A karma pocsék?
2011.04.14. 20:49
"Láttam a fényt.
Egyre világosabb lett.
Csodaszép volt.
Körbefont.
Lágyan, melegen.
Szeretettel.
Átöleltem, és feloldódtam benne.
Hihetetlen csodás érzés volt.
Biztonság... Boldogság!"
Ezekkel a sorokkal meglepően gyakran találkozhatunk David Safier - "Pocsék Karma" című könyvének olvasása közben. Ez nem olyan meglepő, ha egy "nőiesen tréfás", reinkarnációs történetről szól a könyv.
Főhősünk (főhősnő!), emberként kezdi a történetet. Aztán csavaros, helyenként groteszk sorscsapásokkal teletűzdelt sztorija során, számtalan élőlény testében folytatja azt. Lesz hangya, emlős, rovar, miegymás...
Az alaptézis szerint, minden elkallódott, NEM hívő lelket (ide tartoznak az ateisták is) Buddha vesz kezelésbe az első halál után. Itt ő dönti el, az élet során összegyűjtött jó és rossz karmák által, hogy az illető milyen létsíkon folytatja az életet. Merthogy nem szakad az meg csak úgy...
3 egyszerű példa:
1. Ha politikus, vagy ügyvéd vagy emberi alakodban, akkor BÉLFÉREG leszel, csak úgy, mint pl HITLER... (bár én is utálom őket, de ez kicsit erős párhuzam nem?)
2. Ha olyan ember voltál, mint a legtöbbünk, azaz átlagos balfék, aki mindenféle dolgot elkövet, jót és rosszat egyaránt, akkor valamilyen állatként élsz tovább. Ez lehet hangya, orrszarvú, vagy kacsacsőrű emlős... Attól függ mennyire voltál (inkább) jó.
3. Ha pedig egy marha nagy szent voltál, (ilyen ember sztem nincs) akkor a nirvánába jutsz. Erről szólt a fenti idézet.
Arról nem szól a fáma, hogy mi volt az épp előző életemben. A főszereplő sem emlékszik ELŐZŐ élet(ek)re. Ezt oly nemes egyszerűséggel magyarázza, hogy EMBERKÉNT, már nem emlékszel előző életeidre.
Ha pedig pl hangyaként születsz újjá, mert nem voltál valami "jó fej" életed során, akkor HANGYAKÉNT kell marhára igyekezned, hogy jót tegyél. (ez önmagában paradoxon)
Aztán ha elég jó hangya voltál, feljebb léphetsz egy szintet, és már lehetsz valami kis rágcsáló. Aztán megint kezdheted elölről...
A történet arról szól, hogy mit jelent a "jó karma" gyűjtése. Ha eltekintek a vallási maszlagtól, akkor már kicsit közelebb van hozzám a téma.
Alapvetően "jó karmát" jelent, ha:
- másokkal jót cselekszel,
- önző érdek nélkül,
- ÖNKÉNT,
- saját érdekeidet feláldozva.
Szinte mellékszálnak érzékelem a szerelmi történetet a könyvben. Főhősnőnk a családját akarja visszaszerezni halála után. UTÁN. Miután pocsék anya, és hűtlen hitves volt. Egy karrierista, öntelt, beképzelt nőszemély. Aki halála után rájön, hogy neki KELL a családja. Hogy ő mennyire rosszul tette, hogy nem értékelte őket még életében... Ez a motivációja, amiért hadakozik Buddha akaratával, és minden alkalmat kihasznál, hogy visszajusson a családjához... (ez önmagában is önzés nem?)
Az állatbőrben eltöltött "életek" alatt egy kicsit visszavesz a sors a csaj arcából, és kezdi belátni milyen értéktelen ember is volt... Jó útra tér szép lassan, és gyűjti a "jó karmát"... Idővel már nem is önző indokai vezérlik ebben...
A könyv könnyen olvasható, és még férfi szemmel is szórakoztató. Bár vitathatatlanul jobban szórakoztat egy nőt, hogy a skizofrénia tüneteit produkálja valaki ha magában gondolkodik. Főhősnőnk rendszeresen vitatja meg saját magával a legegyszerűbb kérdéseket is. TÖBBED MAGÁVAL. A nő minimum 3-an társalog. 3-an, 1 személyben.
No ez az amit mi férfiak soha nem fogunk megérteni, és én ROPPANT hálás vagyok érte Buddhának, vagy a franc tudja kinek... De igazán KÖSZI. Utálnám, ha 2 másik "magamat" is meg kéne győzni egy gondolatomról. Amit én hozok...
Eltekintve attól, hogy a könyv egy férfi tollából származik, és megejtő hitelességgel NŐKÉNT szól az olvasóhoz, azt hiszem nem-től függetlenül kellemes könnyed olvasmány lehet bárkinek.
(egy jó tanács férfiaknak: ne agyaljanak sokat azon, hogy a nő mért beszélget önmagával... nem érdemes)
(köszönöm T)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vukcica 2011.04.15. 20:01:43
furcsa, de épp hasonló téma köré gyűjtöttem a fejemben felhalmozott képeket akkor, csak valahogy úgy hogy testben, térben és időben is kijuthat a vándorlás és nincs megállás, minden csak átmenet és lesz a következőhöz. vándorol mindenki, hol lelket, hol testet cserélve egymással, vagy épp egymásban meghalva, születve újjá.
ezt a könyvet még nem olvastam…csak a soraid, ahogy leírtad mindezt. igazából mostanában nagyon semmit nem olvastam, pedig…
és ahogy a jelenben az életem összevisszaélet, egy élet, ahol minden fejjel lefelé van, ahol a dolgok egyik pillanatról a másikra feketéből fehérre váltanak. ahol számomra annyira körteillatú most minden, hogy az eszméletlen. épp elég édes a mámorhoz, de egy leheletnyi fanyar utóízzel visszaránt a végső pillanatban valami, miként megbeszélem magammal a dolgokat.
olyanokat, amelyeket mások előtt nem mondunk ki, vagy kimondanánk, de egyedül vagyunk és bennünk nem maradhat, mert segít a szó túlélni valami mást, egy másik érzést, félelmet, továbblépni, megoldani és kijár a hangos gondolat, ahogy most is durmolok írás közben valamit a bajszom alatt, mintha lenne valaki mellettem aki megérthetné…
talán csak magányunkban osztozunk önmagunkkal? Társaságban önmagával senki nem beszél!
de ha megjegyezhetem így az életemmel kapcsolatban az jut eszembe, amikor szaladhatok az üvöltő zenével a fülemben, hogy szabad vagyok. az jut eszembe, hogy ebben az életemben is követek el hibákat. hibákat, amikből mások legalább tanulnak, ha már én nem és hogy elanor roosevelt egyszer azt mondta, senkinek sincs joga ahhoz, hogy kevesebbnek érezd tőle magad annál, aki vagy!
EASY 2011.04.15. 20:18:30
Lehet mondani okosakat. Mondtak is sokan, sokat. De még SENKI nem jött vissza a túloldalról azzal, hogy:
1. Ez marha szar gyerekek, meg ne halljatok!
2. Ez marha jó gyerekek, nem kell félni semmitől...
Én úgy gondolom, hogy mindenkinek szíve joga abban HINNI amiben csak akar. Ugyanakkor ha nem "hit" hanem "gondolat" dolga meghatározni a halál utáni életet, akkor azt kell mondanom, hogy a halál után ugyanaz van, ami az élet előtt. Semmi.
A halál utáni "létünk" igazság szerint a szeretteinknek fontos. A hozzánk kötött emlékeik, a tetteink okozta közvetlen vagy közvetett következmény az ami miatt kötődnek hozzánk. Ez nem a testnek szól természetesen. Az csak eszköz, amivel szó szerint ÉLHETSZ jól, vagy rosszul...
HA eljön az ideje úgyis számot vetsz elsősorban önmagaddal...
ebből adódóan azt hiszem jobb ha 1 dologra koncentrálok:
Van-e élet a halál ELŐTT?
Amíg senki nem garantálja nekem, hogy utáni is van "valami", addig azzal törődök, hogy a meglévőben éljek úgy, hogy ne kelljen szégyenkeznem...