Forest of Revelation
2010.03.04. 20:45
Avagy a "Reveláci-Fa" lefejelésének esete...
A mai napom nem tűnt eleinte különösebben eredményesnek, vagy hasznosnak. Tettem-vettem, intézkedtem, aláírtam, pecsételtem, megfenyítettem... ahogy az lenni szokott. :)
De este 8 órától megfordult a világ és tótágast állt a felismerés ZÖLD Reveláci-fája...
(aki nem tudná mi az a reveláci-fa, az sürgősen pótolja hiányos ismereteit a Simpson Movie-val...)
Viktorral skype-oltam ismét. Ám ez alkalommal az előzőnél is gyümölcsözőbb volt a beszélgetés. Miközben a listámon szereplő bocsánatkérést gyakoroltam Viktoron, hangos puffanásokkal estek le rólunk, az évek óta a szívünket nyomó terhek.Az őszinte bocsánatkérés nagyon jó érzés! Tiszta szívből ajánlom mindenkinek! FELSZABADÍTÓ! Az ember megkönnyebbül, és hirtelen nem érti mi volt ezen olyan nehéz eddig, és vajon mért nem tette meg eddig...
Rá kellett döbbennem, hogy saját kevély büszkeségem áldozata voltam 3 évig. Egy szörnyen negatív pillanat elrabolt az életünkből 3 évet. Ez borzasztóan rossz döntés volt. Döntés, hiszen nem a "pillanat" tehet arról, hogy így döntöttünk, hanem MI. Igyekeztünk tehát feltárni az okokat, és az elkövetett hibákat. És be kellett látnunk, hogy nagyokat hibáztunk... Amilyen nagy volt a hiba, legalább olyan nagy volt a "reveláci-fa" is... Mert hirtelen elhangzott a beszélgetés során a nagy igazság. (azaz a reveláció...)
"Mert nem vagyunk egyformák... de amit mások kívülről sosem láttak, hogy egymással mindig mások voltunk, mint másokkal!"
Igenis fontos a múlt megértése, az elkövetett hibák ÉSZLELÉSE:
"A múlt fontos... abból nőtt ki a jövő..."
Beszélgetésünk alatt több fontos tényre is ráébredtünk.
- Meg kell értsük, hogy pontosan hol követtük el a hibát
- Az így leszűrt tapasztalatot gondosan meg kell őriznünk, és legközelebb ügyesen felhasználni
- És végül de nem utolsósorban: Tennünk kell valamit, hogy jóvátegyük a hibánkat!
Fenti egyszerű okfejtés eredménye lett az a gondolat, hogy ki kell egészítenem a listámat egy új tétellel. Íme:
- Még ebben az évben meglátogatom Viktort Angliában, Londonban. Ez lesz az én kanosszám, ha úgy tetszik. Viktor pedig kitalálhatja az Övét, amíg odaérek... :)
Fontos felismerés volt a beszélgetés során továbbá az is, hogy ha akarnánk se tudnánk titkolni, menniy közös emlékünk van. Ráadásul SZÉPEK! Apáááám... de még milyen szépek! És hogy az emlékeket tényszerűsítsem kicsit, előtúrtam pár poros dvd-t tele régi képekkel. Bizonyítandó, hogy NEM szabad elfelejteni, amin már keresztülmentünk...
A teljesség igénye nélkül jöjjön most tehát pár kép, a közös múltból. Talán ez lehet az elültetett magva a közös jövőnek is... :)
Ezt nem lehet kihagyni a képek közül... A mi mamikánk. Ha bárhol is léteznek angyalok, akkor bizonyára így néznek ki. Kívül-belül...
Visegrád a következő képsorozat színhelye. Közös program volt. Autós kirándulás, bobozás, ökörködés, evés ivás... igazi jó kirándulás! :)
Bobozás:
Ökörködés:
Evés - Ivás: (ez gyilkos volt... nagyon jól laktunk! :) )
Egy jó kis kirándulás:
Bizony... jó volt! :)
Aztán jött a naaaagy koncert. Életem egyik meghatározó koncert élménye. A 2005-ös Neoton Familia koncert a Népstaionban. (ma Puskás Ferenc Stadion) Szülinapi ajándékba kapta tőlem a jegyet. Nagyon örült neki! :)
Tudom, tudom... halál gáz a csupasz fejem... dehát ez nem tegnapi kép...
És hogy milyen volt a koncert? Hát ilyen:
Meg ilyen...
Mondtam, hogy örült neki... :)
De ahogy a dvd-ket böngésztem, újabb és újabb élményeket találtam... úgy látszik, hogy valóban kifogyhatatlan közös emlékeink vannak! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vektorigo · http://iranylondonblog.hu 2010.03.05. 00:45:02
hát igen...
Wow élmények. Nem is nagyon tudok hozzászólni :)
..de azért majd később talán :)
