Segítenél nekem? Igen? Olvasd végig, és alul meglátod hogy segíthetsz...

(ha nem akarsz segíteni akkor meg csak jó szórakozásat)

Az "energiavámpír" fogalomról kb 5 éve hallottam először. Olyan embereket takar ez a szó, akik mások energiáit szívják el, legtöbbször akaratlanul. Ma már sok különféle "alfajt" fedeztek fel az úgymod szakemberek, de mindegyik típus ugyanazon az elven alapul. A negatív gondolatok bombázásával, pozitív válaszreakciókat kényszerítenek ki, így nyerve energiát a kommunikációból. Ez persze nem a "klasszikus" energia. Sokkal inkább az az "életerő" ami normál esetben is van bennünk. Ami hajt előre, amitől mosolygunk, ami új célok elérésére ösztönöz. Ilyen emberek társaságában könnyen esik rossz hangulatba az ember, veszíti el pozitív kisugárzását, és keríti hatalmába a rosszkedv, vagy depressziós hangulat.

Fotnos megjegyezni, hogy nem minden panaszkodó ember energiavámpír. (pár ismerősöm ezt bizony csúnyán összekeveri) Ha egy ismerősöd mindig hozzád fordul először ha bajban van, és támogatásra van szüksége, attól még nem lesz energiavámpír. Ha ez az ismerős AKKOR IS téged keres meg először, ha segített a támogatásod, és túllendült a holtponton. Így a "siker" részben a tied is, márpedig tudjuk, milyen nagy erőt ad, ha másoknak segíthetsz. :)

Ha valaki CSAK akkor talál meg, amikor bajban van, amikor segíteni kell neki, vagy csak panaszkodni akar (ne feledjük, mindenki, még TE is szoktál néha panaszkodni, és jó ha van valaki aki meghallgat), akkor viszont csendben hallgat, mikor megoszthatná veled a boldogságát is... na AKKOR van dolgod energiavámpírral.

Az egyik internetes "női" sajtófórum az alábbi kategorizálást állította össze:

1. Trompf mester

Bármit mondasz, legyen az negatív vagy pozitív, ő mindig nagyobbat mond. Neki a szakítás jobban és hosszabban fáj, mert ugye az ő kapcsolatuk más volt, mint az átlagé, viszont ha valami eredményedről mesélsz, az semmi az övéhez képest. Ha azt mondod, süt a nap, szerinte ez biztos hülyeség, hiszen ő látta a tévében, hogy már az Északi-sarkon gyülekeznek a felhők, és nemsokára ideérnek, tehát neked rossz a megítélő képességed. Saját kisebbségi érzését próbálja csökkenteni azzal, hogy a saját szintjére kényszerít másokat.

2. Szerencsétlenke

Ha mesél magáról, abban folyton a mártír és szenvedő szerepében tűnik fel. Ő az, akit az esőben mindig felcsap az autó, magára önti a kávét, de minden egyes kudarca mások miatt van. Soha semmivel nem elégedett, a pesszimizmus szó mellett a szótárban valószínűleg az ő nevét találod. Környezetében tapintatból nem mersz jó dolgokat mondani, inkább te is előbányászod az odavágó, együtt érző, téged is elszomorító történeteket.

3. Lelki szemetesláda

Néhány embernek, bár csak a vonaton vagy a munkahelyi menzán ülnek le melléd, öt perc múlva ismered az egész életét - a szülei frusztrációkkal teli házasságáról, melynek bátyja, aki egyébként koraszülött volt, az oka, és hogy számukra bizonyítson, öt szakmája van, de még keresi a helyét típusú történetekkel fáraszt. De sokszor alakulnak át barátságok is ebbe az állapotba: lehetetlen időpontokban hív fel zokogva, hogy a párja nem azt az inget vette fel a partira, amit most vett neki, majd két hónapig semmi hír, hiszen minden rendben köztük. Mindig csak akkor keres meg, ha valami segítség kell neki, de egy kedves "hogy vagy" akkor se hagyná el a száját.

4. Álbarátok

Feltűnően szívélyes és kedves addig, amíg rá nem jön, milyen célokra használhat fel téged. Az őszintének tettetett beszélgetések során megkeresi gyenge pontjaidat, és amikor például társaságban vagy munkahelyi ebéden te vagy a középpontban helyette, jól hátadba döfi a kést, hogy mindenki röhögjön, vagy összesúgjon a hátad mögött. Majd elnézést kér, hogy nem gondolta komolyan, és minden kezdődik elölről. Vagy csak akkor beszélget veled, amikor csak te vagy ott, ha vannak ott mások, akiknek barátságát előnyösebbnek tartja, téged észre se vesz. Folyamatosan viccelődik, magára irányítja a figyelmet, és abban leli örömét, minél több emberről tudja elmondani, hogy ismeri, és annyira jó barátok.

Talán mindegyikkel találkoztál már te is, én is...

Most viszont az a lényeges kérdés, hogy TE melyik vagy?

Azért írtam erről a témáról, mert jó ideje gyanítom, hogy ÉN IS energiavámpír vagyok. (bizony... valamilyen szinten talán TE IS az vagy, csak nem mered kimondani)

Arra szeretnék rájönni, hogy melyik "kasztba" tartozom leginkább. De még inkább arra, hogy mit lehet tenni ez ellen? Arra ugyanis nem nagyon találok írást a neten, hogy mit tegyen az, aki változtatni szeretne ezen, és szeretne mondjuk picit jobb emberré (baráttá) válni. 

Ha becslésem nem téved, úgy a 2. típusba tartozom leginkább. Szinte mindegyik tipusra jut eszembe példa az ismerősi körből. Egy éve, még durva volt a helyzet. Én magam is kiakadtam egyeseken. Ezeket a helyzeteket azóta "helyre raktam", kisebb nagyobb eredménnyel.

De koránt se vagyok meggyőződve arról, hogy magamat is sikerült "helyre rakni". Érzek még hiányosságokat... rajta leszek az ügyön, hogy ezek is változzanak...

Itt a lehetőség, hogy beszólj!

Ha valóban ismersz, és úgy gondolod segítenél néhány őszinte jó tanáccsal, vagy konkkrét példával, akkor SEGÍTS! "szólj be" :) Kommentelj, és oszd meg velem a véleményed egyenesen, és nyíltan. Legalább had próbáljak meg változtatni a helyzetemen. :) Cserébe igérem én is őszintén válaszolok, ha van mit... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nelly88 2011.01.05. 19:39:20

Bár túlzás, hogy "valóban" ismerlek, ahhoz azért sokkal több kellene, de azért néhány gondolatot megosztanék veled. Nem is jó tanácsként, mert nehéz okosnak lenni más életére vonatkozóan, szerintem még a magunkéban sem tudunk elég okosak lenni. Bár kétségkívül sokszor egy kivülálló reálisabban láthatja a helyzetemet, mint én, aki benne vagyok.Hát most megpróbálom egyenesen, őszintén leírni, amit én gondolok erről, bár már többször pórul jártam ezzel, és talán jobb lett volna, ha befogom a szám és hallgatok. De talán ez most más, mert Te kérted ezt.
Szóval a téma helytálló, tényleg sok ember él energiavámpírként, de te nem tartozol közéjük. Te csak elpanaszolod, ha már nagyon nem bírod a gyűrődést, de azt is csak elég szűkszavúan. Legalábbis ez az én tapasztalatom. Nyilván minden embernek vannak egész közeli barátai, akivel bármit meg tud osztani, és vannak, akikkel csak kevesebbet beszél meg, van, akivel semmit. Ez természetes. Nincs abban semmi rossz, hogy néha elpanaszolod a bajaidat, mindenki van olyan helyzetben időnként, amikor igenis szüksége van rá, hogy legyen valaki, aki meghallgatja, megérti, ha segíteni nem is tud, de már ettől is könnyebb lesz kicsit. Hogy érzi, hogy nincs egyedül annyira a bajban.
Szerintem te egyáltalán nem tartozol a 2.-be, sem semelyikbe. Lehet hogy voltak -nem is olyan rég-pechsorozatok az életedben, de ha jól emlékszem, akkor sem mást hibáztattál ezekért, csak magadat, és az sem igaz, hogy soha semmivel nem vagy elégedett. Nagyon sok mindennek tudsz örülni, láttam a büszkeséget, és az igazi örömöt egy-egy elkészült alkotásod után (polcos szekrény, asztal, stb...)
Sőt sokszor eszembe jut, mikor én vagyok padlón, az az eset, amikor életed első sziklamászásán voltál, és azt is meg tudtad tenni, amire én többszöri mászás után sem voltam képes, mert legyőzted magadban a kétségbeesést, kimerültséget, azt, hogy a könnyebb utat válaszd, és feladd. Hát ez minden, csak nem pesszimizmus. És ilyenkor arra gondolok, hogy én is akarok tudni így küzdeni és győzni.
Szóval ne csüggedj, egyáltalán nem reménytelen a helyzeted. Különösen, hogy te magad is úgy érzed, hogy szeretnél változni, változtatni dolgokon, és keresed a megoldásokat. Ez már fél győzelem. Aki keres, talál.
A kérdésed tulajdonképpen arra irányul, hogyan ne legyünk energiavámpírok, és ne tartozzunk ezekbe a "kasztokba"? (nyilván időnként mindenki beleesik hol ebbe, hol abba a hibába, de az más).
Szóval úgy, hogy önmagadban találod meg azt az "energiát", amire szükséged van, amit másoktól szeretnél megszerezni akár a panaszkodással, akár más módszerekkel. Ez ott van mindannyiunkban, csak általában az emberek kivülről várják a segítséget, mert nem tudják, hogy mennyire értékesek, hogy mekkora erő rejlik bennük. Olvastam egyszer ezt valahol: "Ha olyan messzire jutottál, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, akkor csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy." Szóval sokkal több rejlik bennünk, mint gondolnánk. És ez az erő bennünk a Szeretet. Ha a te életed a Szeretetről szól minden tekintetben, vagyis, hogy nem akarsz ártani senkinek,hanem a legjobbat akarod másoknak is, meg tudsz bocsájtani mindenért, magadnak is, tudsz örülni és hálás lenni minden apróságért egy gyermek örömével és ártatlanságával, és mersz őszintén élni, és nem mész bele hazugságokba, áltatásokba, színjátékokba a "békesség" kedvéért, hanem vállalod azt, aki vagy, akkor belül mindig ott lesz az az erő, az a béke, ami átsegít a nehéz időszakokon is anélkül, hogy energiavámpírrá kéne válnod. Merd lebontani a falakat, merj sebezhetővé válni, ahogy írtam is neked egyszer azt hiszem:
"Ki falakat épít maga köré,
Megvédi magát minden vésztől,
De elzárja közben életét
Az őt érhető tengernyi fénytől.
Ha nem vállalod a sebeket,
Nem tudod meg mi a bánat,
Bár nem ejtesz fájó könnyeket,
De nem érzed ízét a boldogságnak."
Ne rágódj túl sokat a dolgokon, csak Éld meg a pillanatokat amit hoz az ÉLet, és figyeld, merre vezet a szíved.

Válasz erre 

EASY 2011.01.05. 19:59:45

@Nelly88: UUUU... ez nagyon jó: "Ha olyan messzire jutottál, hogy képtelen lennél még egy lépést megtenni, akkor csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire képes vagy."

Örülök, ha "másnak" látsz mint én magamat... ezek szerint Neked többet kéne panaszkodnom... :)

a komolyságot félretéve...
tényleg többen jelezték mostanában ezt az "önzést"... hogy nem adom vissza azt a törődést, amit kapok tőlük... a nagy számok törvénye alapján valamilyen szinten biztos igazuk van. Itt jöhet képbe a "fal" amiről írtál... ezzel is komoly bajok vannak... de ezt a problémát nem tudom most megoldani... kell hozzá a "megoldóképlet"... egy kulcs... Valaki biztos régóta dugdossa előlem...

De idővel csak rámakad... :)

Örülnöm kell a sikereimnek... eege... emlékszem a sziklamászásra én is ne aggódj... amíg élek emlékezni fogok rá. A probléma talán ott lehet, hogy az elégedettségem nem tart sokáig. Nem ad erőt elég sokáig. Hamar akarok még nagyobbat ugrani. Elérni egy új célt. Talán időt se hagyok rá, hogy valóban értékeljem, ha elérek valamit...

hm...

Válasz erre 

Nelly88 2011.01.05. 20:12:26

@EASY: Igen, talán a legnehezebb várni...időt adni a dolgoknak. Nem baj, ha mindig vannak új célok, álmok, de tényleg hagyj időt magadnak az elégedettségre, megpihenésre. Ha túl gyorsan akarunk haladni, elfuthatnak mellettünk életünk fontos pillanatai, mert nem vesszük észre.
Hát ezt is meg kell tanulni. Nekem is...

Válasz erre 

EASY 2011.01.05. 20:19:39

@Nelly88: okés... akkor erre is igyekszem majd odafigyelni, mikor megmásszuk január végén azt a havas 1800 méteres valamit... :)

Válasz erre 

vukcica 2011.01.06. 11:08:27

Egy ideje nem olvastam bele a sorokba, mert nem innen akartam tudni mi van, vagy lehet Veled... mégis tegnap este nem tudtam elaludni és nem bírtam tovább és mint amolyan visszaeső "betegség", meglátogatom az oldalt, mert így legalább elkönyvelhetem a tudatot, hogy valamit hallok, tudok Rólad... (persze mindez koránt sem helyettesíti a személyes élményeket, de talán ezt most hagyjuk) Elég sokféle és megosztott gondolatom született miként olvastam a sorokat, gondolatokat. UGYAN AZT NEM TUDOM HOGY MENNYIRE TUDOK ÉRTELMES, HASZNOS BÁRMIT IS MONDANI, DE MEGOSZTOM VELED MOST IS MINDAZT, AMI BENNEM KAVAROG! Sokat hallottam már erről a fogalomról, de sosem foglalkoztam vele igazán. Mindig jobban érdekelt hogy mitől lehet energiával feltöltődni. Illatok, színek, élet észrevétlennek hitt apró örömei... De talán tényleg létezhetnek ilyen emberek...És így némi "gyorstalpaló" betekintés után abba viszont egészen biztos lettem és vagyok, hogy Te nem tartozol közéjük. Nem vagy energia vámpír semmilyen értelemben! Pláne nem a szerencsétleneknek vélt általad említett kategóriában. Neeem, szó sincs róla! Az amolyan változó ez az egész, hogy mikor élünk szerencsésebb és kevésbé jó időszakot,amelyek egyszerre követik egymást, hogy azért az egyensúly megmaradjon. Talán ez egy nehéz és történéssel, érzelemmel teli időszak, amely a tavalyi és előző évvel magad mögött maradt, de ahogy írok most is rengeteg dolog jut eszembe, ami Veled kapcsolatos és pozitív élménnyel, energiával ajándékozz meg valamennyiünket :) Én mindenek előtt büszke vagyok Rád hogy akarsz és mersz változni! Hogy nem temetkezel bele a saját kis börtön világodba. Sokan nem képesek erre, sem a szókimondásra, vagy őszinteségre...
Néha mikor kotorászom a gépemen, (amelyet Te raktál össze, hogy legyen és hogy használhassam) olyan régi és új képeket találtam, (arról nem is beszélve, hogy az elmúlt 2 évből szinte mindegyiken ott vagy Te is) amelyeket egészen máshogy láttam este, mint korábban az előtt... JÓ DOLOG VISSZATEKINTENI? A válasz néha egyértelmű igen, de aztán ugyan olyan jó becsukni azt a könyvtárat és a holnapra gondolni. Egy csomó fotósorozat, pillanatkép és nemis mindegyikről lehet tudni pontosan mikor és hol. A múltat idéző villanások és az újabb fejezetek váltakozása, a valahonnan lementett, e- mailen átküldött, telefonnal kreált képek tömkelege, mosolyok, grimaszok, homályos arcok, amelyek nem csak az én mappámba kerültek, ott vannak, nyomot hagytak máshol is... Nálad is, benned is! (remélem... és tudom is hogy így van!) Aztán arra is gondoltam, mennyire csodálatos, vagy épp mennyire szar volt némely időszak, vagy a mostani és próbálom megérteni mi játszódhat le benned... és lehet van amiből nyugodtan kimaradhatott volna PÁR FEJEZET. De mégsem! Mert rájöttem, hogy erre is szükségem volt! Előttem az életem nyilvánosan látható formába öltve. (félelmetes lenne a gondolatok nélküli világ) És láthatom, vagy épp nem, hogy akkor mi maradt ki. Csupán, mert hagytam, hogy kimaradjon a pillanatból. Megfeledkezve arról, hogy egyszer élünk! Nem éltem meg a pillanatot, mert már a következőt hajtottam... És igazat adok Nellynek, hogy IDŐT KELL HAGYNI MINDENNEK! Nagypapa szerint sok mindent meg kell és talán még többet kell tapasztalni, hogy milyen szenvedni, érezni, hogy nem szeretnek eléggé, vagy, hogy épp túlságosan szeretek, nem érezni semmit, vagy átélni a gyávaságot. Milyen változni az idővel, ahogyan minden más is változik, milyen füzeteket teleírni, onnan lapokat kitépni és azt hazudni a világnak, hogy milyen boldogok vagyunk. Hiszen csak akkor tudjuk felértékelni, hogy mennyire ritka és felbecsülhetetlen az igazság. De minden kell valamiért! Amit tudni kell később is. Akkor is, ha húsz év múlva (sem) fogja tudni senki, hogy ki vagy Te vagy ki vagyok én, de én tudni fogom, akkor is hogy mennyire ÉRTÉKES Valaki vagy. És ezt a barátaid is mind tudják és tudni fogják! És a többi tényleg számít? Tényleg ennyire akarni kell, görcsösen mindent megérteni? És a hibákat ne keresd folyton csak magadba, van amit el kell fogadni és amiről senki nem tehet, legalábbis sztem...

Válasz erre 

EASY 2011.01.06. 14:11:20

@vukcica: a leírtakkal ellentétben határozottan úgy érzem, hogy igenis van valóságtartalom abban amit másoktól hallok... amit mások éreznek... lehet, hogy a falaknak nagyobb szerepük van benne, mint az "energiavámpíroknak" de VALAMI bizonyosan gátol abban, hogy viszonozzak egyfajta adományokat... arra kell rájönnöm, hogy mért nem tudok (merek) falak nélkül létezni...
hogy mért látom sötétebben a dolgokat mint amilyenek valójában...
ezek a hülye falak... :(... ezekkel kell csinálni valamit...

Válasz erre 

Kósa Zoli 2011.01.06. 17:53:58

En nem hiszem, hogy hosszu regenyt fogok irni, de ezt az energiavampir dolgot mar en sem tudom szo nelkul hagyni. Szerintem sem tartozok kozejuk. De a falakkal bizony neha tenyleg nehez. A falak sokmindentol meg tudnak ovni. Sok rossztol, es sok jotol is. Osszessegeben nem tudom mi a jobb. Egyedul sebezhetetlennek lenni egy erodben, vagy kiallni a retre es viselni a rosszat is es a jot is. Az a baj, hogy a falakat konnyebb epiteni, mint bontani. Es a sok gondolkozas is bizony csak "egy ujabb tegla a falban." Nem biztos, hogy mindig mindent meg kell ertenunk, mindig mindenre megoldast kell talalnunk, mert csak belehulyulunk. Nekem elhiheted. Szoval Geszti utan szabadon, ha nem tudod jol csinalni, hat csinald rosszul es elvezd.

Válasz erre 

Kósa Zoli 2011.01.06. 17:55:59

Rosszul irtam. Nem en nem tartozok kozejuk, hanem TE nem tartozol kozejuk. :)

Válasz erre 

EASY 2011.01.06. 21:22:34

@Kósa Zoli: eege... lassan én is úgy gondolom, hogy a nagyobb probléma a falakban rejlik... most már csak azt kell kitalálni, hogy mi a biztos módja a bontásnak... mert az biztos, hogy inkább "állok a réten egy szál... sebezhetőségben"
a sebezhetetlenséget is meg lehet ám unni... belülről nézve nem olyan jó látvány, hogy a jó dolgok is lepattannak odakint a falról... sokadszor sem jó látvány... :(

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: