Más is zavar mostnában. Valaki elveszni látszik az élet tengerén. Egy olyan személy akiért sok mindenre képes lennék. Hiszem, sőt tudom, hogy egy roppant értékes ember. Hajdanán még nagyon közel állt hozzám. Aztán kb fél éve történt valami az életében, amitől ő nagyon megáltozott. Már látom, hogy ő ezt egyáltalán nem is érzi... Igyekeztem mellette maradni, és biztosítani támogatásomról, de egyre kevesebb időt tőltöttünk együtt. Mára ez már szinte nullára csökkent. Sőt. Nem csak szinte... :(

Ez nagyon bánt, mert nagyon fontos nekem ez a valaki. De meg van kötve a kezem. Már nem tudok tenni semmit. Már egyedül rajta áll, hogy van-e jövője a barátságunknak... :( Sokakat elvesztettem ebben az utóbbi években. Részben az élet miatt, részben az én vagy ő döntésük okán... De ezért nagyon kár lenne...

Egy másik fontos személyhez is közefújt a szél nemrég. Rég beszéltem vele, és bizony sok minden volt (van) a rovásomon. Most elkezdtük ezt "kihámozni", és sok dolgot tudok meg tőle is, leginkább magamról... Azt hiszem a 2011-es listára fel kell kerüljön majd egy fontos tétel... :) (időben kiderül mi az)

Igyekszem majd valóban megszívlelni a szavait, és megérteni amiket mond. Egy éve elindultam egy úton... Senki nem állította, hogy könnyű lesz. ÉS bizony még messze a cél. Már látom, hogy komoly hibákat is elkövettem az eddig megtett úton... dehát fájdalom nélkül nincs győzelem... így tanulunk... csak jobban kéne "kifelé" figyelnem.

A férfiak valamiért csökött antennákkal születnek. Ez tény. Egyszerűen nincsenek, vagy egészen rosszul működnek az antennáink. 100x olyan erősen kell koncentrálnunk ha akarunk valamilyen adást fogni. És ha fogunk is, akkor is tele vagyunk kétségekkel, hogy vajon jól dekódoltuk-e az üzenetet. Kész "enigma"... :)

Aztán ha igazán koncentrálunk eljutunk oda, ahol már nem annyira kéne az antenna, mert több közvetlen üzenet érkezik. De addigra "elbízzuk" magunkat, vagy egyéb hibát vétünk, máris fújhatjuk... elcsesztük... Akaratlanul is fájdalmat okozunk... és kevés remény van rá, hogy legközelebb nem így lesz...

Férfitársaim, íme egy jótanács: "Figyeljetek oda..."

ennyi... Valóban figyelni kell. Sajnos nem elég, ha csak ösztönösen cselekszünk. Sőt. Általában az a legrosszabb. Abból van a "bazmeg"... :) Jobban kell figyelnünk arra, aki nekünk jót akar, aki észrevétlenül áll mellettünk, de legfőképp arra, akiről nem is hinnénk, hogy baja van... (neki van a legkomolyabb baja, őt bántjuk a leginnkább)

Tudom, hogy ez érthetetlen... Nekünk férfiaknak az. Mégis ezzel kell megbírkóznunk ha nem akarunk örökre "bunkók" lenni a számunkra fontos emberek szemében.

Legalább próbáljuk meg... én legalább is megpróbálom... igyekezni fogok... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.