A biciklizés kicsit más szemmel J Ahol az egyéb sportokhoz képest - az ember kevésbé van kitéve a túlzott megerőltetés veszélyének. Itt testünk akkor működik a legjobb hatásfokkal, ha az erőkifejtés és az annak során "elégetett" oxigén mennyiség egyensúlyban van. Ha túl nagy az iram, kifullad az ember, és az izmokban salakanyagok halmozódnak fel, ami izomlázat vagy görcsöt okozhat. Leginkább az alsó végtagot dolgoztatjuk meg. Főként a combizomzatra, a farizmokra és a lábszárizmokra hatunk. A comb elülső és hátsó izmai egymással összhangban dolgoznak, így hajtják a pedált. A láb kinyújtásakor a pedál lenyomását a combfeszítő izmok végzik. Ezután a combhajlítók húzódnak össze, ezzel felemelik a lábat és - amennyiben a láb rögzítve van a pedálhoz speciális klipsszel, illetve kerékpáros pedál és cipő használatakor - a pedált is felfelé húzzuk. Emelkedőn fölfelé haladva a farizmok, sík terepen a combizmok dolgoznak erőteljesebben. Ha kiemelkedünk a nyeregből, a combizmainkra hárul nagyobb munka. Ha a nyereg túl magas, az elülső (combfeszítő) izom túlságosan megnyúlik, ha alacsonyabb a kelleténél a hátulsó combizmoknak kell túl erősen összehúzódniuk. Kisebb mértékben ugyan, de kerékpározás során a felsőtest izmai is igénybe vannak véve, a kormányzás, feszítés és a test tartása során.

Kellemes egy kétkerekűzésben volt részünk, viszont az is egyértelmű, hogy itt más izomcsoportok kerültek megmozgatásra, mint futás közben, mert mindezt érzem a hátsó felemen.

 És amit mi már nem vártunk meg, de az élményhez hozzá tartozik:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.