A NŐ. Így csupa nagy betűvel. Dr. Csernus Imre - A NŐ című írása. Mindkét nemet megosztotta ez az írás a kritikák szerint. Szerintem is...

Életem során sok olyan nővel találkoztam akikre ráismertem olvasás során. Ez elég szomorú. Megtanultam már rég, hogy "nem élheted mások életét". Nemtől függetlenül ez igaz lehet...

Ez a könyv azonban csak félig szól a nőkről. A könyv első fele a szülői példákról, és magatartási következményekről szól. A másik felére talán elmondható, hogy a nőkről szól...

Az író érthető okokból számtalan nővel találkozott, akik semmibe veszik magukat. Kurvák, ostobák, gerinctelenek, gyávák, gyengék, stb... (nyilván nem egészséges nőkről szól a könyv) Egynéhány ellenpéldát is felhoz, de alapvetően a hibákra, és gyengeségekre alapozza a könyvet. a rossz példákkal igyekszik felnyitni a szemeket.

A könyv alapvetően trágár, és közönséges. Rengeteg... szó szerint RENGETEG ismétlés van benne, ettől helyenként kifejezetten unalmas...

Összegezve a könyv nekem nem hozott élményt, nem mondott újat, és kifejezetten unalmas... Csak 1 nőt ismerek, akinek mindenképpen el kéne olvasnia...

Egy új könyvet is beszereztem pénteken.

Laurence Rees könyve, a "Zárt ajtók mögött"

A II. világháború olyan történéseiről szól, amit eddig bizony senki nem tudott. A keleti blokk levéltárainak zárlatát ugyanis nemrég feloldották. Az író pedig szó szerint éveket töltött azzal, hogy az általa már eleve jól ismert sztorikat megvizsgálja a háttérből is. VALÓDI, és hiteles feljegyzések, levelek, naplók írásait kutatta át...

Még csak hazafelé olvastam belőle egy kicsit, de már egyértelmű, hogy ez eddig az év könyve nálam. Alig várom, hogy olvashassam... :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.