Lengyelország a lábaim alatt hever

2011.08.01. 11:09

Tegnap este valamiért nem tudtam belépni az admin felületre, így nem tudtam frissen posztolni a hétvége történéseit. Elég emberi időben sikerült hazaérnünk, így gondoltam még ez is beleférhet a napba, de tévedtem. Így ezt most pótolom...

A hétvégén ismét mászni mentünk. Már nagyon vártuk. Lengyelországban jártunk, a Magas Tátrában. Egészen Pontosan A Rysy (ejtsd: Rizi, bizi nélkül) csúcson, és a tavaknál.

A Tátra, hírnevéhez méltó módon üdvözölt minek. Ömlő esővel. Péntek este még csak borongós volt az idő, de szombat hajnaltól, gyakorlatilag megszakítás nélkül esett. Ez meglehetősen megnehezítette a mászást. Később még baj is lett belőle... :(

Kalandos történetünk azonban ott kezdődött, mikor szembesültünk a ténnyel, hogy nem lehet a nemzeti park környékén kempingezni. Így Zakopane-ig kellett mennünk, míg találtunk táborhelyet. Az osztrák mintától eltérően ez egy rendkívül gondozott, ápolt közeg volt. A Raxnál csak egy "parkoló" adott erre a célra. Itt azonban egy hatalmas ház hátsó udvarán, ami akkora mint egy focipálya, patyolat tiszta mellék helységekkel, zuhanyfülkékkel, meleg vízzel ellátott környezet volt. Közvetlen közelben egy közért, benzinkút, bank automata. Kedves házigazdák fogadtak, és megmutattak mindent. Forintra átszámolva 11500 Ft volt a szállás költsége 3 főre, 2 éjszakára, 2 sátorra. Ez fejenként 1925 ft, éjszakánként. Már a meleg vizes, gyönyörű vizesblokkért megérte... :)

Sátorverés, pakolás, szöszmötölés. Kis vacsora főzés, eresz alá húzódva. Alvás.

Szombaton reggel szomorúan abszolváltuk, hogy "ez bizony esik". Akár a forint árfolyam, úgy esett az eső is. Később se nagyon hagyott alább... Csereruhát is pakoltunk a hátitáskába, majd elindultunk. Csak a nemzeti park bejáratánál jöttünk rá, hogy sajnos a nemzeti parkba csak fejenként 4 zlotyiért hajlandóak minket beengedni. Kis megbeszélés, bank keresés, készpénz felvétel, vissza sietés, jegyváltás, belépés. 11 óra környékén jártunk mire, elindultunk a tavakhoz. A hegyhez vezető úton ugyanis 2 hatalmas hegyi tó található. A gumipókok eddig jönnek csak általában. Ezek közül is, csak az alsó (kis) tóig. Idáig aszfaltozott út vezet, és egy nagy étterem (fogadó) is áll mellette, így ez kényelmes megoldás, egy kis szombat délutáni sétára. Innen megritkultak az emberek szerencsére. A felső (nagy) tóhoz már csak kevesen mennek fel, hiszen oda már erőfeszítést kell kifejteni. Onnan tovább pedig csak a mászók mennek. Az eső ellenére is sokan voltak a mászók. Valószínűleg mindenki úgy gondolta, ahogy mi: "nagyon esik... mások biztos inkább el se indulnak ilyen esőbe... legalább nem lesz tömeg..." :)

Rendkívül sűrű köd és eső. Ez volt mindenhol, és folyamatosan. A felső tóból konkrétan semmit nem lehetett látni. SEMMIT. Tejköd. Tovább haladva, a terep egyre meredekebb, és sziklásabb lett. Mint egy fél méteres lépcsőfokokból álló, 2.5 km magas hegy. :) Az esőtől kívülről, a kipárolgásunktól meg belülről áztunk át teljesen. Ahogy telt az idő, egyre bizonytalanabbá vált, hogy le tudunk-e érni még világosban. Ilyen ködben hiába megy le a nap 8 után... már 7 körül elkezd majd sötétedni. Volt nálunk ugyan két lámpa, de később olyan meredekké vált a terep, hogy nem voltunk benne biztosak, hogy lámpával megoldható. Többször is megálltunk tanácskozni, hogy továbbmenjünk-e. Azt a döntést hoztuk, hogy 17:00-kor akárhol is járunk, visszafordulunk. 17:00-kor 5 percre jártunk a csúcstól. A már lefelé mászók legalábbis így gondolták. 17:15 körül készült el aztán a csúcsfotó. Kis örömködés, ölelkezés következett, a 3 m2-es csúcson. Merőben eltér például a Rax-on található fennsíktól. Pici sziklás csúcs. Épphogy elférni rajta. Innen vezet út Szlovákiába is. 2503 méter. Lengyelország legmagasabb pontja.

Néhány perc ölelkezés után elgondolkodtunk rajta, hogy hány perc után leszünk melegek... :)

A kérdésre nem jött válasz, így inkább elindultunk lefelé. Visszafelé aztán kiléptem. LE akartam érni még világosban. Nagyon kemény tempót mentem. Így se sikerült. Már rám esteledett erősen mire odaértem az autóhoz. 4 óra alatt értem le. Mindenem fájt... (most is fáj mindenem)

Zoliék sajnos nem úszták meg ennyivel. Az egyik lámpájuk belefulladt a céklajoghurtba. Nellinek kiment a térde, Zoli pedig ráesett a kezére. Bicegve, és nagyon lassan tudtak csak haladni... éjfél volt már, mire leértek a parkolóba. Kis hősök :)

Másnap a sebeinket nyalogattuk (mindenki a sajátját), és elindultunk haza. Útba ejtettünk egy kaktuszfügelé lelőhelyet, valamint Zakopane-t. Marha uncsi város... Aztán haza.

Hazafelé már igyekeztem nem felhúzni magam a lengyelek minősíthetetlenül idióta vezetési stílusán. 50 méterenként találkoztunk olyan közúti anomáliákkal, amilyeneket még itthon is nehéz lenne elképzelni... Nevetséges...

Képek Ömlesztve:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szerző: EASY

6 komment

Címkék: lengyelország mászás tó hegy csúcs rysy

A bejegyzés trackback címe:

https://bakancslista.blog.hu/api/trackback/id/tr523116348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vukcica 2011.08.02. 11:21:38

Na jó, igazad volt... ettől a látványtól még így hogy tudom hogy a képek nem adnak vissza semmit és hogy ezek csak "morzsák" így is tátva marad a szám :)

Válasz erre