Kaktusz Kockanadrág esete a fűnyíróval
2010.03.15. 18:49
Avagy hol a fenébe voltam 3 napig?
Hosszú hétvége lévén, eltávot terveztünk Vukcicával. De mivel még nem küldött el elég CV-t, hogy változtasson a munkahelyi anyagi megbecsülésén, így MEGIN dolgoznia kellett a hétvégén. Ergo egyedül kellett mennem. Megint. Vukcica addig dolgozott amiért nagyon becsülöm, és még a blogra is írt egy ilyen kaktuszos kis novellát vagy mit. ami nagyon szép, csak cizellálatlan smirgli férfilelkem nem nagyon érti, hogy mi is a lényege...
Odafelé elvittem Zsófit Szombathelyre, aztán jött egy hosszú út egyedül, a korom sötét éjszakában, kis erdei utakon Szentgyörgyvárig.
Bár nagyon jól esett a Zsófival töltött kis idő is, de az út utolsó szakasza... hihetetlen volt. Egy 5 másodperces élmény tette különlegessé. Pesti emberek nem is nagyon sejtik, hogy az igazi kis vidéki utak milyen korom sötétek tudnak lenni éjjel. Mikor nincsenek házak, közúti lámpák, vagy hasonlódolgok, amikből fény szűrődne ki az útra. Szó szerint korom sötét éjszaka volt. Az az érzése támad az embernek, hogy a fák a sötétségbe nőnek felfelé. Egy pár méteres részüket megvilágítja a fényszóró, de aztán fokozzatosan egybeolvadnak a sötétséggel. Mintha a világ csak egy keskeny kis csík lenne ahol lehet létezni. Alul a föld felettünk a tökéletes sötétség. Dermesztő! :)
Kis erdei út vezet át a településeken , egészen az uticélomig. Reflektorral közlekedtem, de így is nagyon csekély relatív látótávolság volt. Aztán egyszer csak láttam egy homályos alakot elöl. annyit bizonyosan láttam, hogy az úton van, így szépen fékezni kezdtem. Ahogy közeledtem, láttam, hogy nem egy, de 3 alak van az úton. Még jobban lassultam. Közelértem, és láttam, hogy 3 hatalmas szarvas áll velem szemben az úton. Amit most leírok az csupán másodpercek alatt történt, de ott valahogy perceknek tűnt. Egészen megálltam kis távolságra az állatoktól, és pár másodpercig mitha engedték volna, hogy csodáljam őket. Felséges teremtések voltak. Gyönyörűek, pompásak, és méltóságteljesek. Az egész állat tartása kifejezetten előkelő, és elegáns. Mintha mindig direkt kihúzná magát, és büszkén állna. Elillant az a pár másodperc, és egyetlen szökelléssel el is tüntek az út menti fák között. Én meg csak lestem a pontot, ahol eltűntek a sötétbe... igazán megtisztelve éreztem magam, hogy ilyen csodálatos dolgot láthattam... egészen átszellemülten mentem tovább... :)
Az ember nem is hinné milyen hatalmas állat egy szarvas. Még most is eláll a lélegzetem, ha rá gondolok. Remek kis élmény volt! :)
Aztán megérkeztem anyámhoz...
Mintha az úton nme láttam volna elég NAGY állatot. Aki ismeri már Király-t, az tudja, hogy most mire gondolok... De azok se fogják elhinni, hogy MÉG NAGYOBB LETT!!! HATALMAS! Komolyan mondom... Ha nem tudnám, hogy szeret, félnék tőle... Nem tudom mivel eteti anyám azt a kutyát, de TUTI van benne valami génkezelt motyó, amitől ekkorára tud nőni ez a kutya... jesszusom... hatalmas lett. (ha egyáltalán ez a vége...)
A pulóvert ami éppen rajtam volt azonnal elintézte... de ez nem meglepő...
Volt kis házimunka (ereszcsatorna pucolás, favágás, nyesés, megin egy kis nyesés. kutyakaki szedés, stb), meg nagy alvások... összességében jót pihentem asszem...
Holnaptól ismét a lista jön. Polc készítés - tervezés, prágai út lefoglalása. Ebben lehet hogy lesznek további pozitív változások, a fejleményekről beszámolok. Valamint az iskolapadba is visszaülünk. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
