Eltelt 3 hét a hónapból. Vukcica még egyik könnyen megvalósítható tervünkhöz sem fűzött pontos célokat, és időpontot. Az idő telik. És mi még nem csináltunk semmit ebben a hónapban. Mégcsak ki se választottuk a szobrunkat, vagy a napot amikor megnézzük a napfelkeltét...…

csak leszarom... nem tudták beállítani a futóművet 2 apróság miatt... már nem érdekel... nem tervezek már semmit... lemondtam róla, hogy bármit is képes leszek megvalósítani ebben a hónapban... tökéletesen tehetetlen vagyok...

"A csapat sztárja ismét a pályán" 2.5 hét kényszerszünet, valamint sok energia, és anyagi ráfordítás után, ismét gurul a masina. Igaz egyelőre csak furcsa szögben, de ezt holnap orvosoljuk reményeim szerint. Hálás köszönet: Jocónak, a magas szintű…

Megfordult a fejembe, hogy egy megbízhatóan működő blogger oldalra költöztetem ezt a blogot. Egyelőre ismeretlen technikai okokból, képtelen vagyok importálni az erről az oldalról exportált tartalmat... pedig már nagyon unom, hogy ez az oldal egyáltalán nem működik…

Jólvan, igaza van mindenkinek aki arra céloz, hogy képes vagyok csak néha feltűnnil, mert ez valamilyen szinten így is van. De ez nem hanyagság, hiszen nincs olyan nap, hogy ne az lenne az első teendőm reggeli kómát követően, amint kilátok a két szép szememen, hogy ide látogassak.…

"Még sokkal rosszabb lesz, még mielőtt jobb lenne..." A hétvégén meglátogatott a drága jó édes... ANYÁM! :) Feljött pestre, hogy szavazzon, körbelátogassa a barátokat, ismerősöket, kimenjen a temetőbe, stb... A szokásos dolgok, amiknek eddig útját…