Elkészült a polc. Így a szoba már félkész. :)

Hálás köszönet Kósa Zolinak, és Nelly-nek!

"Ez a projekt nem jöhetett volna létre, ha nincs a Kósa Zoli!" :)

Nagyon szép lett. Pont elfér, és pont eltakar. Nagyon kellemes kis kanapés sarok lett így a szoba egyik feléből. A másik felébe (majd ha gazdag leszek) kerül egy új ágy. A kanapé elé meg csinálok egy kis asztalt. Laposat, téglalap alakút. Szintén egyedit. Ez már kis projekt, hamar összerakom. A polc kb 2 óra alatt elkészült. Egyedül ez minimum a duplája lett volna... :)

Most így nézünk ki:

Nagyon jól sikerült kis polc. Tökéletesen szimmetrikus, és két oldalas. Mivel jöhet még variálás, és rendezkedés, így nagyon hasznos, hogy az elem variatív.

A 

következő lépés tehát a kis asztal... Már kolbászol bennem néhány látványterv, de még nincs meg az igazi forma. A 

borfesztivál után ennek is nekilátok.

A héten már gőzerővel folynak az utolsó előkészületi munkálatok, mert a jövő héten itt a 19. Borfesztivál a várban. Ezúttal is rengeteg eseménynek ad helyet a fesztivál, és szintén rengeteg érdeklődőre számítunk.

A programról részletesen tájékozódhatsz itt: KLIKK!

Külön figyelmébe ajánlom mindenkinek a "csülökbár", és a "VIP sátor" programjait. :)

Elrepült az augusztus. Olyan gyorsan mintha csak 1 hét lett volna. Pedig nemhogy 1, de 4 rohadt kemény hét volt. Tele munkával. Semmi mással. Csak munkával.

Ennek ellenére előre haladtam a szoba projektben, nem is keveset. A megrendelt egység megérkezett, az elválasztó elem, pedig saját kezűleg készül majd el, péntek éjszaka. Új gondolatként jelentkezett, hogy egy új kis asztal is kéne majd a szobába. Ennek megvalósításán most meditálok éppen. Ezt sem fogjuk elkapkodni... :)

Az elválasztó polc pénteken készül el a műhelyben, "wenge" színből, így tökéletesen illeszkedik majd a meglévő elemekhez. Nap közben elhozom, és este, ha hazaérek, akkor nekiállok összeépíteni. Reményeim szerint 3-4 óra alatt végzek vele, ugyanis ez lesz az első absztrakt munkám. Egyetlen vonal se fut végig, minden lap megtörik, és szabálytalanul folytatódik. Ugyanakkos az egészet tekintve, tökéletesen szimmetrikus bútor lesz. 170 x 125 cm.

Íme a vázlat:

A képen is jól látható, hogy egyetlen vízszintes, vagy függőleges elem se fut végig. Minden "vonal" megtörik, és irányt vált. Ugyanakkor tökéletesen szimetrikus az egység. Egyedi méretre készül. A polcok méretei, és az kis fakk-ok mérete változó, így a legkülönlegesebb álló, vagy fekvő elemek is elhelyezhetők benne. a példa kedvéért: könnyen dekorálható "vázával" és "lapos tányérral" is.

Ez az új elem váltja le a még szobában éktelenkedő, oda nem illő íróasztalt. Ezzel kettős célom van. Kevesebb időt töltsek a száémítógép előtt, és kultúrált módon válasszam le az ágyat, a szoba bejáratától. A bútor úgy lett tervezve, hogy a szoba minden pontjából továbbra is kifogástalanul lehessen élvezni a filmnézést, vagy a zenehallgatást. Hátfal nélküli, úgynevezett "rejtett stabilizációval" rendelkezik, így tökéletesen átlátszó. Nem árnyékol, nem sötétíti le a szoba másik felét, ugyanakkor hangulatosan elkülöníti azt. Mivel hátfal nélküli, így átrendezés vagy költözés esetén is probléma nélkül megfordítható, vagy helyezhető el máshol. Nincs "eleje" vagy "hátulja". Csak alja van, meg teteje... :)

Mivel ezt az elemet már nem tudtam meglévő készletből építeni, így természetesen ennél a terméknél már jelentkezik némi anyagi ráfordítás is. A végleges adatokkal pénteken fogok rendelkezni, de most úgy fest, hogy 24.000 Ft-ba kerül majd ez az elem. Méreteit tekinve nyugodt szívvel kijelenthető, hogy ez kb 1/3-a egy hasonló "bolti" terméknek. Arról nem is beszélve, hogy a "bolti" termékek többsége PAPÍRBÓL van. Ez nem költői túlzás. VALÓBAN papír a töltelék anyaguk. Bárki meggyőződhet róla a nagy bútorüzletek honlapján... De egyszerű kiszúrni szemmel is az ilyet. Amelyik bútor könnyebb, mint ahogy azt az anyagvastagság megkövetelné, az bizony PAPÍR-betétes... Egyre inkább hódít ez a divat. Tulajdonképpen két farostlemez között most már nem rétegelt lemes, vagy pozdorja van, hanem méhsejtes papírcella. Így könnyítenek, és olcsósítanak. Én csak azt nem értem, hogy akkor MÉR kerül annyiba??? Ha én első osztályú bútorlapból kihozom 1/3-ad annyiból, akkor náluk vajon MI kerül annyiba egy ilyen polcos elemen???

Nem tisztem a piackutatás, vagy elemzés. De ez akkor is FELTÜNŐ különbség!

Hónapok óta. CSAK munka van. Ha úgy nézzü sikeresen menekülök a "falak" elől. Ez az állpot nyilván nem tartható sokáig. De per pill... senki nem tud jobbat mondani. :) Majd utólag lesz okos mindenki... :)

Amíg megtalálom az ide vonatkozó arany-közép utat, addig itt egy pár fotó annak akit érdekel, hogy mégis mi a fenével töltöm az időt...

A "mákosrétes" eset is itt történt... :)

Most szombaton lesz az ELSŐ Nemzeti Gulyás Nap. Már a neve is tetszetős, de a célja egyenesen megható. Mi más tükrözné jobban a nemzeti összetartozást (sőt, a nemzeteken túlit is), mint a közös étkezés. Hát még ha Gulyás az az étel... :)

A kezdeményeséről bővebben itt olvashatsz: KLIKK!

Több barátommal is csatlakozunk, és javaslom, te is tégy így. Lassan vége a nyárnak. Egy kellemes bográcsozás a kertben biztosan feltölt energiával téged is. Ha pedig nincs kerted, csak csatlakozz valakihez, akinek van. :)

ÉLJEN A GULYÁÁÁÁÁÁÁÁS! :)

Fesztivál, konferencia, gálavacsora, vip kávészünet, ingyen ételosztás, és esküvő hegyek. Ezek vannak hosszú tömött sorokban. Tulajdonképpen a nap 24 órájából 20-at dolgozom. Ez most kifejezetten jól esik.

Kicsit sok (és fájó) veszteséget kellett elkönyvelnem az elmúlt hónapban. Ismét. Már látom, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz. Az első eseteknél azt gondoltam, hogy lemorzsolódik az aprólék. De ma már látom, hogy bizony komplett, átfogó változások jöttek el. Minden tekintetben.

"Az ember 7 évente változik..."

A mondás így tartja. Jelen pillanatban ezt tökéletesen meg is értem. Sőt. Egyetértek. Érzem a változást minden területen, kívül - belül. De a változás CSAK jó lehet. Hogy Csokibácsit idézzem:

"Csokibácsi változik... TI meg itt maradtok... aki szeret, velem jöhet..."

Egyszóval mostanában a munkába temetkezem. Van is mibe. Ez még a jobbik eset... :) Lassan azonban hó vége van. Ergo már nincs sok időm befejezni a "szoba" projektet. Ehhez azonban még vánom kell a már megrendelt tételre. Hó végén érkezik, ha minden igaz. Ha az megvan, akkor jöhet az utolsó komoly feladat a projektben. Remélem még ebben a hónapban az is. Aztán jöhet a konyha... :)

Néhány barátomat sikerült vendégül látnom a héten, a várban, a húsfesztiválon. Robinak és Vukcicának is megismertem az új "oldalbordáját". Mindketten meglehetősen boldognak tűnnek! :) Ez nagyon jó hír! :) Kedves emberkéket ismertem meg, és örülök, hogy jó úton haladnak mindketten. Drukkolok nekik ezerrel... :)

A héten naponta 3x is sikerült megtapasztalnom az igazi magyar mentalitást. Szörnyen szánalmas ez. Komolyan. Részben dühítő, részben elszomorító... Ingyen kóstolót tartunk a várban, a dominikánus udvarban. Azt eddig is tudtuk, hogy ami ingyen van azért ölik egymást a népek. Ez nem újdonság. No de akkor is, ha NEM SZERETI azt amit osztanak??? :) na EEEEZ szánalmas...

1.

- Finom mákos rétessel tudok szolgálni asszonyom. Megkóstolna egyet?

- Sajnos azt nem szeretem. Nincs más fajta?

- Nincs sajnos, csak mákosat tudok adni. A többi már elfogyott...

- Jajj... De azt sajnos nem szeretem...

- Sajnálom, csak mákos van.

- Na jó, akkor kérek egyet...

2.

- Parancsoljon uram, egy finom kóstoló. Báránypörkölt.

- Csak ennyit adnak?

3.

- Elnézést uram, ön már kapott kóstolót.

- De még éhes vagyok. Nem lehet kérni még?

4.

- Elfogyott a csirkepörkölt, és a köret is, sajnáljuk. 3 órakor újra tartunk kóstolást.

- Megkaphatom a maradék szaftot, egy kis kenyérrel?

SZÁÁÁNALMAAAAAS!!!!

Ezek NEM nélkülözők. Nem éhező emberek a Blahán. Mezei átlagos magyarok. Akik ölik egymást a pici adag kóstolóért. Picike adag. Kóstoló. Nyilván nem arra szolgál, hogy belakjon vele az ember. A fesztivál keretein belül, a támogatók termékeit lehet kóstolni. Falatkák.

Tolongás, kiabálás, anyázás. Kő kemény harc, egy falatka kajárét. Két kanálnyi mennyiség. :) szánalmas... Normál, átlagos magyarok. Mind! Külföldi túrista be se mert állni a sorba. Félt. :) Inkább megvette picit odébb pénzért. Már gondolkodtunk rajta, hogy egy darabka sütit bedobunk a tömegbe, és röhögve nézzük ahogy verekszenek érte... :)

De persze ez csak az átlag. Akadt 100 emberből 1-1, aki hálás volt, megköszönte, megkérdezte a receptet, stb. Akadt egy pár, aki értékelte a törődést, és az ételt. Tudom, hogy a 100-ból, csak ez az 1 a fontos, akinek örömet okoztunk, de ez akkor is lesúlytó. A nagy átlag magyar ilyenkor mutatkozik be... Állatok... mind...

De mi mindet mosolyogva, kedvesen szolgáltuk ki. Azokat is, akik szemenköptek volna, hogy csak "kóstoló" adagot adunk, ahelyett, hogy degeszre tömnénk, vagy ép nincs csak mákos rétes... ez egyébként a kedvencem... mármint hogy KÉRI! :)

ingyen mákos rétes - NEM szereti - nincs más fajta - najó... akkor mégis jó lesz...

NEM SZERETI!!!! DE INGYEN VAN! akkor mégis megeszi...

Csak gondolj bele. Megeszi azt amit NEM szeret, CSAK AZÉRT, mert ingyen van... UNDORÍTÓ!

Ezt nem most tapasztalom először... És fogom is még... Mert itt élek. Ennyi. :) Ergo arra fókuszálunk akik értékelik a munkámat. Ők minden területen kevesen vannak. De annál értékesebbek.

Ehavi célom, hogy az új szobát felavassam a barátaimmal, és az új oldalbordáikkal. :) Ez csak összejön. :)

Én belátom, hogy nem egyszerű elolvasni a szöveget. Még bonyolultabb meg is érteni, ami le van írva... ezért elmondom most még egyszer, és ezúttal utoljára!

Aki olvassa a blogot, az vegye már a fáradtságot, hogy VALÓBAN elolvassa a bejegyzést, ÉRTELMEZI AZT, ha kérdése van felteszi, és csak UTÁNA kezd el anyázni.

Bár engem roppant mód szórakoztatnak az ilyen esetek, és sok vidám percet köszönhetek "nekik" (utólag is köszi! :) ), mégis úgy gondolom, hogy kár ennyit stresszelni alaptalan gondolatokon... már azoknak akik stresszelnek rajta... :)

Mert jelen esetben csak azzal szembesülök, hogy:

- NEM olvassa el rendesen, tehát ismeretei hiányosak, ergo: TÁMAD.

- Elolvassa, de nem érti, nem tesz fel kérdéseket, tehát ismeretei hiányosak, ergo: TÁMAD.

A legviccesebb:

- Kiragad egy bizonyos részt a szöveg-környezetéből, és TÁMAAAAD!!!! :):):)

Semmi baj... Már megszoktam, hogy mindenki azonnal itélkezik. Akkor is, ha csak az érme egyik felét látta, hallotta. Hiányosak ismeretei, vagy úgy ahogy van nem is ért semmit. Aki továbbra is "így" olvassa a blogot, azt ezennel hivatalosan is megkérem, hogy:

- Továbbra is reklamáljon nálam, mert roppant mód szórakoztat az ilyen "hozzáállás"!

(ma is minimum fél óra sírva röhögést köszönhetek nekik... királyos volt... :) )

Kösziiiii! :):):):):)

Ui:

Lábjegyzetben leírom ami a sorok között van, mert azt hiszem ezt SE értik... :)

Ez a blog nyilvános, a barátaim miatt. Bizony! Ha hiszed - ha nem, VANNAK! :)  Egyikük megmondta előre, hogy ez lesz... :)

"túl igényes vagy, ami a barátokat illeti...

ezt sokan nem fogják érteni..."

A nyilvánosság miatt természetesen azok is olvassák a blogot, akiket az is irritál, hogy ismernek. Aki tehát olvassa, és nem tetszik neki, vagy csak "nem érti", az tegye már meg, hogy eltakarodik a francba erről a blogról...

"ha a tv műsor idegesít: csak KAPCSOLD EL!!!!"

Írnék még róla szívesen, de inkább:

Ezt egy számomra kedves személy mondta még tavaly ősszel. De a mai napig nem teljesen értem, hogy is lehet ez egy pozitív gondolat. Ma azonban azt hiszem, megértettem egy részét… 

Ez az év úgy látszik erről fog szólni. Meg kell tanulnom vágyni arra, amim van. Az ember mindig újabb és újabb „dologra” vágyik. Bármi is legyen az… Az elégedettség csak egy kis ideig tart. Aztán felváltja az üresség. 

Alapvetően csak kevés dolgot birtoklunk igazán, a szó klasszikus értelmében. Csak vannak. De ritkán érezhetjük, hogy az a mienk. Eddigi tapasztalataim szerint ez akkor lehetséges, ha:

1. Én magam csináltam azt a valamit, én teremtettem.Ezért vágyok mindig újabb rendezvényre, ezért szeretem a munkámat. Ezért szeretem önkezűleg megcsinálni a dolgaimat, bútoraimat.

2. Ha az a „valami” is ragaszkodik hozzám. Itt értelem szerűen már nem élettelen tárgyakról van szó. Már jóval kényesebb az egyensúly. És ritkább is…

Ebből kiderül, hogy csak azt tudom értékelni igazán, amiért MEGDOLGOZTAM! Hiszen legyen az egy új bútor, vagy rendezvény, vagy barátság, bizony kő keményen bele kell tenni a munkát, energiát. Sajnos így sem lehetünk biztosak abban, hogy megtérül a befektetett energia. Néha bizony 20 év után is nagyot csalódunk… Ez arra kell, hogy ráébresszen, hogy egyeseknek milyen keveset ér az, ami nekem felbecsülhetetlen. Az ilyen veszteséget nagyon nehéz lenyelni, elfogadni. Megérteni pedig határos a lehetetlennel… De ahogy a tábornok mondaná:

„Mások véleménye, még ha botorság is, tiszteletet parancsol.

Tőlem pedig mi sem áll távolabb, mint hogy megsértsem az illemet.”

Ergo itt is csak egyet tehetek. Alaposan mérlegelem a történteket, meghozom a szükséges döntéseket, leszűröm a tapasztalatot, majd tovább lépek. Ennyi… Már fáradt vagyok ahhoz, hogy bárkit is győzködjek… Ha valaki úgy dönt, hogy 20 perc öröm többet ér 20 év barátságnál, akkor ott már alapvetően komoly bajok vannak… Hálás lehetek, hogy ez a tény most NEKEM fáj, mert így az én lelkiismeretem tiszta. Nincs olyan ismerősöm, aki ezzel egyet értene. (sőt, mindet felháborítja a gondolat is)

Illetve hazudok. Már van 1. Éppen ezért, ő már csak az ismerősöm... „egy arc az iwiw-en” ennyi…

A gondolkodással töltött idő azonban rá kellett ébresszen még valamire. Hálásnak lenni azoknak, akik ILYENKOR is mellettem vannak. Akiknek kifejezetten rosszul esik, hogy rosszul vagyok. Akik tenni akarnak értem. Energiát, időt, fáradtságot nem sajnálva istápolnak. Elviselik, hogy goromba és durva vagyok, mint egy smirgli. Mert úgy gondolják, hogy én megérem a fáradozásaikat. Ez a gondolat önmagában is megtisztelő. Nincsenek sokan… De az igaz barátot nem kilóra mérik! (aki azt mondja, hogy neki SOK barátja van, az vagy hazudik, vagy fogalma nincs, hogy miről beszél, és még rohadt nagy pofonokat fog kapni az élettől)

Igaz barátból kevés van. Ezek azok az emberek, akiket beengedsz a „falon belülre”. Nekik minden bizalmat megadsz. Érdekel a véleményük, és őket is a tied. Ha mondanak, valamit akkor szentül hiszed, hogy az igaz, és úgy lesz, ahogy mondják. Mindegy miről van szó. Csak egy apróság, vagy fontos ígéret. Amit kimondanak, az onnantól szentírás. Soha nem bántanának azzal, amit tesznek, még akkor sem, ha ez nekik épp kényelmetlen. Ha bajban vagy, mindent félre tesznek, és segítenek mindennel, amijük csak van. Egyiküknek nagyon hálás voltam nem is olyan rég. Segített. Önzetlenül, és azonnal, mikor bajban voltam. Meglepett. Nagyra értékeltem. Nem vártam tőle. Talán épp ezért esett olyan jól. Ugyanakkor végérvényesen el kellett könyvelnem magamban, hogy a fontos dolgokban egyre inkább különbözünk. Lassan minden világi, és emberi témában, feláll a szőr a hátamon a véleményétől. (ami azért is nagy szó, mert nem szőrös a hátam) Legújabb döntésével pedig kirúgta az utolsó lábát is annak a pillérnek, ami a barátságunkat tartotta még… éppen hogy…

Legnagyobb sajnálatomra nem tudtam megértetni vele (személyes beszélgetés alatt sem), hogy mit kockáztat ezzel a döntéssel. Célja olyan lealacsonyító, és közönséges, hogy képtelen voltam felfogni, hogy teheti kockára az elmúlt 20 évet ezért.

FÜGGETLENÜL ATTÓL, hogy célját eléri-e vagy sem, a gondolata és az elhatározása már megalázó, sértő…

Ilyen esetekben mindig igyekszem nem csak a saját indulataimra hallgatni, hanem kikérni „pártatlan” szemlélők véleményét is. Mindenkit sokkolt a hír. El se akarták hinni. Ezek szerint nem csak nekem okozott csalódást az eset…

„ezzel csak magáról állít ki szegénységi bizonyítványt”

„ez undorító… nem is értem, hogy képzeli ezt”

„és mit mondott, mér teszi? Mer én SOSE tennék ilyet az ellenségemmel se”

Csak 1 ember volt, aki nevetett rajta. Ő valószínűleg ezen nem lepődött meg. Utólag valahogy már engem se lep meg… (ez furcsa) Igyekeznem kell mélyebbre látni az emberekben, illetve nem figyelmen kívül hagyni a figyelmeztető jeleket. Ha az előbbi talán nem is, de az utóbbi biztosan kivitelezhető

Azt vettem észre magamon, hogy hajlamos vagyok halogatni olyan döntéseket, amik a magánéletem néhány kényes (érzékeny) területét érintik. Ugyanezt a közéletben habozás nélkül megteszem, még akkor is, ha komoly károm keletkezik belőle. Mert tudom, hogy az a helyes döntés. Szembeszállok bárkivel… A magánéletben azonban nagyobb a kockázat, és a veszteség is, amit elszenvedhet az ember. Ugyanakkor azzal a kárral is számolni kell, amit a rossz helyzet fenntartása okoz… Nem kérdés, hogy hosszútávon gondolkodva mi a helyes lépés. Márpedig hogy másképp gondolkodjam a magánéletemben, mint „hosszútávon”! Ismét a rögösebb út a helyes… 

Annyi változás van az elmúlt időkhöz képest, hogy most már megélem a problémát, igyekszem megérteni, leszűrni a tanulságokat, majd MEGHOZOM a szükséges döntéseket. (nem pedig hetekig évődök rajta) 

Itt is rá kellett jönnöm, hogy a döntést már rég meghoztam. Sőt! Ő hozta meg helyettem… Én csak elfogadom a döntését, és a következményeit.  

„A nagyobb veszteség úgyis őt éri ezzel…”

Rá kellett jöjjek, a bejegyzés címében rejlő igazságra:

Minden ilyen esetnél, jobban, és jobban vágyom arra, amim már van. Jelen esetben arra a kevés, de IGAZI barátomra! Ilyenkor felértékelődnek, és még jobban elmélyülnek az igazi kapcsolatok gyökerei. Mint mondtam, ebből nincs sok. Hiszen kevesen értik meg az embert igazán. De a falon belülre SENKI MÁS nem jöhet. Aki pedig visszaél ezzel a „jutalommal” akár csak egyszer is… az magára vessen… mert Ő veszít többet.

„ONE WAY TICKET…”

Avagy az ESZKÖZ maga...

Felesleges bármit is hozzáfűzni ehhez. Íme az eszköz amivel stílusosan lehetne megdolgozni az összes "hello kitty"-s picsát...

Erre a hónapra még nem határoztam meg konkrét célokat. Sajnos több területen is magamra maradtam teljesen. Sokáig hadakoztam magammal, de mára már be kell látnom, hogy nem számíthatok senki ember fia támogatására a listában sem. Már jóideje egyedül vagyok benne... csak nem akartam elfogadni. Így az elkövetkező célokat is úgy fogom már tervezni, hogy egyedül kell végrehajtanom.

Más területen is lassan magamra maradok. Hiába... ahol magasak az elvárások ott kevesen maradnak csak állva. Sokan elbuktak. Egyesek olyan mméltatlan módon, ahogy azt sosem hittem volna. Mások mélységesen mély csalódást okoznak. De nem élhetek mások helyett. Nem hozhatok döntést mások fejével...

Vígasztal a tudat, hogy az aki igazán értékes, az megmaradt. Bár itt már valójában nem a mennyiség, hanem a minőség jelentkezik. Ez pozitív dolog lenne, de sajna ennek se tudok örülni, ugyanis a kevés megmaradt személy, most inkább a saját boldogságával van elfoglalva. Ennek persze örülök, és drukkolok nekik, de néha igencsak hiányzik a "minőségi" társaság...

Ha lejjebb adnám az igényeket, a helyzet most másképp lenne. De ha leadod az igényeket, akkor megtagadod az önmagad. Sokan vallják ezt a nézőpontot, de én hányni tudnék a gondolattól is...

Jelen helyzetben tehát egyedül tervezem a hónapomat...

- Édesanyám születésnapja lesz nemsoká, így ismét kinéz egy út oda-vissza. Már kinéztem az ajándékot, csak be kell szerezni, és levinni.

Erre a hónapra egyelőre ennyi a biztos. Illetve a jónap végén érkező új bútorelem. Ha megérkezett azonnal nekilátok kitervezni az elválasztó polc elemet. és ha az is megvan, akkor egy nagy fázis lesz jó időre letudva. Utána a konyha jön majd...