no komment...
2010.03.17. 20:23
Talán az kell, hogy néha valaki ki is mondja hangosan azokat a dolgokat, amelyek ott kavarognak rendezetlenül a Te fejedben is, hogy képes legyél sorba állítani őket és körbetekinteni felettük.
Minden kattog, mozog, változik, szembejön, kezdődik, elkerül, elmúlik. Az egyetlen állandó tényező talán maga a változás. És lényegében az sem számít, hogy ma felemás zoknit húztam fel. De az igenis említést érdemel, hogy saját butaságom, hogy képes voltam megfeledkezni arról merre van az előre.
És ma délután mindezt és még jóval többet kaptam, mint hosszú évek alatt bárkitől egyetlen öleléssel.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
EASY 2010.03.17. 21:04:01
hacsak nem tanultál ebből... szerinted?