Avagy Borfesztivál szervezői szemmel!

Utólag is nehéz elhinni, hogy vége van. Menet közben igencsak végtelennek tűnt...

Szerdán hajnalban kezdődött igazán, a telepítéssel. Pálya, hinterland, miegymás. A pálya alapból is kifejezetten nehéz volt, de (rém)álmomban se hittem volna, hogy ilyen természeti "katasztrófákkal" kell szembeszállnunk.

Az 5 napból 3 napig esett az eső. 2 napon kifejezetten ÖMLÖTT! A VIP sátor hintije  abszurd kicsi méretű volt. És ebbe az abszúrd méretű kicsi sátorba ömlött be a víz, amikor éppen esett. A nemzeti galéria tetejéről pont itt kellett anno levezetni az esővizet. Bokáig gázoltunk a vízben.

Ahelyett, hogy arról írnék, milyen részegek voltak a VIP vendégek, milyen kibaszottul arrogánsak és bunkók, vagy hogy éltek visza a türelmünkkel, és a vendéglátással, inkább arról írok, amire örömmel emlékezem majd mindig.

Fantasztikus csapattal dolgozhattam ezen a héten. 3 fővel bonyolítottunk le olyan színvnalú vendéglátást, (kritikán aluli körülmények között) hogy le a kalappal. Büszke vagyok minnyájukra. Munkájukra igényes, rendkívül kitartó fiatal srácok, és egy mesterien jó szakácslány. Az a fajta, aki egy atomóra pontosságával készíti az ételeket. Mindig tele volt a cséving a frissen készült sültekkel, zöldségekkel, pörköltekkel. Birka, kacsa, csirke, marha. Ínycsiklandó sajttálak, és gyümölcsök. Szegénykét AGYON dicsérték. Már belepirult. Mindezek mellett még a vendégekkel is úgy kommunikált, és beszélt az ételről, hogy levette őket a lábukról. Napi 16 órán keresztül sütött főzött megállás nélkül. ZSENIÁLIS volt! :)

Jah... és fél kézzel megtart egy 3x3-as sátrat... boccs... :)

A két felszolgáló meg nem csak rohant a pályán, de egyenesen SZÁLLT! Repkedtek ide-oda a tálakkal, poharakkal. Az asztalok tiszták voltak, a szennyes edény azonnal nyomtalanul eltűnt, és a vendégek előtt azonnal ott termett az új adag étel ital. A legnagyobb elvárható szakmai odaadással kezeltek minden vendégekt Mosolyogva, és láthatatlanul. Nyitástól zárásig (és még tovább is) A tomboló viharok, és eső ellenére is rend, és tisztaság volt a sátroban. Kétség nélkül kijelenthető, hogy amit véghezvittek 5 nap alatt, az több mint elvárható... :)

A viharok olyan erősek voltak az egyik nap, hogy ropora törték az egyik napernyőt, és eszméletlen erővel kapták fel a LESÚLYOZOTT 3x3-as sátrat. Minden talpán volt betonkocka, de a szél úgy megmozgatta, hogy kijött a láb a súly alól, és már repült is a sátor. Le a várfalról... De szakácsunknak a folyamatos főzés mellett ez sem okozhatott gondot. Fél lézzel kapott utána, és kapta el repülés közben, amíg a szél átfordította, és lefordította a várfalon. Mi a VIP-ből csak annyit hallottunk, hogy "hééé HÉÉ HÉÉÉÉÉÉÁÁÁÁÁ"...

Azonnal rohatunk, és visszahúztuk a sátrat. Egy percen belül a sátor ismét állt. Vizes palackokkal körbekötöztük a lábakat, és visszahajlítottuk a deformálódott rudazatot. A VIP-be visszatérve szerény taps fogadott minket, és azonnal folytattuk a vendégek kiszolgálását. SEMMI káosz, semmi zűrzavar, és SEMMI pánik! A problémát olyan profi szinten kezeltük, hogy az már túlzás.

Az utolsó nap végén igyekeztem elmondani az embereimnek, hogy milyen elégedett vagyok a teljesítményükkel. Szenttül hiszem, hogy azt is tudatni kell az emberekkel, ha jól végzik a dolgukat, és nem csak akkor kell csesztetni őket, ha valami nem sikerül. Leültettem őket egy asztalhoz, és őszintén, egyenként elmondtam, hogy ki, mit, hogyan tett azért, hogy ez az 5 nap ilyen jól teljen el a vendégeknek. Szemmel láthatóan jól esett nekik a dicséret, és szerényen visszautasították, miszerint ez "csapatmunka volt" De mindannyian tudjuk, hogy egy csapat is egyénekből áll. Akik egyéni teljesítményétől függ a CSAPAT munkája. Ez már pedig KIFOGÁSTALAN munka volt. Ennyi.

A többi szekciónk is jól teljesített. A két sajtpult, és és a csülökbár is kiemelkedően teljesített. Nem tudtam úgy arra menni ellenőrizni, hogy tudjak velük egy szót is beszélni nyugodtan. Még esős időben is tömték az emberek a CSÜLKÖS kajákat. HA szép idő volt akkor meg rendőr kellett volna hogy irányítsa a tömeget. AJó időben az összes sörgarnitúránk non-stop foglalt volt.

Néha elszomorít azonban 2 dolog.

1.

Ilyen eseményeken mindig eszméletlenül nagy menniységű (minőségi) ételt kell kidobnunk. Főleg a VIP sátorban. Régóta tudjuk, hogy ami ingyen van abból a sok sem elég. Akkor sem, ha már degeszre ette magát, vagy épp azt nem szereti. De ha ingyen van, akkor nincs az az alkohol vagy étel mennyiség, amit ne kérnének ki. Aztán beletúr, és az egész megy a kukába.

2.

Ha ingyen van, akkorpersze muzsáj MÉÉÉÉG inni is. Jól lerészegedik, és szidja az anyámat, mikor kidobatom "mint macskát szarni". Az elmúlt pár évben nem szokott hozzá, hogy NEM tehet meg akármit akkor sem, ha ő a VIP. Leszarom. Én meg az vagyok, aki kidobatja mint egy rakás szart. Másnap már érdekes módon szerényebben viselkedtek... Ki hitte volna... :) Ezek az emberek IGAZGATÓK és TULAJDONOSOK mindenféle nagy multiknál. És pont úgy viselkedtek, mint egy utolsó koszos részeg söpredék, egy füstös bicskázóban. Szánalmas...

Persze  itt is voltak olyan vendégek is, akikért érdemes volt aznap is felkelni. ( vagy le se feküdni) És ők a fontosak. Értük dolgozunk. Értük vagyunk talpon napi 20-22 órát. Értük mosolygunk, és értük "szolgálunk". Mindegy, hogy szakács, pincér, rakodó, vagy épp rendezvényes vagy. ŐK értékelik a munkádat, és hálás kifejezéssel az arcukon kérik, a pincért, hogy szóljon a szakácsnak, és a főnökének, mert szeretnék megköszönni, hogy ma itt lehettek. Ilyenkor az ember azonnal megenyhül, és mély tiszteletet érez a szakma iránt. Mert igenis van olyan, aki ÉRTÉKELI a munkánkat. Pedig Ő is egy "nagy ember". Esetleg nagyobb mint mi. Egy bafolyásos személy, vagy politikus, vagy közéleti személyiség, aki nyilván ezer és ezer helyen volt már vendég. És mégis veszi a fáradtságot, hogy hosszú tömött sorokban köszönetet mondjon a vendéglátásért, az ételért, és a "szolgálatért". EZ a pillanat ad erőt azokhoz a percekhez, amikor mosolyogva kell "ellenállni" egy anyámat szidó részeg igazgatónak. (persze a kidobatás is nagy kárpótlás ezért :) )

És nem maradhatnak el a képek se:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.