Erre a hónapra még nem határoztam meg konkrét célokat. Sajnos több területen is magamra maradtam teljesen. Sokáig hadakoztam magammal, de mára már be kell látnom, hogy nem számíthatok senki ember fia támogatására a listában sem. Már jóideje egyedül vagyok benne... csak nem akartam elfogadni. Így az elkövetkező célokat is úgy fogom már tervezni, hogy egyedül kell végrehajtanom.

Más területen is lassan magamra maradok. Hiába... ahol magasak az elvárások ott kevesen maradnak csak állva. Sokan elbuktak. Egyesek olyan mméltatlan módon, ahogy azt sosem hittem volna. Mások mélységesen mély csalódást okoznak. De nem élhetek mások helyett. Nem hozhatok döntést mások fejével...

Vígasztal a tudat, hogy az aki igazán értékes, az megmaradt. Bár itt már valójában nem a mennyiség, hanem a minőség jelentkezik. Ez pozitív dolog lenne, de sajna ennek se tudok örülni, ugyanis a kevés megmaradt személy, most inkább a saját boldogságával van elfoglalva. Ennek persze örülök, és drukkolok nekik, de néha igencsak hiányzik a "minőségi" társaság...

Ha lejjebb adnám az igényeket, a helyzet most másképp lenne. De ha leadod az igényeket, akkor megtagadod az önmagad. Sokan vallják ezt a nézőpontot, de én hányni tudnék a gondolattól is...

Jelen helyzetben tehát egyedül tervezem a hónapomat...

- Édesanyám születésnapja lesz nemsoká, így ismét kinéz egy út oda-vissza. Már kinéztem az ajándékot, csak be kell szerezni, és levinni.

Erre a hónapra egyelőre ennyi a biztos. Illetve a jónap végén érkező új bútorelem. Ha megérkezett azonnal nekilátok kitervezni az elválasztó polc elemet. és ha az is megvan, akkor egy nagy fázis lesz jó időre letudva. Utána a konyha jön majd...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.