Tegnap ósanba letámadott egy kéregető. Soha nem adok nekik pénzt. Minden józan eszű ember tudja, hogy elisszák úgyis. Arra meg nem adok. Hiszen csak megerősítem vele a jelenlegi életformáját. Ez viszont azt mondta, hogy éhes. És ételt szeretne... "ha lennék szíves hozni neki, azt nagyon megköszönné" 

Eszembe jutott Vukcica hasonló esete, amit megosztott velünk itt a blogon is. Gondoltam abból nem lehet baj, ha viszek neki ételt. Így is tettem. Bent vettem péksüteményt. 2 db-ot. Kint pedig megtalált az emberünk ismét, én pedig odaadtam neki. Bár állítása szerint nagyon éhes volt, mégsem nyúlt az ételhez. Nem ette meg. Odavitte egy távolabbi padon ülő nőjéhez, aztán tovább indult kéregetni. Se Ő, se a nő nem evett a kajából. Hm... 

Minden esetre én ezzel letudtam az adott napi jó cselekedetemet. Bár korántsem éreztem tőle jobban magam.

Kaptam sms-t Vukcicától. Rendben megérkeztek Cannes-ba. Látott napfelkeltét is, a hosszú út során, úgyhogy egy tételt ki is pipált menet közben. Drukkolunk neki nagyon! :)

Hétvégén akció lesz a bq-ba. Bár inkább vágom le a karomat, mint hogy még egyszer bútorlapot rendeljek tőlük, de a szerelvényeik jók. Bőséges a választék, és az eladók segítőkészek. (a lapszabászatban és a vezetői hozzáállásban azonban komoly gondok vannak)

Mivel 2 további bútor projektem is van, így hasznos lehet körbenéznem, mit ajánlanak. Új konyhaasztal, és polcszerkezet (tv állvány) készül majd. Utóbbiból kell mintát vinnem majd, hogy a lehető legközelebbi színt megtaláljam. (mivel a bútor már régi)

Prágával megvárjuk Vukcicát, aki épp megérdemelt "jutalom" munkáját tölti Cannes-ban. ÉREZD MAGAD NAGYON JÓL!!! :)

Leszállítottuk. Nagyon izgatott voltam, hogy passzol majd a helyére, hogy néz majd ki egyben, hogy működik majd a ruhalift, és az alsó tolóajtó.

Amint elkezdtük felpakolni a kocsira, elkezdett esni az a rohadt eső.. Igyekeztünk lefedni fóliával. De sajnos 1-2 helyen elérte a víz, és picit megszívta magát. Éppen csak annyira, hogy én látom. De nem látványos, és nem károsodott a szerkezet sem.

Kiválasztották a fogantyúk helyét, felfúrtam őket, egymásra raktuk a két elemet. Kiszinteztük (amennyire lehet), aztán beállítottam az ajtókat. Íme a munkám gyümölcse:

Tegnap éjszaka 11-ig csináltam a bútort, a szomszédok nagy örömére.  Ádám nagyon ügyesen, és sokat segített. Utólag is köszönet neki. Ma hajnalban keltem, és folytattam. Megoldottam minden fenmaradt kérdést. 

Tegnap bekerült a ruhalift, és a fölső szekrény teljesen kész lett. A ruhalift felett maradt hely, oda majd javaslok egy polcot. Utólag is be lehet tenni gond nélkül. Az alsót is összeraktuk szerkezetre, de ma reggelre maradt a tolóajtók bemarása, görgők vezetők felszerelése, és a sín beillesztése. Felpróbáltam a fogantyúkat is, úgyhogy elméletileg minden KÉSZ van!

Ma este Andrással el kéne vinni. Tegnap azt ígérte, hogy 5 körül ér haza. Ergo én számolok 6-7 óra környékével. Este 8-9-ig át tudjuk vinni.

A helyszínen beállítjuk, vízszintezzük, felrakjuk a fogantyúkat, és beállítjuk a nyíló ajtókat.

Aztán lefotózom, hogy mindenki lássa milyen ügyes vagyok! :)

Különösen a ruhalift, és a tolóajtó miatt aggódtam, hogy jól sikerüljön. De kifejezetten büszke vagyok a végeredményre! :)

Alakulnak a dolgok. 

Erőfeszítéseink nem voltak hiába valók. Vukcica megkapja "végkielégítését", én pedig lehetséges új munkahelyemen írom ezt a bejegyzést. Nem tudom melyikünk járt jobban. Rövidtávon Ő, hosszútávon remélem én. :)

Vukcica most pár hétig élvezni fogja eddigi megfeszített munkájának eredményét, így nem várható tőle új bejegyzés. De pihenéséből visszatérve képes beszámolót várunk tőle. :) Érezd jól magaaaaad Vukcica! Pihenj, lazíts... ez parancs.

Én reményeim szerint ma éjszaka és holnap reggel befejezem. Ergo Le tudjuk szállítani kedd este. Végre. Sokat tanultam ebből is. 

Sajnos rendkívül trehány munkát végeztek a lapszabászatban. Több tételt is vissza kellett vinnem, mert karcos, vagy egyenesen törött volt. Ez elfogadhatatlan. Szegény kiszolgáló meg csak szabadkozott, de tudjuk hogy nem ő vágta, és tárolta az anyagot, így vele hiába is perlekedtem volna. Mind1... legközelebb máshova visszük a jó magyar forintokat. Ennyi.

Utána megvettem minden szükséges extrát hozzá. Szögek csavarok, talp, akasztó, stb. Az akasztóra egy jóval egyszerűbb és praktikusabb megoldást választottam. Spóroltam 3000-et csak ezzel a tétellel. Nem is baj, mert így se maradt sok rajta. Baráti az ár nagyon. :)

Ha elkészül ma éjszaka, és holnap de, akkor kedd este örömteli szállításunk lesz a tulajhoz. Reméljük a legjobbakat. Talán újabb megrendelések követik at teljesítést. :)

Saját célok Májusra

Mivel több, mint 1 hét eltel már ebből a hónapból, és eddig hiába vártuk Vukcica javaslataira, ezért legalább a saját céljaimat kitalálom, függetlenül a közös céloktól. Ma estéig még befuthatnak az Ő tervei is, a múlt havi célok pótlására vonatkozóan. Bár kétlem…

Ebben a hónapban tehát a következőket tervezem megvalósítani:

• Polc készítése a tv állványra.
  Szín azonos anyagból, OLCSÓN, május közepén. Akkor lesz ugyanis akció, így még olcsóbb lesz. :)
• Új konyhaasztal készítése.
  A konyhai lambéria lecsiszolása és színre lakkozása. Szintén május közepe, az akció miatt.
• Albérlőt találni.
  A rohadt bank folyamatosan emelkedő törlesztő részletei terhének enyhítésére.
• Új munkát találni.
  Van 2 lehetőség ismét, ahol alakul már valami. Megteszünk mindent, amit lehet. Egyebet úgysem tehet az ember… :)
• Rita bútor befejezése.
  Holnap reggel segítséget kapok Andrástól, és elhozzuk a lapszabászatból az anyagot. Aztán nekilátok itthon összeállítani. Két kérdéses technikai részlete van az összeállításnak. Meglátjuk melyik hogy sikerül.
• Prága.
  Vukcicával vagy nélküle, de Májusban kijutok Prágába. 22-i, vagy 29-i hétvégék valamelyikén kimegyek. 1 hosszú napra, 1 nagy kalandra. Nem vagyok hajlandó ezt tovább halogatni.

Ha ezek a tételek meglesznek, akkor többszörösen is elérem a célom. Az új bútorok biztos okoznak majd elégedettséget. Az új munkával talán végre kihúzhatom a CV tételt is. Továbbá bepótolom Prágát is.

Listánk alapszabálya, hogy minden tételt mindkét félnek teljesíteni kell. De az nincs benne a szabályzatban, hogy egyszerre. Így nem vagyok hajlandó továbbra is halogatni. ÉN megteszem, amit tudok. Aki lemarad, az kimarad…

Tehát erre a hónapra maradt még:

• Szobormászás.
  Nagyobb kaland lenne ez párosban. De nem várok tovább. Az első adandó alkalommal teljesítem ezt is. Csak az előző hónapban, több lehetőséget szalasztottunk el párosan, amikor ezt könnyedén meg lehetett volna lépni…
• Mivel már május van, így ideje elkezdenem a vízi-túra szervezését is.
  Gyermekkorom egyik meghatározó emléke. Itt az ideje az ismétlésnek. Mint a tv-ben húsvétkor a Ben Húr-nak. :)

(de tényleg… ezt érti valaki? Minden húsvétkor megtalálható valamelyik csatornán az a rohadt Ben Húr. A nyíltan fajgyűlölő, és fegyvermániás Charlton Heston-al. Érdekel ez még valakit???)

Sokan jelezték már érdeklődésüket és szándékukat a részvételre. Előzetes becsléseim alapján minimum 2 db 4-7 fős kenut kéne megtölteni, hogy érdemes legyen belevágni. Ehhez azonban először egy ártáblát kell összeszednem. Az embereket nem érdeklik a részletek. Mindenkit csak egy dolog érdekel igazán manapság: MENNYIBE kerül mindez? Reményeim szerint 1-2 héten belül választ tudok adni erre a kérdésre, és egy csábító ajánlatot tudok tálalni minden érdeklődőnek.

Leleményesebb olvasók emlékeznek egy régebbi bejegyzésre ami hasonló címet viselt. Ma az ósanba menet, a parkolóban (ahol végig jobbkéz van mindenhol, mint majdnem minden nagy parkolóban), meg akartam adni valakinek a "jogos jobbkezet". Hiba volt...

Emberünk ugyanolyan tanult intelligens ember volt, mint az összes többi, akinek fogalma nincs arról, hogy elsöbsége van. LAssítok. Jelzem a szabad mozgást a kezemmel is. Tovább lassítok. Még mindig nem indul... Megállok. Még mindig nem indul. Dudálok, és nézek rá nagy szemekkel, ezzel egyidőben végre elindul. Majd a duda miatt megáll, letekeri az ablakot, és cifra magyar ékeszólással csuklásra bírja az édesanyámat is...

Résnyire leengedtem az ablakot, és csak 1 szót kiabáltam vissza: Jobbkééééz...

Lássuk tehát hogy mi történt:

• Meg akartam adni a jobb kezet
• Nem vette észre, hogy elsőbbsége van
• Megálltam
• Nem vette észre, hogy elsőbbsége van, és miatta állok meg
• Dudálok
• Elindul, szitkozódik

Érthető tehát, hogy emberünk felháborodása tökéletesen jogos. Hogy is merészelhettem megadni neki a "jobbkezet", majd csodálkozni azon, hogy fingja nincs a parkolóban uralkodó kresz szabályokról... Az lett volna érdekes látvány ahogy kiszáll, és meg akar verni, mert meg akartam adni neki az elsőbbséget. :)

A leírtak mindennaposak. Kis hazánkban sok mindenhez hasonlóan, a közlekedési morál is soha nem látott mélységekbe süllyedt már egy ideje. Semmilyen esélyt nem látok arra, hogy ez valaha is megváltozna. Szánalmas ez az ország... és NEM a táj miatt!

Vukcicától napok óta várjuk a múlt havi tételek pótlására vonatkozó terveket...

És csak várjuk...

És várjuk...

A mai napom se indult valami fényesen. András nem tud segíteni elhozni a bútort, így tovább kell várnom azzal is. Ma délelőtt bevásároltam, aztán hazajöttem. Egy ismerősöm se ért rá. Úgyhogy gondoltam rohadt unalmas délutánom lesz. De ahogy hazaértem egy nagyon régi ismerőst láttam meg az utcán. A házuk előtt a dédunokájával sétált. Ugyanis a hölgy a nagymamám "barátnéja" volt. Ezernyi emlék tört felszínre azonnal, hogy milyen sokat voltam náluk is kis koromban.

Megálltam beszélgetni kicsit. Aztán addig pletykáltunk, hogy hazaszaladtam a laptop-ért, és elvittem nekik, hogy mutassak képeket anyámról, meg a házáról, meg hasonlókról. Hosszú órákon át beszélgettünk. Sok sok régi emlék, és a mai helyzet is terítékre került.

Jól esett újra látni őket, és beszélgetni egyet. A délután el is repüllt... és mégse volt olyan rossz. :)