5 napos síelést sikerült megfogni ITT!

Ismerősökkel mentem, de mint "magánszemély" egyedül. 300-400 fős magyar turnus, annak minden elképzelhető hátrányával.... Inkább a főbb szempontok alapján foglalom össze a történteket, hogy teljesebb kép alakuljon ki.

Ár: 75.000 ft

Tartalmazza:

• Utazás
• Szállás ITT!
• Félpanziós ellátás
• Sí felszerelés bérlése
• Sípálya bérlet (felvonók)
• Síoktatás (kezdőknek)

Fentiekből kiindulva, csak egy síszemüveget vettem. Minden más már adott volt. Szarrá dolgoztam az agyam, majd péntek este elindultunk. Éjfélre értünk ki. Sötétben még nem igazán láttunk semmit a környékből, így csak megkerestük a szobát, és szunya...

1. Utazás

Kb. 6.5 óra volt az út, eszméletlen hóviharban. Volt autópálya szakasz, ahol 50-el tudtam csak menni. Az ember az hinné, hogy az Alpokban jobban fel vannak készülve az ilyen időjárásra az útkarbantartók...

2. Szállás

Éjszaka csak a szobával szembesültünk. Meglepően tágas, kényelmes, és felszerelt volt. Tényleg pozitív! A matrac nem volt valami jó, de hát ne legyünk telhetetlenek... Tényleg jó szállás. Reggel felkeltünk, irány a reggeli.

3. Félpanziós ellátás

Még nem sejtettük, hogy itt az első "olcsó hús - híg lé" buktató. A kaja KRITIKÁN ALULI volt. Minden egyes nap olyan ételeket raktak elénk amit a KUTYÁMNAK SE adnék oda. Pedig nincs is kutyám... De még a nem létezőnek se adnám oda. Komolyan szánalmas. Legolcsóbb alapanyagok, ízetlen, nyers, szétfőtt, rágós... KRITIKÁN ALULI!!! Ha osztályozni kellene 1 és 10 között, akkor maximum -3-ast kapna. A pincér a 4. napon hangosan kiröhögött, mikor megkérdeztem, hogy lesz-e más reggeli is majd, mint a legolcsóbb hulladék párizsi vagy a virsli. Mert CSAK ez a kettő váltogatta egymást. Meg mertem kérdezni, hogy pl rántotta nem lesz mondjuk? "300 főre rántotta??? ki van zárva..." ez volt a válasz... Mi meg csak hüledeztünk, hogy mi vagyunk a hülyék biztosan... No Comment, Tehát a szállás ok, de a kaját meg ne kóstoljátok!!! UNDORÍTÓ! Sajnos a félpanzió hiába van benne az árban... magunknak vásároltunk...

Vasárnap mentünk először síelni. Előtte még meg kellett küzdeni az állítólag ingyenes sífelszerelésért is, és a sípálya bérleteket is nehezen tudtuk csak megszerezni. Szerencsére kísérőm mindenben segített... :)

4. Sí felszerelés Bérlése

Tudnivaló, hogy sok osztrák üzemegységet egy az egyben magyar csoportok üzemeltetnek a szezonokban. Rászerveznek magyar turnusokat (olcsón) és a lehető legnagyobb euro haszonnal igyekeznek zárni a szezont... Magyar módra, lásd kaja...

A sífelszerelés bérlése is nehézkes volt. Pöffeszkedő, nagyképű emberke áldásától függött a jogosultság, amit elméletileg már kifizettél. "nincs a neved a listán"... aztán rohangálhatsz...

5. Sípálya bérlet

Itt szerencsére nincs panasz. Komoly osztrák pályarendszer. Sok felvonó, sok pálya. azt hiányoltuk csak, hogy kezdő pályából mért nincs lejjebb is, közelebb a lenti parkolókhoz. Konkrétan a csúcsra kellett felmenni egy jó kék pályáért. Ergo ha kezdő vagy, menjél fel a csúcsra a felvonókkal (kettővel), ott a kék pályán gyakorolhatsz, de aztán HOGY JÖSSZ LE??? erre nem tudom mért nem gondoltak... Nyilván le lehet jönni a felvonókkal is, de az eléggé kellemetlen. Kinézik az embert a gatyájából, ha felvonóval jön le... A hegyről síelve kell lejönni kérem...

Szerény személyem meg épp elég makacs ahhoz, hogy megküzdjön bármilyen kihívással, így első nap PIROS pálya, csúcsról uzsgyi lefelé. HA nem estem el 150x, akkor egyszer se... Nem nagyokat, nem kell megijedni. Csak simán szanaszét csúszik a két léc, nem arra megy amerre gondolnám, hogy mennie kéne, vagy csak simán eldőlök. Szóval nekiálltam erőteljesen szórakoztatni minden síelőt magam körül. PAZAR esésesek mutattam be. Mikor sikerült elérnem a maximális pontszámot az egyik utolsó eséssel, gondoltam aznapra befejezem. Hiszen nem szabad minden trükköt kiadni a legelején... mi marad a nézőknek másnap? :) Itt megkaptam az új becenevem: Perec Elek...

6. Sí oktatás (kezdőknek)

Hát ez is átbaszó volt kérem. CSAK AZ mehet az oktatásra, aki a szervező végnél kötötte a biztosítást. MIVAN????

Egy rohadt szóval nem jelezték ezt sehol. Se apró betű, se nagy, se semmilyen... Újabb no comment...

Teltek múltak a napok. Kísérőim sokat segítettek, nem hagytak magamra, pedig tuti lett volna jobb dolguk is, mint a bénázásomon sajnálkozni. Aztán találtunk egy megfelelő kék pályát (a hegy tetején) és ott végre... VÉGRE...

ÉLVEZTEM a síelést. 5 napból 1. De ott végre élveztem. Kellemes lejtő, nem túl meredek, nem keskeny, gyönyörű tájkép előttünk végig. Messzire ellátni a szomszédos hegyekre. Síeltem. Tudatosan, kanyarogva, fékezgetve, irányítva. Rengetegszer lecsúsztam ott, és csak 2 pici esést mutattam be. Aztán jött a probléma, le kellett jönni a hegyről... Újra piros pálya, most már fáradtan... Rengeteg esés. Mindenem remegett mire leértem. De NEM felvonóval...

A hüttékről is egy szó. egy héttel ezelőttig még azt se tudtam mit jelent ez a szó. Nos, a HÜTTE tulajdonképpen a sípálya étterme. Ugyanolyan kis vendéglátó egység, mint bármelyik másik, csak ez a sípályán van. Mindegy hogy a csúcson, vagy az alján. Hütte és kész.

No itt lehet persze megpihenni, és jó kis eurókért enni, inni. Én 1 alkalom után belezúgtam a GŐZGOMBÓCBA. :) Még azt az undorító félpanziós moslékot is el tudtam felejteni amíg azt ettem. Pofon egyszerű kaja. Egyfajta tésztagombi, lekvárral töltve, forró vanília öntettel, és MÁKKAL. :) LIKE! Úgyhogy félelmetes német nyelvtudásom tovább bővült még néhány szóval...

MIT FÍLE MÓN BITTE!!! :)

Minden este buli volt. Ne kérdezzétek milyen, magasról beleszartam, én ALUDTAM, mint a bunda. Már amikor a jó magyar bunkó szobatársak hagyták. 3 hajnali ordibálós (BULIIII VAAAAAN BAZZEEEEE) ébredés után átköltöztünk kísérőimmel egy másik szobába. Szobatársak nélkül még jobban aludtam.

Alapvető volt, hogy mindenki füves cigivel, és egy tonna tömény szesszel készül a bulira. Fiúk, lányok... mindenki. Kövezzetek meg... de én hányok ettől... Ergo nem is vettem részt benne. Jókat olvastam, aludtam. És fura módon nem ébredtem a saját hányásomban... (vagy más valakiében)

A szálláson működött wellness - fitness részleg is. Ez szintén egy bazi nagy mínusz jel. Egy nagy rakás lókaki. Ici pici lábáztató méretű medence 300 főre... szerinted? KETTŐ darab fitness gép. Egy comb, és egy mellkas gép. Ennyi... MIVAN????? NAGY NULLA.

Tehát ha ide mennétek, akkor CSAK a szállásban gondolkodjatok. VÉLETLENÜL SE egyétek a kajájukat, és eszetekbe ne jusson a wellness részre lemenni... nevetséges. Vannak euróért működő biliárd asztalok meg hasonlók, de nevetségesen rossz állapotban. No comment. Csak maga a szállás a jó...

Összegezve:

amiért mentem (hogy komolyabban is belekóstoljak a síelésbe) az megtörtént. Még a sok negatívum ellenére is megérte, hiszen a síelés okés volt. A többi úgyse érdekelt. Most hogy belekóstoltam kicsit jobban, továbbra is úgy gondolom, hogy túlértékelt sport (kikapcsolódás) a sí. Alapvetően csak az élvezi aki tud. Aki nem, az csak küzd, és remegő lábakkal piheg az esések után... Nem lesz a kedvenc sportom. Nagyon csekély az élvezeti fok az egészben...

De a hegyek látványa lenyűgöz még mindig. Jó volt az az egy nap, amikor tudtam élvezni a síelést.

Most még vár rám 3 igazán érdekes nap. Nagy reményeket fűzök hozzá, de egyelőre semmi nem biztos. Aztán ismét jön a mókuskerék egy jó időre...

Tegnap sikerült eljutni színházba. Céges karácsonyi ajándék volt egy színházjegy minden dolgozónak. (támogassuk a kútúrát... járok színházBAN)

A PORTUGÁL című darabot néztük meg. A film nálam már sok éve nagy sikert aratott. Ilyen szereposztás mellett mondjuk ez nem is csoda:

Pelsőczy Réka (Masni)
Szirtes Ági (Asszony)
Lengyel Ferenc (Retek)
Nagy Viktor (Bece)
Csuja Imre (Kocsmáros)
Kovács Zsolt (Pap)
Varga Zoltán (Sátán)

A film annyira magyar, amennyire csak lehet. Ez sokaknak nem jön be, így nekik eleve nem ajánlom. De szerencsére azok is sokan vannak, akiknek a "Csapd le csacsi", "Zimmer Feri", "Csinibaba", vagy épp az "Üvegtigris trilógia" bejött. Nekik kötelező mű.

Egy kocsmában zajlik az egész történet. Igazi lepukkant szoci közeg, igazi magyar karakterek. Kívül belül. egy isten háta mögötti kis falu (név szerint "Irács") Minden felborul egy "átutazó pesti" miatt...

Szarkasztikus, ősmagyar poénok. Élcelődés, kőbunkók, kőrészegek, falu esze és bikája. Van minden... :)

A színdarab máshogy ér véget mint a film. Feltűnik benne Bitner, aki a filmben nem látható, csak szó esik róla többször is. A vége is egészen más... De így is vicces... :) "ahogy a cipész mondaná: így se rossz" :)

Nagyon jól szórakoztam. Nagy színészek, nagy alakítások. Csuja pedig egy isten. De ezt eddig is tudtuk.

Az elmúlt hetekben lezajlott gyors hullámvasút következményeképp felpörgettem a rendelkezésre álló szabadidőm terveit. kikapcsolódás kell. Bármi amitől nem ülök a 4 fal között, és nem vagyok magamban. De leginkább azért, hogy ne legyen időm gondolkodni.

Ancsiék disznóvágásra hívtak. Még sosem voltam ilyesmin, így MÉRT NE?

Szóval Kisszállásig mentünk. Balázs sajnos nem tudott velünk tartani. Hoztam neki kóstolót, de akkor is bánhatja... :)

szombat délelőtt értünk le. Odafelé megálltunk még egy fagyizóban. Mikor kiszálltunk a kocsiból, még nem tudtam, hogy egy fagyival és süteménnyel kirakott mennyországba lépek be nemsokára. Szent Korona Cukrászda, Soltvadkert.

Fenséges desszertek, és 30 féle főzött fagylalt. (télen) ISTENI finomak voltak. Degeszre ettük magunkat. Nem ismerek olyan pesti cukrászdát, amelyik csak a nyomába érne...  Kilométer hosszú pultokban, a legkülönlegesebb édességek... kis szelet mennyország. Remélem 100 év múlva is ott lesz még.

Aztán Zénóéknál beszálltunk a munkafolyamatba. Hurkát és kolbászt töltöttünk, abáltunk, meg minden hasonló. Közben jól szórakoztunk. Nagyon jól...

Aztán tovább mentünk Ancsiékhoz. nem hittem, hogy tudok még enni... tudtam. :) Ancsi édesapja igazi vidéki vendégszeretettel fogadott minket.  annyit ettem, hogy szétpukkadtam.  Oldalas, hurka, kolbász, tepertő... Drága mamikám tett elém ilyesmiket utoljára. Az egyéni humoráról nem is szólva... Sírva röhögtem az öregen... :)

Este elmentünk egy faluval odébb, és valami helyi szórakozóhelyen múlattuk az időt. Retró ment ezerrel... annyira Retro, hogy még nekem is sok volt. :) COCO JUMBO? jesszus... :) De a társaság jó volt. Mindenki vigyorgott, és lötyögött. Még csocsóztam is. Aztán mentünk haza... alvás.

Illetve csak akartunk aludni. Ancsi édesapja, hajnali fél négykor ébren várt minket. Hát olyan nincs, hogy nem iszunk egy pálinkát vele, és nem eszünk valamit. Üres gyomorral nem lehet lefeküdni... :) Megint szana-szét ettem magam... degeszre...

Aludtunk délelőttig. Délben megint evés. Megint eszméletlen mennyiségű igazi házias finom kaják... DEGEEEESZ...

Dél után elindultunk haza, és most igyekszem kipihenni a hétvége megpróbáltatásait... :)

Jövő hét végén céges tréning, meg túrázás Zolival. Újabb hét múlva pedig síelni megyek...

Újévi Baráti Hajsza!

Szilveszter után jött valamivel a fejlövés, hogy kéne még ilyen. Nem még egy szilveszter... még ilyen baráti program. Amit a saját kedvünkért (karitatív módon) szervezünk. Úgyhogy Ancsika kitalálta, hogy gokartozzunk. Kicsit pörögtünk rajta, és máris megvolt az esemény: UBH - Újévi Baráti Hajsza. Kerestünk helyszínt, lezsíroztuk, és meghívtunk mindenkit aki szóba jöhetett. Barátok, kollégák, stb...

2 futamot mentünk. NEM az számít, hogy hányszor előzöl, vagy hogy hányadik helyen érsz be. Lézeres rendszerrel, 3 tizedes jegyig mérik az egyéni köridőket, és a legjobb köridők alapján lesz rangsorolva a végén a verseny.

Az első futamban 4. helyen végeztem. Ismerkedtem a pályával... :) A második futamban 5 másodpercet javítva lettem első. Az összesítést tekintve, a végén a második legjobb köridővel rendelkeztem, így ezüstéremmel zártam a napot. Ez messze több mint amire számítottam, hiszen életemben először ültem ilyen kis versenygépben. (marha gyorsak ám...)

Mindenki nagyon élvezte a versenyt. Komoly kis előzgetések, kifékezés, jobb ív fogása, stb... igazi kis verseny volt. :) Nagyon ügyes versenytársak voltak. Még a lányok is keményen nyomták a pedált... Le a kalappal az egész társaság előtt. :)

A vége itt van: KLIKK

Még nem volt érkezésem megírni ezt a bejegyzést. Szilveszterkor idén NEM dolgoztam. Csak hosszas gondolkodás után jut eszembe egy olyan szilveszter, amikor nem dolgoztam. (az jó volt... :) ) Most ismét tele lett a púp, és több munkát is visszautasítva, inkább szórakozni akartam. Nem az összes, de sok jó barátom eljött. Még néhány kellemes meglepetés is. És néhány kolléga is. Éjféltől kis retro blokkot adtam ajándék gyanánt. Másfél óra után aztán gyorsan eldobtam mindent aminek nyele volt (tehát dolgozni kellett vele). Megérkeztek barátok, és elengedtük a gyeplőt... Reggelig pörögtünk a hátunkon tulajdonképpen. Még harmadnap is a hatása alatt voltam... :)

Jó buli volt... :)

Ismét karácsony...

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez továbbra sem az év kedvenc időszaka. Elsősorban az emberek miatt. A magyarok sok mindent hajlamosak félre-értékelni. A karácsony is közéjük tartozik természetesen. Nem is kicsit. Országos szinten a karácsony csak 1 jó dolgot jelent. A GDP növekedését... Ez fizikailag úgy jelenik meg szemünk előtt, hogy a hiperek parkolójában már nem találni szabad helyet, minden bevásárlókocsi púposra van pakolva, és természetesen hosszabb a sor a "hitelügyintézés"-nél, mint bármikor az évben. Feltételezem, hogy a plázákban még ennél is durvább a helyzet, az emberek ölik egymást az utolsó akciós kabátért, és hasonlók. Azért csak feltételezem, mert nem járok plázákba. Fogalmam sincs, mikor voltam utoljára egy plázában... és kimondhatatlanul büszke vagyok rá. :) Hiperekbe járok, mert ételt azért muszáj venni... De plázába csak igen nyomós indokkal tudnék bemenni, és szerencsére (vagy sajnos) jelen pillanatban közel-távol nincs ilyen indok...

Azon kevesek közé tartozom, akinek a karácsony mást jelent. Ez manapság nem divat. Sőt. Ciki. De ez van. Én szeretek kilógni a sorból... :) Imádom nézni, ahogy a feleslegesen púposra pakolt bevásárló kocsikkal versenyeznek az emberek, hogy ki ér oda előbb az akciós parizer részlegre, vagy az utolsó akciós tv-t ki tudja megszerezni... Tulajdonképpen elmondható, hogy karácsonykor tudom a legnagyobb összegeket megspórolni már évek óta. Ennek átvitt értelemben hátránya is van persze. De mivel az ellen nem tudok tenni, így jókat derülök a látványos másik végleten. Mindenki panaszkodik, hogy januárban kajára se lesz pénze, vagy hogy MÁR nincs neki... de ma is megy bevásárolni, mert kell még egy halom felesleges szar...

Persze a klasszikus karácsonyi értékek rendkívül fontosak nekem is. De ezek eléggé kihaltak. vagy  jelen pillanatban sajnos nem képviseltetik magukat az életemben. Manapság inkább abban mérik az ilyen "ünnepek" értékét, hogy számokkal minél inkább kimutatható legyen. Leginkább valamely mindenki számára mérthető pénznemben. A karácsony hivatalosan is a felvágás ünnepe lett... ez bizarr... nem?

Hogy nekem mit jelent a karácsony? Nos, úgy gondolom, a karácsony jelentése nem magunkban van. Pont ez a lényeg. A karácsony másokról szól. És legyen az élet aktuálisan bármilyen szegényes is ezen a területen, ilyenkor azoknak kell örülni akik vannak nekünk. Őket kell szeretni. (nem értékelni!!! SZERETNI! nem ugyanaz!) Anyagias világunkban egyre inkább eluralkodik a másik vonal. Értékeljük a szeretteinket, és szeretjük az értékeinket. Ha valaki fontos nekünk akkor őt PRIORIZÁLJUK, az autónkat meg szeretjük... Nonszensz. A pénz fogalma is tökéletes tévúton van napjainkban. Ahogy az író is fogalmaz: a pénz = élet, de az élet NEM = pénz!!! Van néhány ismerősöm, akinek pl konkrétan kitűzött célja, hogy "gazdag" legyen. Talán én vagyok egyszerű mint egy pattintott kőbalta fa-nyele, de ezt akkor se értem. Mikor vagy "gazdag"?

Van ilyen egyáltalán? Mármint anyagilag... Mert ha van 1 milliód, akkor mért nincs 2? Ha van 100 akkor mért nincs 200? Mi az a pénz aminél nem lehet több? Én úgy gondolom, hogy a "gazdag" szó nem megfelelő cél. Ugyanis nem végletes. Nem elérhető. Hiszen nincs határa. Ez egy örökké hajszolt mánia lehet... de CÉL biztosan nem. Ha jobban definiáljuk a gondolatot, akkor láthatjuk, hogy pénz NEM érték. A pénz csak érték-MÉRŐ-eszköz! Ez nagyon fontos. A pénznek nincs értéke! Csak mutatja, hogy milyen értéket "ér"! De akkor is csak papír... Nem véletlenül nem képvisel értéket olyan helyeken, ahol nem tudják mi az a "GDP". Ahol az étel, és a biztonság az érték, ott telibeszarják a pénzt...

Egy érzékletes példával:

Fognék egy embert, aki "gazdag" akar lenni, ledobnám egy kihalt lakatlan szigeten, és ledobnék mellé (vagy rá) még 3 raklap PÉNZT. Jó sokat... Legyen olyan "gazdag" amilyen gazdag csak lenni akar... Aztán mérném az időt, mikor adja oda minden pénzét egyetlen korty vízért... A pénz csak a megfelelő társadalmi körülmények között mér értéket.

Egyszóval a karácsony számomra nem a vásárlás, nem a "GDP", nem a "VALÓDI érték"... Jelen pillanatban nem bővelkedem sajnos ezekben a valóban fontos dolgokban. Ilyenkor annak kell örülni ami van, ami maradt. Ilyenkor örülni kell... hogy van miért HÁLÁSNAK lenni!

Bár a feladat nem túl "hálás", mégis a szokással ellentétben, nekifutnék egy "hálás" felsorolásnak, megkockáztatva, hogy kihagyok valakit. Ha TÉGED kihagytalak féletlenül, akkor csörögj rám (vagy írj kommentbe) nyugodtan, hivatalosan is engedélyezem, hogy letolj mint a szaros gatyát, hogy ki mertelek hagyni véletlenül.

Hálás vagyok NEKED:

- hogy a barátodnak tartasz, és büszke vagyok rá, hogy én is annak tarthatlak Téged,

- minden jó, és rossz szóért, amit Tőled kapok,

- minden percért, amit a hülyeségeim hallgatásával töltesz,

- önzetlen támogatásodért, vigasztalásodért,

- és nem utolsó sorban azért az egyszerű tényért, hogy vagy nekem.

Szívből, és őszintén kívánok Neked kellemes ünnepeket, békés karácsonyt a szeretteid körében, sikerekben és valódi értékben gazdag új évet:

- Viola, mert sokkal többet tudsz adni, mint amennyit kérsz, és sokkal többet érdemelsz, mint amennyit kapsz,

- Zoli, mert őszintén tudsz támogatni, és nem hagysz magamra,

- Nelly, mert érzed és érted a lélek mibenlétét, és mert egy igazi hősnő vagy,

- Viktor, mert földöntúli pozitív kisugárzásod segít távolabbra látni, gondolkodni, és mert bárhogy is döntök, Te támogatsz benne,

- Robi, mert (bár mostanában sajnos nagyon ritkán hallok felőled), mégis olyan igaz ember vagy ,akiről nem vagyok hajlandó lemondani,

- Tibi, mert akaratlanul is példát mutatsz nekem, az igazi családi értékekről, és a "minőségi barátság" lényegéről.

- András, mert mindig megnevettetsz, és elfogadsz olyannak amilyen vagyok, és mert "közös a sorsunk".

- Péter, mert mindig őszinte vagy, és tűzbe tenném érted a kezem,

- Balázs, mert hihetetlenül élvezem a társaságod, (bár lehet hogy rossz hatással van rám :) ), és mert igazán értékes embernek tartalak,

- Ádám, mert én akkor is őszintén testvéremként szeretlek, és itt leszek, ha újra visszatérsz közénk,

- és végül de nem utolsó sorban, Édesanyám, mert tisztességben felneveltél, és mindig jót akartál nekem.

 És ez a legnagyobb értékem amit adhatok Neked:

Továbbra is messze a cél. De Zolira, és Viktorra hallgatva, most hagyok időt magamnak, és kiélvezem ezt a kis lépést amit tettem ezen a hétvégén. A nappali fő bútoreleme elkészült.

Ez most nem 3500 ft-ba került mint az előző tv állvány. :) De nem is ugyanaz a kategória! :)

1 hónapig tartott csak AZ, hogy megfelelő anyagot találjak. Aztán két hétig terveztem. Majd újabb 2 hétig terveztem ÚJRA. :) Nem voltam hajlandó semmilyen kompromisszumra se! Férjen el benne minden, menjen a parkettához, a fal színéhez, és a kanapéhoz. Semmi nem volt mindegy. Azt hiszem az eredmény magáért beszél...

A szekrény különlegessége, hogy EGY anyagból készült. 270 cm széles, 52 cm magas (lábbal együtt), és 46 cm mély. A belső polc is egy anyagból van, nincs benne törés. (csak a kis osztók) A tolóajtóknál a középső szélesebb (100 cm), a két szélső keskenyebb (80 cm) Így a közepe markánsabb, ugyanakkor nem nyomja el a szélét sem. A szélső ajtók a fallal, a test a parkettával harmonizál. Természetesen belső elektromos elosztóval, és hátsó kábel kivezetővel lett építve. Talán mondanom se kell, hogy tetején egyetlen csavar sincs.

Még nem vagyok benne biztos, hogy így marad. Eredetileg akartam rá egy kiemelőt, amire a TV kerül. De most igazság szerint annyira tetszik ez az anyag, hogy nem akarok rátenni semmilyen kiemelőt... :)

A nagyszoba házilag készíthető része, tehát elkészült. Küszöböket kéne lerakni, meg ajtókereteket újramázolni. De ezeket idén már biztos nem állok neki egyedül megcsinálni.

Élvezem kicsit ezt az igencsak jól sikerült bútort... :)

Tegnap meghaltam. Szó szerint. Olyan szintig feszítettem az állóképességem, amire még nem volt példa. Olyannyira nem, hogy fel kellett adnom...

Zoli Barátom szükségét érezte (jogosan), hogy kirángasson az aktuális közegemből, és áskálódjon, érdeklődjön, és felrázzon. Hathatós kitartással képes ezt csinálni. Örök hálám neki érte, bár most éppen utálom Őt szívből! :)

Egy könnyed "40-es" re hívott el. Még sosem voltam teljesítménytúrán. Ha tudtam volna... De nem tudtam. Így elmentem. Összesen 5-en mentünk, de a túrán végig Zolival mentem. 43,5 km, 2.3 km szintemelkedés, 12 órás szintidő. Mint később megtudtam, a túrák nehézségét az alapján számolják ki, hogy 1 km-re hány méter szint emelkedés jut. Tehát 2300 / 43.5 = 52.87 méter emelkedés / km. Ez kifejezetten nehéznek számít. Magyarországon ez a legnehezebb 40-es túra.

A túra persze csak a közeg. A lényeg a közben megélt élmény. Rengeteget beszélgettünk. Tulajdonképpen mindenről. De szó szerint. Előjöttek a panaszok, bajok, múlt, jelen, jövő, az ország, és az egyén bajai, lelki hátterek, munka, párkapcsolat, barátok... Minden. Kijött mindenkiből, néhány igazán őszinte mondat, és gondolat. Néha bizony nem tudjuk mit mért cselekszünk. Nehéz érteni magunkat. Innen nézve nagyon tartalmas nap volt... :)

Ugyanakkor a túra is nagy élmény volt. Nem kimondottan nehéz terep, de igen makacs emelkedőkkel, és végtelenül hosszú utakkal... kb 5 km-enként ellenőrző, bélyegző ponttal. 30km után azonban történt valami... Lehaltunk. Ennyi. Még most is agyalok róla, hogy mért pont ott, de olyan szinten elfáradtam ahogy még soha. Az utolsó szakaszra, amire másfél órát mondtak az utolsó ellenőrző ponton, majd 3 óra ment rá. 10 centis lépésekkel haladtunk. Mindenem fájt. Zolinak is. Talán csak a fejem nem. Hát, derék, csípő, combok, térdek, vádli, stb... Nem tudom mi történt 30-nál... de nem bírtuk tovább.

Az összes szintet teljesítve, 4-5 órát haladva a sötétbe, fejlámpával, 1x eltévedve, erdőn átvágva, az utolsó magaslatra is felértünk de itt már szó szerint 20 méterenként megálltunk a fájdalomtól. Felértünk. Innen még kb 6-7 km lett volna hátra, ami normál esetben kb 1 óra. Nekünk minimum 3 lett volna abban az esetben ha tudtunk volna még járni. De nem tudtunk. Szó szerint. Még a magas Tátrás "sötét előtt leérős rohanás" se volt ilyen hosszú... Elbuktunk. Egy vendégházban volt az utolsó előtti ellenőrző pont. Már zárva volt mire odaértünk. Leültünk, és többé nem tudunk felállni... Vége volt. Néhány km-el a vége előtt fel kellett adnunk. Nem esett jól. De meg kell tapasztalni a kudarcot, hogy értékelhessük a sikerült.

Fuvart kellett kérnünk, hogy levigyenek a hegyről. Lent aztán ismét találkoztunk a társakkal, akik már annyira nem voltak túl szomjasak. :) Lassan összeszedtük őket, és elindultunk. Beszálltunk az autóba, elrendeztük a csomagokat, majd elhangzott a nap mondata: Hol a kutya?

Ugyanis az egyik társunk (akinek KUTYA a beceneve) hozott magával egy négylábút. Egy igazi kutyát. És a valódi kutya nem volt a kocsiban. Elhagytuk. Vagy ő minket. :) Így indulásra készen, késként hasított a levegőbe a felismerést megfogalmazó kérdés... HOL A KUTYA? Szana-szét röhögtem magam... A kutya elhagyta a kutyát... beszarás... :)

A bakancslista politika mentes blog. (még mindig) Ez a bejegyzés is EMBERI oldalról íródott, és nem politikai szemszögből.

Egy érdekes videó összeállítást láttam tegnap. Az amcsi katonák "meglepetés" hazaérkezései voltak láthatók. Természetesen tudatosan szerkesztett videók voltak, összevágva. "hős katonák hazatérnek" szerető családokhoz, barátokhoz. Anyák, feleségek, barátnők, barátok, gyerekek, és még kutyák is visongva örültek a hazatérő katona-apuknak, és anyuknak. Az amcsik persze értenek a videókhoz nagyon. Megható jelenetek egész sora... Közbeszúrt szövegekkel: "Köszönjük az önfeláldozást, és az áldozatot hős katonáinknak..." Meg ilyenek...

Itt, a másik félgömbön, egy igen összetett, egymás utálatára gerjesztett közösségben (ezt hívjuk EU-nak), a legalább picit értelmesebb népek jól tudják, hogy az usa-t egyetlen földrész, kontinens, ország, vagy népcsoport sem fenyegeti. Sehol. Senki. Ők ennek ellenére hadat viselnek olyan helyeken, amelynek pontos helyét (vagy nevét) még csak nem ismerik azok, "akik szabadságáért harcolnak".

Persze mondhatjuk, hogy ez általánosítás. Hiszen mi magyarok is világ méretű bunkók vagyunk. Szarunk mindenkire... Egymásra is. ebben mondjuk szinte bárki jobb nálunk. Még ők is... Ők legalább csak másokat nyomnak el, nem saját magukat. A mi előnyünk viszont az, hogy nem bántunk másokat (mert túl gyengék vagyunk hozzá), akkor se ha nekik vannak fontos ásványkincseik.

A két videó között elég erős ellentmondás van szerintem. A "szabadság fenntartó" hős katonák, legközelebb talán pont egy olyan országban ölnek majd ártatlanokat, amire a legtöbb kis zászlóval szavaztak az előző videóban.

Vagy az ilyen "hölgyekhez" hasonló intelligens amerikaik szavaznak majd róla, hogy hol kezdjenek új háborút. (dejó, hogy nincsenek ásványkincseink)

Tehát mikor éppen "szar" nekünk... Sokan gondolhatnak arra, hogy:

Mert drága a kenyér - Milyen jó hogy van mit enni...

Mert drága a benzin - Mégis minden nap dugó van a városban...

Mert minden drága - "van hol laknod, van 1 hűtőt amibe a kajádat tartod, van 1 ágyad" - Tehát gazdagabb vagy mit a földön élő emberek 79 %-a!!!!

És ha ez sem elég esetleg akkor:

Utálnak minket a szomszédaink - legalább jobban utálják az amcsikat...

Azon felül, hogy örülnünk kéne, hogy:

- van mit enni,

- van hol aludni,

- nem egy háború sújtotta ország közepén kell élnünk,

örülhetünk annak is, hogy csak azok utálnak minket, akik ismernek minket... és nem az egész világ. Ebből a szemszögből azért sajnálom az amcsikat.

Nem tudom igazság szerint, hogy mért pont ezzel vezettem be a mondandómat. Talán erőszakkal is próbálok erőt verni magamba. Ezek mostanában nem jó idők... :( Van gond gazdagon. Ennek többsége a helyzet változatlanságából ered persze. Rendkívül bosszant a totyorgás. HA nem tudok haladni... Vannak persze olyan részek, amik nem rajtam múlnak. Sajnos pont ezek bosszantanak a legjobban. A tehetetlenség.

Én vagyok az aki valóban úgy gondolja, hogy NINCS LEHETETLEN, csak tehetetlen. Mégis állandóan ezzel szembesülök mostanában. Megszakadok se megy gyorsabban, jobban. Hangya lépésekben tudok csak előre menni. A lakásfelújítás a világ minden pénzét is elnyelné. (el is fogja) Elképesztően rosszul haladtam az idei tételekkel. Megint csak a munka... és ha az éppen nem, akkor műtét, vagy hasonló okokból, csak vegetálok. A szabim alatt pl. Londonba is ki akartam menni, hogy meglátogassam Viktort, de persze nem jött össze. Akartam idén nyelvet tanulni, mászni, és picit világot látni. De be kell látnom:

Vagy nyernem kell a lotto-n, vagy le kell mondanom azokról a tételekről amik pénzbe kerülnek. Vagyis a nagy részéről... Az egyetlen tétel amivel haladok, az olvasás. Mivel egyre többet kell utaznom a munkába, és onnan vissza. így van időm rá. Minden más áll... és egy darabig állva is marad. És megőrjít ez a tudat...

Régóta nem írtam a blogra. Nem azért mert nem akartam. Pusztán csak nem volt mit. Szinte az egyetlen tétel amivel "haladok" mostanában, az olvasás. A lakásba sok pénzt belenyomtam, és rengeteget spóroltam azzal, hogy sok mindent magam csináltam. De így sincs rá több pénzem most. És ha lenne is... az ihlet is elmúlt. Olyan lépések jönnek amit nem tudok én meg csinálni, szakemberek kellenek hozzá, így persze 3x annyiba kerülnek. Sok minden hátráltat még ezen kívül is... De mégis rájöttem, hogy csak úgy jöhetek ki a gödrömből (amit magam ástam), ha újabb tételeket pipálok ki...

Mászni nem tudok (ismert okokból). Így a képzésemet fogom elővenni ismét. Zongorázni fogok. Legalábbis lépéseket fogok tenni az elsajátítására, elkezdésére...

Egészen friss a gondolat. Néhány perces... És az első oldal amit találtam ezzel kapcsolatban szinte ijesztő... Idézném az első sorait:

"Túl a 30-on ihletem támadt, és arra gondoltam zenét kellene tanulnom. Hosszas vívódás után a zongora mellett döntöttem."

Ez szinte bizarr. Esküszöm nem én voltam... :) Mindenesetre ezzel fogom kezdeni. Sorstársam oldalát átböngészem, majd írok is neki... nagyon kíváncsi vagyok a tapasztalataira. link:

TANULJ VELEM ZONGORÁZNI

Mindig hittem benne... "A matematikán kívül... csak a ZENE lehet az egyetemes nyelv!" Mindegy milyen stílus, minden milyen nyelven. Az igazán "értékes" zene minden fogékony fülhöz eljut. Ezáltal minden fogékony szellemhez, és tudathoz. Olvastam egy kísérletről...

"Angol tudósok" megállapították, hogy a legmeghatóbb filmjelenetek, a legérzelmesebb képi pillanatok, fele annyi reakciót se váltanak ki a nézőkből, ha leveszik alóla a zenét... ha nincs hang... Mintha az információk FELE jutna csak el a tudatig. A szellemig. Egyetlen hangban tehát KELL hogy legyen annyit tartalom, mint egyetlen képben. És az igazán tehetséges emberek képesek rá, hogy megtalálják az összeillő kép-hang párt.

Nos... Nálam a zene régebbi múltra tekint vissza. Olyannyira, hogy a mai zenéhez már valóban öregnek érzem magam. Holott ezt az érzéseimen kívül semmi nem indokolná. Mégis rosszul vagyok tőle... Borzasztó. Persze másnak lehet pont ezek tetszenek... A világ talán ettől szép... bár ezt most nehezen tudom észrevenni. Mindenesetre eszembe jutott ez a tétel a listámról. Így megnézem, mit is lehetne tenni az ügy érdekében.