A mai napom se indult valami fényesen. András nem tud segíteni elhozni a bútort, így tovább kell várnom azzal is. Ma délelőtt bevásároltam, aztán hazajöttem. Egy ismerősöm se ért rá. Úgyhogy gondoltam rohadt unalmas délutánom lesz. De ahogy hazaértem egy nagyon régi ismerőst láttam meg az utcán. A házuk előtt a dédunokájával sétált. Ugyanis a hölgy a nagymamám "barátnéja" volt. Ezernyi emlék tört felszínre azonnal, hogy milyen sokat voltam náluk is kis koromban.

Megálltam beszélgetni kicsit. Aztán addig pletykáltunk, hogy hazaszaladtam a laptop-ért, és elvittem nekik, hogy mutassak képeket anyámról, meg a házáról, meg hasonlókról. Hosszú órákon át beszélgettünk. Sok sok régi emlék, és a mai helyzet is terítékre került.

Jól esett újra látni őket, és beszélgetni egyet. A délután el is repüllt... és mégse volt olyan rossz. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.