áll... a ragya kivert már a sok stressztől és a fáradtságtól... ez így nem mehet tovább...

Bár a neheze még előttem van, hiszen jön a szezon legdurvább része. De akkor is másképp kell összeállítanom a napjaimat innentől.

Nemrég ismét elmentem a DORTGRUND meccsére. Lassan egy éve nem fociztam a sérülésem miatt. De már egy ideje minden okés a sarkammal, így igyekszem újra felfejlődni a csapathoz. A reflekszek megmaradtak, de érzem, hogy lelassultam. Ezen is változtatni kell.

Jön a koriszezon, így ideje végre elhasználni a bérletem maradék részét. Tavaly már egész jól haladtam. Folytatjuk onnan...

Jön a tél is. Így a listán szereplő "síelés" is közeleg. "Nincs kifogás, nincs kecmec..."

Ezen felül elhatároztam, hogy igyekszem mégtöbbet tenni azért, hogy az a kevés szabadidőm ne egyedül teljen. Ez persze nem csak rajtam múlik... de ha lehet akkor teszünk érte többet, mint eddig...

kb 3 hónap maradt ebből az évből, és még hátra van a síelés is.

Nem voltunk Aggtelken, vizitúrán, és Londonban sem. Ez több mint sok. kétséges, hogy teljesíthető. Persze nem felejtem el, hogy mennyi minden mást teljesítettem ezeken felül. De akkor is sok minden van még amit tenni kell...

Már egy ideje körvonalazódik a fejemben a 2011-es lista. Előre nem látott következménye az eseményeknek, hogy olyasmiket írtam már most össze, amikre gondlni se mertem volna, vagy épp csak eszembe se jutott még soha. :) úgy fest, nem is ismerem magam...

Szóval summázva:

- sokkal több sport, újra foci a dortgrund-al, és fallabda partner keresése

- kori hetente minimum 1x

Igyekeznem kell a munkát "keretek" között tartani. Ott a helye ugyan is. Több ismerősöm van akit tönkre tesz a munka... eszem ágában sincs oda jutni... Ugyanakkor ez csak akkor működik, ha van egy fontosabb alternatíva. Per pill nincs... tehát ezen kell változtatni...

A fáradtság néha különös módon hat az emberre... :)

Szereplők képen, balról jobbra:

Fiúk: Jani, Patrik, nemtom ki, Csabi

Lányok: Brigike, Csabi barátnője, Uzsika, nemtom ki, Dorina

Avagy Borfesztivál szervezői szemmel!

Utólag is nehéz elhinni, hogy vége van. Menet közben igencsak végtelennek tűnt...

Szerdán hajnalban kezdődött igazán, a telepítéssel. Pálya, hinterland, miegymás. A pálya alapból is kifejezetten nehéz volt, de (rém)álmomban se hittem volna, hogy ilyen természeti "katasztrófákkal" kell szembeszállnunk.

Az 5 napból 3 napig esett az eső. 2 napon kifejezetten ÖMLÖTT! A VIP sátor hintije  abszurd kicsi méretű volt. És ebbe az abszúrd méretű kicsi sátorba ömlött be a víz, amikor éppen esett. A nemzeti galéria tetejéről pont itt kellett anno levezetni az esővizet. Bokáig gázoltunk a vízben.

Ahelyett, hogy arról írnék, milyen részegek voltak a VIP vendégek, milyen kibaszottul arrogánsak és bunkók, vagy hogy éltek visza a türelmünkkel, és a vendéglátással, inkább arról írok, amire örömmel emlékezem majd mindig.

Fantasztikus csapattal dolgozhattam ezen a héten. 3 fővel bonyolítottunk le olyan színvnalú vendéglátást, (kritikán aluli körülmények között) hogy le a kalappal. Büszke vagyok minnyájukra. Munkájukra igényes, rendkívül kitartó fiatal srácok, és egy mesterien jó szakácslány. Az a fajta, aki egy atomóra pontosságával készíti az ételeket. Mindig tele volt a cséving a frissen készült sültekkel, zöldségekkel, pörköltekkel. Birka, kacsa, csirke, marha. Ínycsiklandó sajttálak, és gyümölcsök. Szegénykét AGYON dicsérték. Már belepirult. Mindezek mellett még a vendégekkel is úgy kommunikált, és beszélt az ételről, hogy levette őket a lábukról. Napi 16 órán keresztül sütött főzött megállás nélkül. ZSENIÁLIS volt! :)

Jah... és fél kézzel megtart egy 3x3-as sátrat... boccs... :)

A két felszolgáló meg nem csak rohant a pályán, de egyenesen SZÁLLT! Repkedtek ide-oda a tálakkal, poharakkal. Az asztalok tiszták voltak, a szennyes edény azonnal nyomtalanul eltűnt, és a vendégek előtt azonnal ott termett az új adag étel ital. A legnagyobb elvárható szakmai odaadással kezeltek minden vendégekt Mosolyogva, és láthatatlanul. Nyitástól zárásig (és még tovább is) A tomboló viharok, és eső ellenére is rend, és tisztaság volt a sátroban. Kétség nélkül kijelenthető, hogy amit véghezvittek 5 nap alatt, az több mint elvárható... :)

A viharok olyan erősek voltak az egyik nap, hogy ropora törték az egyik napernyőt, és eszméletlen erővel kapták fel a LESÚLYOZOTT 3x3-as sátrat. Minden talpán volt betonkocka, de a szél úgy megmozgatta, hogy kijött a láb a súly alól, és már repült is a sátor. Le a várfalról... De szakácsunknak a folyamatos főzés mellett ez sem okozhatott gondot. Fél lézzel kapott utána, és kapta el repülés közben, amíg a szél átfordította, és lefordította a várfalon. Mi a VIP-ből csak annyit hallottunk, hogy "hééé HÉÉ HÉÉÉÉÉÉÁÁÁÁÁ"...

Azonnal rohatunk, és visszahúztuk a sátrat. Egy percen belül a sátor ismét állt. Vizes palackokkal körbekötöztük a lábakat, és visszahajlítottuk a deformálódott rudazatot. A VIP-be visszatérve szerény taps fogadott minket, és azonnal folytattuk a vendégek kiszolgálását. SEMMI káosz, semmi zűrzavar, és SEMMI pánik! A problémát olyan profi szinten kezeltük, hogy az már túlzás.

Az utolsó nap végén igyekeztem elmondani az embereimnek, hogy milyen elégedett vagyok a teljesítményükkel. Szenttül hiszem, hogy azt is tudatni kell az emberekkel, ha jól végzik a dolgukat, és nem csak akkor kell csesztetni őket, ha valami nem sikerül. Leültettem őket egy asztalhoz, és őszintén, egyenként elmondtam, hogy ki, mit, hogyan tett azért, hogy ez az 5 nap ilyen jól teljen el a vendégeknek. Szemmel láthatóan jól esett nekik a dicséret, és szerényen visszautasították, miszerint ez "csapatmunka volt" De mindannyian tudjuk, hogy egy csapat is egyénekből áll. Akik egyéni teljesítményétől függ a CSAPAT munkája. Ez már pedig KIFOGÁSTALAN munka volt. Ennyi.

A többi szekciónk is jól teljesített. A két sajtpult, és és a csülökbár is kiemelkedően teljesített. Nem tudtam úgy arra menni ellenőrizni, hogy tudjak velük egy szót is beszélni nyugodtan. Még esős időben is tömték az emberek a CSÜLKÖS kajákat. HA szép idő volt akkor meg rendőr kellett volna hogy irányítsa a tömeget. AJó időben az összes sörgarnitúránk non-stop foglalt volt.

Néha elszomorít azonban 2 dolog.

1.

Ilyen eseményeken mindig eszméletlenül nagy menniységű (minőségi) ételt kell kidobnunk. Főleg a VIP sátorban. Régóta tudjuk, hogy ami ingyen van abból a sok sem elég. Akkor sem, ha már degeszre ette magát, vagy épp azt nem szereti. De ha ingyen van, akkor nincs az az alkohol vagy étel mennyiség, amit ne kérnének ki. Aztán beletúr, és az egész megy a kukába.

2.

Ha ingyen van, akkorpersze muzsáj MÉÉÉÉG inni is. Jól lerészegedik, és szidja az anyámat, mikor kidobatom "mint macskát szarni". Az elmúlt pár évben nem szokott hozzá, hogy NEM tehet meg akármit akkor sem, ha ő a VIP. Leszarom. Én meg az vagyok, aki kidobatja mint egy rakás szart. Másnap már érdekes módon szerényebben viselkedtek... Ki hitte volna... :) Ezek az emberek IGAZGATÓK és TULAJDONOSOK mindenféle nagy multiknál. És pont úgy viselkedtek, mint egy utolsó koszos részeg söpredék, egy füstös bicskázóban. Szánalmas...

Persze  itt is voltak olyan vendégek is, akikért érdemes volt aznap is felkelni. ( vagy le se feküdni) És ők a fontosak. Értük dolgozunk. Értük vagyunk talpon napi 20-22 órát. Értük mosolygunk, és értük "szolgálunk". Mindegy, hogy szakács, pincér, rakodó, vagy épp rendezvényes vagy. ŐK értékelik a munkádat, és hálás kifejezéssel az arcukon kérik, a pincért, hogy szóljon a szakácsnak, és a főnökének, mert szeretnék megköszönni, hogy ma itt lehettek. Ilyenkor az ember azonnal megenyhül, és mély tiszteletet érez a szakma iránt. Mert igenis van olyan, aki ÉRTÉKELI a munkánkat. Pedig Ő is egy "nagy ember". Esetleg nagyobb mint mi. Egy bafolyásos személy, vagy politikus, vagy közéleti személyiség, aki nyilván ezer és ezer helyen volt már vendég. És mégis veszi a fáradtságot, hogy hosszú tömött sorokban köszönetet mondjon a vendéglátásért, az ételért, és a "szolgálatért". EZ a pillanat ad erőt azokhoz a percekhez, amikor mosolyogva kell "ellenállni" egy anyámat szidó részeg igazgatónak. (persze a kidobatás is nagy kárpótlás ezért :) )

És nem maradhatnak el a képek se:

Azért nem tetszem írni, mert nem vagyok gépközelben. Persze ez is most lehet egy jól hangzó kifogás. De a megannyi miért más lapra tartozik.Nem magyarázkodom.

Helyette íme a beszámoló:

A reggel és az ébredés nem ment könnyen. (Mostanában ez nagyon nem megy könnyen...) Most is pár percig igen erősen csábított a takaró melege. De nem volt vissza út. Előző nap felvettem a hivatalos rajtcsomagomat, mondhatni utolsók közt. Majd minden információ és egyéb birtokában nem volt más hátra, elindultam a Városliget felé. Majd érkezésem és rövid körbetekintés után beálltam a lelkes sokaságba és szépen bemelegítettem a tömeggel. Én is beálltam a sorba :) Ez amolyan kis csoportos nyújtózás. A megannyi rajtvonal közül, mindenki az általa tervezett időhöz viszonyítva állhatott fel. Én ugye csak azt akartam, terveztem vagy mi, hogy benn legyek a célban de mégis a 2 óra és 2h 15perc között teljesítők közé álltam, mert nem akartam a végére. Az mégis hogy nézett volna ki. Végre nagy nehezen elindultunk. Az hosszú időnek tűnt. ( igen a türelem az még mindig nem tartozik az erényeim közé és gyakorolni kell) Pár üres tétova perc. És végre. Az Andrássy út, az útszéli fák, zongora hangja, Duna illata, elrepült az első 10km, ami kifejezetten kellemes volt. Még az időjárás is igazi sportimádó. A 15km-nél sem volt gond. Még nem. Aztán a 16.km- nél kicsit elkezdtem érezni a  jobb térdem, nem is kicsit, majd a 18.-nál már nagyon fájt, szúrt mindenhol. Nem volt amolyan holtpont, amikor erőmből nem bírtam volna tovább. Más az, ami nehezítette lépteim. Érdekes gondolatok közt vesztem el el és jó érzés volt a kavalkád, majd kiürülni és ott lenni végül. Megérkezni...Több ezer ember, megannyi mosoly. Ismeretlen ismerős tekintetek. De megérkeztem! Sikerült! És azt hiszem mindenkinek meg kell köszönnöm megannyi bíztatást (is)!

És most? Azt hiszem jövőre át kéne úszni a Balatont :D

Nem bírok leállni... :)

A polc összerakása után zakatolt tovább az agyam. Megvilágosodtam, hogy csinálnom kell egy új ágyat, mert nagyon nem illik a mostani semmihez se. És nyekereg is nagyon. Bár ez jelenleg csak engem zavar... :) De ez sem maradhat így örökre, így inkább csinálok egy új ágyat. A jelenleginek a kerete megy fel a vaterára, mert nagyon szép kis tömörfa keret. Viszont a rács szerkezetét megtartom. Az nagyon jó. Masszív szerkkezet. Kiszerelem, és berakom majd az új keretbe. Az új keret vastagabb anyagból készül majd, hogy tartós legyen. Minimum 2.5 cm -es anyagból, ugyanolyan színben mint a polc. Így egy szettet fognak alkotni a polccal. A fejtámlával csinálok majd valami kreatívat, ugyanis egy ágyat leginkább a fejtámla határoz meg esztétikailag.

Elfordítom a jelenlegire merőlegesen, így nyerek fél métert a szoba hosszából. A polc arrébb mehet, és az új méretek után csinálok majd kisasztalt. Így az ágyat is legalább 2 oldalról lehet majd megközelíteni. Nem lesz ilyen "sűrű" érzés a bútorok között.

Mivel a héten borfeszt van, így ez a projekt még várat magára... Vasárnapig gálya van...

Vukcica lefutotta a félmaratont. Én biztonsági okokból nem lehettem ott a nagy befutón, de utólag is gratulálok neki. Hogy erről az élményről mért nem számol be nekünk személyesen itt is... az jó kérdés...